Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-671
66 l'wl. országos ülés lí)Ot, marcin i 1-én, péntekem magánjogi kérdésekre vonatkozó szabályai most már nem is egyeznek meg egymással. A mi a telekkönyvi betótszerkesztést illeti, én a telekkönyveli rendezését általában sürgős feladatnak tekintem, és már készül is az erre vonatkozó tervezet. Addig azonban kénytelen vagyok a betétszerkesztóst, a melyet törvény szab meg, folytatni. Ezt nem akaszthatom meg azért, mert magam nem tartom helyesnek ; különösen ott vagyok kénytelen a betétszerkesztést elrendelni, a hol a részletes kataszteri felmérés megtörtént, s a hol az adatok rendelkezésemre állanak, mert ha, ott el nem rendelem a betótszerkesztést, akkor ezen adatok csakhamar elévülnek, és akkor a telekkönyvek rendezése ismét hosszabb időre elhalasztatik. Az 1871 : LIII. tör vény czikkre, illetőleg a birtokrendezési ügyre nézve felhozottak a-t megfontolás tárgyává kívánom tenni, sőt a mint már említettem, bizonyos intézkedéseket szándékozom felvenni erre nézve a, telekkönyvi rendelet életbelépfetési törvényébe. — Rátkay László t, képviselő úr kívánságára- vonatkozóhíg legyen szabad megjegyeznem, — sajnálom, hogy nem említette meg, melyik az a nagy község . . . Rátkay László : Tolnamegye Dunafölclvár községe! Plósz Sándor igazságügyminiszter: . . . hogy ez ügyet majd figyelemmel fogom kisérni és a, mennyire lehetséges, segíteni fogok rajta. Azon, hogy a telekkönyvi részletek nagyon el vannak darabolva, azon rendeleti úton nem segíthetek egyelőre, ez majd szintén a telekkönyvi rendezésnek lesz a, feladata. Rátkay László: Dehogy! Hisz a, tényleges birtoklásról szóló törvény intézkedik róla,! Plósz Sándor igazságügyminiszter: A hol szerkesztik a telekkönyveket, ott úgyis meg vannak a telekkönyvi szabályok, hogy hogyan szerkeszszék. a hol pedig már meg Amannak szerkesztve, ott nekem nincsen módom a.zoka,t a telekkönyveket újra elkészíteni, ha csak helyesbbítós, " vagy telekkönyvi betétszerkesztés, vag}- átalakítás nem forog fenn. A mi gróf Esterházy Kálmán t. képviselő úrnak az óhajtását illeti, hogy Gyalun járásbíróság telekkönyvi hatósággal felruházva, állíttassák fel, ezt majd megfontolás tárgyává, kívánom tenni; fel van jegyezve ez a, kórelem sok más kérelemmel együtt. Ez is egyik olyan kérdés, a mely szintén a polgári perrendtartás életbeléptetésével függ össze, mert addig, míg az egész vonalon jaeres eljárásunk kiépítve nincsen, addig időelőtti nagyobb mórtékben a birósá.gok szervezésébe belemenni. Páder Dezső t. kéjoviselőtársammal egyetértek abban, hogy én is felette őhajtandónak tartom azt, hogy különösen a végvidékeken, a nemzetiségi vidékeken, az igazságszolgáltatás a lehető legjobban működjék és ezért különös gondoskodásom tárgyát képezi az, hogy, a mennyire lehetséges, oda a legjobb erőket nyerjem meg. A hamis eskü ellen fennálló törvények tartalmaznak intézkedéseket ós ezek végrehajtását kötelességemnek tartom részemről, a mennyire lehetséges, előmozdítani. Arról, hogy hamis tanúk is akadnak, természetesen nem tehetünk, azonban ennek nem is oka a nyugati szellemmel szaturált törvényhozás, ellenkezőleg a nyugati szellemmel szaturált törvényhozás lehetővé teszi a. bírónak, hogy szabadon mérlegelje a bizonyítékokat, hogy nevezetesen ott, a. hol hamis eskü gyanúja van, vagy azt látja, bog}?' az illető fel hamisan esküszik, hogy ott ezen tanúvallomásnak, eskünek hitelt ne nyújtson. Epén itt más nem segíthet, mint a bizonyítékok szabad mérlegelése. A formulázott eskü, mely a. bizonyítékok szabad mérlegelését kizárta, a sommás eljárás körében máris el van törülve. A fél tanukónt hallgattatik ki eskü alatt és itt a bírónak aztán módjában áll a felett minden irányban kikérdezni tudomásának oka, stb. iránt, módjában áll tehát megítélni azt, hogy mennyiben érdemel az illető hitelt. Eskü alatti, kihallgatása a feleknek a polgári perrendtartás tervezetében a rendes eljárásra nézve, a törvényszéki eljárásra nézve is kontemplálva: van. A rituális esküre nézve mondottak a polgári perrendtartás tervezete alkalmával lesznek tulajdonképen megfontolandók. Én részemről nem tartom szükségesnek ezt a megkülönböztetést az egyes vallásfelekezetek között megtenni, én részemről, a mint említeni bátor voltam, abban látom az orvoslást, hogy a biró szabadon mérlegelheti a tanúvallomásokat, a, felek nyilatkozatait. A csalás hivatalból való üldözése alig lesz minden esetben keresztülvihető, mert hiszen a hivatalból való üldözésnek nagy akadályát képezi már az, hogy a bíróság nem is képes azt a csalást igen sok esetben bebizonyítani, ha maga a sértett fél nem nyújt arra segítséget. Azonban igenis szándékozom a csalásnál az indítvány visszavonhatóságát korlátozni, és ez elejét fogja venni annak, hogy az az alkudozás a büntető igazságszolgáltatás fölött lehető legyen, a melylyel ma oly gyakran találkozunk. Ezekben voltam bátor a felhozottakra röviden reflektálni.
