Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-671
58 R71. országos ülés 1901. márczins 1-én, pénteken. széki bíró özvegye fog szerepelni. Ez abszurdum. Interkaláris jövedelmeket nem szabad ily módon nevelni egy olyan államban, a melynek költségvetése az egymilliárdot meghaladja. (Helyeslés a hal- és szélm baloldalán.) És ha, már ennél a kérdésnél vagyok, akkor azt kérdezem, mi ráczió van abban, hogy attól a tisztviselőtől, a kinek a fizetését nyomorúságosnak jelzi minden szakminiszter, de a melyre mindegyik azt mondja, hogy csík az általános rendezésnél fogjuk javítani, addig is, míg ez megtétetnék, nyugtabélyeg czímón az a nagy adó levonassék, a melyeket a katonai fizetőseknél nem méltóztatnak levonni? Mi igazság van benne ? Ebben a financziális érdeket értem, de én az igazságot keresem. Ha kinevezték őt 2000 forint fizetésre, miért kap kevesebbed? Mert hiszen a másik részt a kincstár visszaveszi, elveszi a balkezével, a mit a jobb kezével ád. Ebben én sem igazságot, sem méltányosságot nem látok, sőt szemben azzal a tónynyel, hogy a katonai fizetéseknél imacsen meg a nyugtabélyeg, még egyenes sérelmet is látok. Kubik Béla: Azoknál is kell nyugtabélyeget alkalmazni! Barta Ödön: Ugyancsak ennél a tételnél említem fel. — a t. miniszter úr szíves figyelmét felkórvén rá:, — hogy végre-valahára elérkezett az ideje annak is, hogy a, törvényszók elnökei és az üg3^észségek vezetői a pénzkezelésnek és a számadásvezetésnek reájuk nézve terhes és szakmájukba nem illő. qualifikácziójukkal össze nem egyeztethető és a drága munkaidejüket ós erejüket pazarló, pénz- ós vagyonfecsérléssel járó teendők alól feloldassanak. A mit elvégezhet egy számtiszt, miért végezze azt a törvényszék elnöke, vagy a. királyi ügyész, a ki az alatt az idő alatt ha egyebet nem tenne, mint a judikatura fejlődését kisérné figyelemmel, vagy ha egy-egy hasznos újításon törné a fejét a maga szakmájában, vagy ha egy aktát intézne el, a hogy jónak látná, bizony sokkal hasznosabb, az igazságszolgáltatásra és a közönségre nézve sokkal értékesebb munkát végezne. Én igen jól tudom, hogy akármilyen alaposaknak fogja találni az igen tisztelt miniszter úr ezen felszólalásomban felhozottakat, azért minden bajt nyomban reparálni nem fog, szervezeti intézkedéseket nem tesz, sem az én, sem más felszólalása alapján, mert azt mondja, hogy az egész szervezetet átdolgozni nem lehet. De mert tudom, hogy a t. miniszter úr tegnapi Ígérete komoly, a, mit állított tegnap, azt meggyőződésből mondotta, hogy megakarja figyelni a sérelmeket és bajokat és azokat gondoskodása tárgyává teszi, — kötelességmulasztást ládnók abban, ha ón tapasztalásból merített ibyen sérelmeket fel nem hoznám. Én már egy alkalommal felkértem a t. miniszter urat és ezúttal ismétlem azt a kérésemet, hogy a lajstromrendszerben rejlő hibák orvoslásáról mielőbb igyekezzék gondoskodni. Ha semmi egyéb hibája nem volna a lajstromrendszernek, mint az, hogyha, valaki megnéz egy aktát, melyet a, lajstromrendszer szerint kezelnek, nem nyerhet felvilágosítást arra, hogy a csomóban levő akták közül melyik van elintézve és melyik nem; ha más hibája, nem volna, mint az, hogy ezen rendszer szerint a felperes már előre kiválaszthatja magának a bíráját, inert ha egy bíróságnál négy-öt biró a több alperes közül elsőnek azt az alperest teszi, a ki annak a kiszemelt bírónak a betűjéhez illik, vagy fog magának egy olyan nevű alperest, a, milyen nevű alperesek ahhoz a biróhoz tartoznak, s így biztosítja magának azt a birót; mondom, ha más hibája nem volna a lajstromrendszernek, még akkor is teljesen megérett volna ez a rendszer a,rra, hogj 7 a t. miniszter úr azt revideálja és hibáit kiküszöbölje. A t. iga,zságügyminiszter úr tegnap kifejtett nagyszabású programmja, mely a jövő munkálatait öleli fel, mindenkit megnyugtathat a felől, hogy a, miniszter úr szakavatottan és kiváló gonddal foglalkozik igazságügyi bajainkkal. De azt gondolom, hogy na,gy alkotások kedvéért, a melyek évtizedek munkáját veszik igénybe, nem kellene háttérbe szorítani egyetlen olyan intézkedést sem, a melynek gyors és azonnal való életbeléptetése gazda,sági életűnknek, a jogbiztonságnak elodázhatatlan követelménye. Azért, mert a t. miniszter úr a szóbeliséget a, perrendtartásban az egész vonalon ki akarja terjeszteni és oty munkát készítteti, a melyért igazán elismerés és köszönet illetheti a magyar közönség részéről, a mi nem is marad el, sőt még a külföld részéről is része van az elismerésben, azért egy perczig sem lett volna szabad elodázni azon viszásságok orvoslását, a melyek a végrehajtási törvényben, a melyek más törvényeinkben, a rószletüzletek, a biztosítási ügy terén naponként feljajduló panaszokat teremnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, a nagy kodifikáczionális munka, a melyhez nyugalom, alapos megfontolás, sokoldalú körültekintés kell, mindig hátrább teendő, mint az, a mely a mindennapi életben felmerülő bajok ós visszásságok orvolására szükséges. Csak egyre akarok rámutatni. (Hall/juh!) Van nekünk uzsoratörvónyünk, a melyet senkisem tart jónak, sem az, a kit ezzel az