Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-690
ntíírczius 29-én, pénteken. 5Qg (iftO. országos illés 1901. méltóztatott mondani, t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy lehetetlen prioritásokat ily nagy összegben kibocsátani. Hát azt kérdem én, t. kereskedelemügyi miniszter xír, mit veszít vele a miniszter úr — értem az államot -— ha valamennyi prioritást megvásárolja? Semmit ; legföljebb az következik be, hogy ezeket a 100 forintos prioritásokat megveszi 80 forintért: megkapja a 100 forintos ár után a kamatot, és visszatérői a magyar államnak az, a mit a szubvenczió fejében elveszít. Csak az következhetik be, hogy tudniillik a magyar állam szubvenczióját, a melyet az egyik oldalon ad, egy financziális operáczió révén a másik utón megnyeri. Most, t. ház, — és itt semmiképen se engedjük a kérdést elterelni, — fölteszem a t. kereskedelemügyi miniszter úr előtt a kérdést : Mi akadályozza a t. kereskedelemügyi miniszter urat abban, hogy ezt keresztülvigye? Mi az oka annak, hogy nem akar nekünk segédkezet, nyújtani abban, hogy ezt a magyar tengerhajózási társulatot magyar fönbatóság alatt megtarthassuk; hogy meggátolhassuk azt, hogy 28.250 részvény, a melynek -értéke 50.000 koronának több mint a fele, egy külföldi bank kezébe kerüljön akkor, a midőn a magyar állam számára azok megtartásából semmi kár, sőt ellenkezőleg haszon hárulna. Látta a, t. miniszter úr. hogy menynyire elmérgesedett ez a vita; látta a miniszter úr, hogy hogyan burjánoztak fel a gyanúsítások ; látta a t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy milyen nagy az elkeseredés a legszélesebb rétegekben. S azért kérdem: miért nem állja, útját ezeknek, miért nem cselekszik az ország érdekében akkor, a., mikor elérheti azt a czélt, a melyet ottan kitűz, a melyet ón nem ismerek el olyan fontosnak, hogy már mostan kellene- meghosszabbítani ezt a szerződést. Miért nem akar nekünk módot nyújtani, hogy ezek a prioritások a magyar állam kezében maradjanak meg, hogy ne gazdagodjék meg sem az Adria irányában, sem a, magyar állam irányában való minden viszontszolgáltatás nélkül egy idegen pénzcsoport. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Hiszen mi az Adria érdekeit védjük, a mikor azt követeljük, hogy az egész összeg jöjjön be. T. miniszter úr! Ha úgy csinálná a dolgot, a: mint azt itt Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványozta, akkor húsz forintot vesztenénk egy prioritásnál. Polónyi Géza; Pedig al pari is el lehet adni! Rakovszky István: Nem a magyar állam, hanem az Adria, veszítené ezt a húsz forintot ; sőt azt sem, mert ón is azt hiszem, hogy al pari történhetnék a kibocsátás. De, t. miniszter úr, ha megadja a lehetőségét annak, hogj ezeket a részvényeket kibocsássák, a mikor elsőbbségi jogok vannak biztosítva, akkor a t. miniszter úr s az Adria nem húsz forintot veszít, hanem veszítik az egész árfolyamkülönbözetet, 278 koronát. Polónyi Géza: Darabonként! Rakovszky István: Mégis csak különös, hogy a mikor az a magyar országos bank leszámolásban volt, akkor az Adria mostan, — gondolom, október havában — megkísérelje azt, hogy ezt a jogot megvásárolja. Nem állok jót a sommáérfc, de azt beszélik, hogy 25.000 forintért. Úgy hallottam, nem állok érte jót. Polónyi Géza: Tudja meg a miniszter úr, s mondja, meg a háznak, hogy mennyiért vette meg! Rakovszky István: Mostan ebből négy millió korona nyeresége van. Kérdek bárkit e házban: ha ilyen ügylet van, ha, ilyen üzletet csinálnak, nem ok-e ez önmagában, hogy a gyanakodások egész tengere támadjon? Mikor mi . az ellenzék részéről nehéz tanulmányok útján a legvilágosabban bebizonyítjuk a, miniszter úrnak, hogy az helytelen, mikor ezt bebizonyítjuk és megmutatjuk az utat, a mely innen kivezethet, ós a, kereskedelemügyi miniszter úr nem akár nekünk segédkezet nyújtani, nem akar akkor, mikor az ország érdekeiről van szó, ezt értse meg bárki, t. ház, de én képtelen vagyok megérteni. Nem tudom megérteni azt, hogy miért dobunk ki oda négy millió koronát egy idegen banknak, s mért juttassuk ezáltal azon idegen társaság fenhatósága alá azt a hazai tengerhajózási társaságot, melyet a t. miniszter úr ezzel a javaslattal meg akar teremteni. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Ezeket a vak is látja. Az egész előny, a mely mostan származik, abban áll, hogy a társaság öt hajóval többet járat ezentúl. (Felkiáltások: Tízzel!) 1911 után jön a többi, de jelenleg öt hajót nyerünk s nem többet, ós ennek a fejében odavetünk négy millió koronát. Polónyi Géza: Ezen magán fel lehet öt hajót építeni! Rakovszky István: Odavetjük az adómentességet, ós tesszük ezt akkor, mikor a pénzügyminiszternek nincs annyi pénze, hogy behozhassa a létminimumot, hogy segítsünk a nyomorultakon, a szegényeken, és a t. miniszter úrnak arra nincsen meg a szive, hogy közbejárjon; nincsen meg az ereje, hogy azt mondja, hogy én tévedtem ebben,-ha szükséges, magamat vetem oda a tengerbe, hogy megmentsem az országot egy nagy kártól;