Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-689

488 B ^ 9, » rsz á,yos ülés 1901. mÁrczins %S*ím, Csütörtökön. 14°/o osztalékot is képesek voltak osztani. Ily viszonyok között csakis az Adriának és nem a magyar államnak, illetőleg a magyar kormánynak kellett tehát, hogy eszébe jusson a szerződés ily rohamos megújítása; mert a társaság ugyanis már a lefolyt időszakban belátta, hogy üzletének jövedelmezősége ezen­túl csak még fokozódni fog. annyival is inkább, mert a kezdet nehézségei már le vám­nak küzdve : de azt is látta, hogy minél inkább meggyőződik az állam arról, hogy az Adriának a szerződésből ugya.ncsak nagy haszna van, annál kevesebb szubvencziót követelhetnek később az államtól. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért látta a társaság helyesnek azt, hogy a szerződést már most megkösse. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Az Adria érdekének szempontjából tehát azon sürgősséget, azon nagy óvatosságot, a mint méltóztatnak hallani, nagyon könnyű indokolni. Azonban mi, kik itt ülünk, itt vagyunk, talán csak nem vagyunk mindannyian az Adria meg­bízottai ; talán csak nem vagyunk mindannyian az Adria részvénytársaság érdekkörében. Mi, a kik itt ülünk, s e házban helyet foglalunk, Magyarországnak, a, magyar nemzetnek kép­viselői vagyunk, és mint ilyeneknek az a fel­adatunk, hogy a magyar nemzet érdekét min­den körülmények között megvédelmezzük. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A magyar nemzet, a mely minket megbízatásával megtisztelt, minden kétség kivűl nem azért küldött ide, hogy folytonosan csak terhet rakjunk a vál­laira, hanem azt is megvárja tőlünk, hogy ott, a hol lehetséges, könnyítsünk valamiképen terhein. Hiszen a mint látjuk, s a mint tud­juk, a magyar nemzet az adók súlya alatt ma csaknem roskadozik. Az a magyar nem­zet, a mely minket bizalmával megtisztelt, nem azért küldött ide, hogy mi itt egyes nagy, milliókkal biró társaságokat az adófize­tés, a közteherviselés kötelezettsége alól fel­felmentsünk, hanem azért, hogy a lehetőségig arra törekedjünk, hogy az állam terhei akkó­pen legyenek felosztva, hogy azokat gazdag és szegény egyformán elviselhesse. (Ugy van! Ugy van! Elérd' helyeslés a hatoldalon.) A mi a társaság által felajánlott hajó- és járatszaporítást illeti, arra nézve, ha nem is fektetnék nagy súlyt Rakovszk,y István igen tisztelt képviselőtársam által elmondott fontos véleménjuwilvánításokra, az esetben is azt kérdeném az igen tisztelt kereskedelmi minisz­ter úrtól, mi szükségünk van nekünk ilyen sür­gős hajószaporításra akkor, midőn azt látjuk, hogy az Adria hajói még most is 51°/o arány­ban idegen "árúkat szállítanak ? A mikor tehát a tények így állanak, ak­kor első sorban nem a hajópark-szaporításra kell törekednünk, hanem arra, hogj r az Adria t arra kényszeríttessék, hogy minden erejét a magyar kereskedelmi forgalom lebonyolítására fordítsa ós csak a mennyiben a magyar keres­kedelem kiviteli czikkei nem adnának neki elég szállítmányt, azon arányban szállíthasson idegen árúkat is. Addig azonban, míg az Adria idegen árúkat szállít, azt hiszem, új hajóparkra magyar érdekből szükség nincsen. Ha mégis szaporítani akarjuk az Adria hajóparkját, ez nem következhetik más okból, mint az ő üzleti terjeszkedési vágyának órde kei "szempontjából. (Helyeslés a baloldalon.) Ő akarja ezáltal üzleti jövedelmét fokozni. De a mint bátor voltam az előbb is megjegyezni, mi nem vagyunk itt az Adria képviseletében, nekünk ahhoz, hogy az Adria niíképen akarja jövedelmét fokozni, semmi közünk nincsen. Ha mi elvállalt kötelezettségeinknek eleget tet­tünk, akkor ránk a dologból több nem tar­tozik. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Különben be kell vallanom gyengeségemet, hogy egy^­általában nem is tudom, hogy akkor, midőn Ausztriával közös vámterületünk van, mikóp szaporíthatjuk oly nagy mérvben kivitelünket, hogy nagyobb mérvű hajóparkszaporításra oly sürgős szükségünk legyen? Hiszen búzatermő földjeink a lehetőségig egészen igénybe van­nak már véve; a gabonakivitel terén tehát valami nagyobbmérvű kiviteké nem számít­hatunk. Fakivitelünk, erdőüzletünk nézetem szerint — s azt hiszem, hogy a t. kereske­delemügyi miniszter úr is így tudja — már elérte tetőpontját. A kivitelre alkalmas fák nem nőnek oly hamar; azoknak kifejlődésé­hez évtizedek, sőt századok is kellenek. Ré­szemről — be kell vallanom gyengeségemet — nem ismerek semmi olvan kivitelre alkalmas czikkeb, a melyet csak azért nem tudnánk ma Magyarországról kiszállítani, mert nem áll elegendő hajó rendelkezésünkre. Ha kivitelün­ket fokozni akarjuk, akkor mindenekelőtt ki­vitelre alkalmas produktummal, árúval kell bírnunk, és csak ha majd ezek meglesznek, akkor lesz itt az ideje annak, hogy kiviteli eszközökről is gondoskodjunk." Nagymérvű, külföldre kamatozó tartozá­saink kötelességünkké teszik, hogy külföldi forgalmunkat tőlünk telhető minden erővel fejleszszük, csakhogy abban az országban, a melynek gyéren lakott vidékeiről is más or­szágba mennek a munkások munkát keresni, a termelőképesség fokozására, szaporítására vajmi kevés kilátás van. A kivitel szaporítá­sának, a termelőképesség fokozásának s a ki­vándorlás meggátlásának nem az Adriával kötendő kereskedelmi szerződés, hanem ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom