Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-689

(Í8fl. országos ülés 1901. márc/lns áS-jín, csiitöi-tÖkSii. 481 szükség vam annak a támogatására, is. De ha ezt a támogatást megadja a magyar kormány, miért nem mondja az Adriának: én megcsinálom veled, Adria, ezt a szerződést, de csak azon feltétel alatt, ha nekem kilátásba helyezed, hogy a Wiener Bankverein lemond ezen opczionális jogáról. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Nem mond le ! Polónyi Géza: No, úgy-e nem mond le! Mert ennek az egész szerződésnek nincs és nem lehet más czélja, mint ez a, 3,475.000 korona provízió és még egyéb dolog. A t. miniszter úr már kimutatta, az előadó úr, hallom, még jobban ki fogja fejteni, hogy ez a szerződés terhesebb az Adriára nézve, mint volt az előbbi. Hogyan gondolja a t. miniszter úr, hogy gr. Tisza István, Matlekovits Sándor és a többi igazgató urak, a kiket én nagyra becsülök, megkössenek egy terhesebb szerződést ok nélkül az állammal ; hogy lehet őket azzal vádolni, hogy ők egy terhesebb szerződóst akartak megkötni ? Ugy-e nyilvánvaló a t. miniszter úr előtt is az, hogy az a szerződés létre sem jön, hogyha a 3,475.000 korona provízió meg nem adatik. De a magyar állam azért nem kap semmit. Ha tehát van mód arra, hogy a magyar' állam az Adriával szemben kikötheti, hogy a Bankverein az opiczióval ne éljen: akkor a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól várom, hogy ezt lehetővé tegye. De a t. miniszter úr egy másik irányban is nyilvánvaló tévedésben van. Azt mondja a t. miniszter úr, hogy téves az én álláspontom ; nem igaz az, hogy a részvények többsége a Wiener Bankverein kezébe került, ós olyanokat mond,, mintha életében sohasem látott volna részvényeket, pedig a t. miniszter úr, kinek szaktudománya iránt egyébként nagy tisztelettel viseltetem, czóhbeli ember. (Derültség.) Hogyan lehet annak bizonyítására, hogy mennyi részvénye van a Wiener Bankvereinnak, arra, hivatkozni, hogy mennyit tett le a közgyűlés előtti napon? Hisz a t. miniszter úrnak egy másik, minden kétségen kivűl álló konkrét hivatalos adat fekszik az asztalán, hogy mennyi részvényre gyakorolta a Wiener Bankverein eddig opczionális jogát. (Halljuk! Halljuk', a szélső baloldalon.) Az a kérdés, hogy mennyire? Erre tessék felelni. 12.500-ra gyakorolta, a melyből 15.000 még a kezében van, a mint a t. miniszter úr számadása is nyilvánvalóvá teszi, mert az első ízben kibocsátott 25.000 darab részvényből nálunk magyar kézbeu van 15.000. Ezt mondtam ón tegnap. Itten, t. miniszter úr, tessék egy kicsit megállani! 10.500 darab van még KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. ' a Wiener Bankvereinnak a kezében; már most 12.500 részvényre gyakorolja most az opeziót, ez 22.500 darab: 10.500 régi részvény után van neki elővételi joga 5250 fiatal részvényre. Ez kitesz 28.500-at! Vagyis, t. miniszter úr, a matematikával nem lehet tréfálkozni. A mit én állítok, az az, hogy eddig 25.000 darab részvényből csak tízezer, rekte, mondjuk, 12.500 lehetett birtokában, most pedig az 50.000 darab részvényből 28.250 darab kétségtelenül a birtokában lesz. Azonkívül, t. miniszter úr, azon a 3,475.000 korona félpénzen kivűl, a melyet az opezió révén nyer a Wiener Bankverein, minden viszontszolgáltatás nélkül, a mi tisztára elvész, még jut neki az ötezer darab fiatal részvény után a tényleges árfolyam és az ifjú részvények kibocsátási árfolyama közötti különbözet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a 3,475.000 korona tehát nem 3,475.000 korona, hanem esetleg több. mint 4 millió korona. Attól függ, hogy az igazgatóság az új részvényeket milyen kibocsátási árfolyamon fogja a részvényesek számára elővételi jogon adni. Most már a t. miniszter úr előáll a, következővel : Hogyan lehet azt mondani, hogy egy ilyen vállalatnál prioritásokkal lehessen a dolgot megcsinálni? Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Nem azt mondtam, hogy ilyen vállalatnál! Azt mondottam, hogy ennél a vállalatnál! Ez pedig nagy különbség! Polónyi Géza: Még egyszer ismétlem: a, legjobb szándók vezet, legyen róla meggyőződve a: t. miniszter úr, és az vezet, hogy beláttam azt, hogy a mai időben a tanítók filléreiből (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a szegény emberek adójából (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) egy négy milliós ajándékot adni egy . külföldi banknak, nem szabad, mert ezt a hazafiság tiltja. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most. t. miniszter úr, lehet-e a prioritásokkal segíteni ? Lehet! Ismétlem, a t. miniszter urnak ós az országgyűlésnek joga van hozzá, hogy a szubvenczióját és az általa nyújtott kedvezményeket az Adriával szemben olyan feltételekhez kösse, a milyenekhez neki tetszik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a t. miniszter úr azt a feltételt köti ki, hogy a kedvezmények csak 'abban az esetben adatnak meg, ha elsőbbségi kötvények útján szerzi be a társaság a pénzt, e feltétel teljesítendő és akkor az egész pénz az Adria, pénztárába folvik be. (Úgy van! balfelöl.) Már most a, t. miniszter úr azt mondja nekem, hogy hogyan lehet olyat mondani, fii