Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-688
0S8. országos ülés 1901. márczius 2"-én, szerdán. 457 melynek nem lesz hajóparkja; ma sincsen, tehát akkor sem lesz. És már most a t. miniszter úr elzárja az utat a nemzet elől, hogy önállóan, a maga erejéből hajóparkot tudjon beszerezni. Hiszen ha azt az 1,140.000 koronányi szubvencziőt, a mely 20 esztendőn keresztül 22,800.000 koronát tesz s a melyet ennek a társaságnak rendelkezésére bocsátunk, a magyar tengerhajózás berendezésére fordítanék és nem az Adria magyar királyi tengerhajózási részvénytársa-ság támogatására: ez ellen hang itt, ebben a házban, nem emelkednék, mert ezzel az összeggel olyan tengerhajózást teremthetnénk, a melylyel a külföld előtt is imponálhatnánk. Nem olyan csekély dolog ez, t. miniszter úr, hogy 20 évre megint elveszik a nemzettől a lehetőségét annak, hogy tengerészetet fejleszthesse. És ismétlem, mit csinálunk akkor, ha 1907-ben létrejön a külön vámterület? Nem tudhatjuk, milyen lesz akkor az ország gazdasági ereje. Lehet, ha akkor szüksége lesz a t. miniszter úrnak 20 millió koronára, az önálló magyar tengerészet megtetemtésére, könnyen rendelkezésére tudjuk bocsátani. De ha a t. miniszter úr elzárja előttünk az utat és még annyit sem tesz meg, hogy legalább egyik-másik pontot úgy módosítsa, hogy szükség esetére a szerződést felbonthassa, az alól kibújhasson, a mint azt magánemberek szokták kikötni, akkor én ezt a politikát helyesnek nem mondhatom. A 27. §. kimondja, hogy az Adria részére teljes bélyeg- és illetékmentesség, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alóli mentesség biztosíttatik. Ha jól emlékszem, a t. miniszter úr azt mondta erre az intézkedésre nézve, hogy olyat adunk meg a társaságnak, a mi azelőtt is meg volt neki, minthogy eddig sem fizetett adót. Lehet, hogy elméletben áll ez a tétel, de tónj*leg nem fogadható el. Nagy különbség van a közt, ha adót engedünk el és a közt, ha fix összegű kedvezményt biztosítunk valakinek ; mert az adóelengedés esetén sohnsem tudhatjuk, hogy mekkora áldozatot hozunk, már pedig a nemzetnek joga van tudni, hogy mekkora a támogatás, a melyben valamely társaságot részesít. Hiszen ez a t. társaság azzal dicsekszik, hogy ilyen meg ilyen hajóparkja van, hogy üzleti eredményei kitűnőek, hogy 14°/o osztalékot fizet; de hisz ekkor meg óriási és folyton növekedő lesz az az áldozat, a melyet az állam adóelengedés alakjában e társaságnak hoz. De meg különben miért nem vetették ki erre a társaságra az adót? Nehézménvezte a KÉFVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. t. miniszter úr, hogy itt Rakovszky István és Pichler Győző t. képviselő urak »fegvházba valóknak« mondták azokat, nem tudom épen ez volt-e a kifejezés, vagy ehhez hasonló, a.zt sem tudom biztosan, hogy melyikük mondta . . . Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Pichler Győző képviselő úr mondta! Molnár Jenő: Igen, Rakovszky István más kifejezést használt azokra, a kik az adót nem vetették ki. De hiszen, t. miniszter úr, abban az adókivető bizottságban nemcsak polgárok voltak, hanem ott volt a kincstár képviselője is. Rajtam megesett egy izben, hogy megjelentem egy adókivető bizottság előtt és egy részvénytársaság mérlegét odaadtam, a melynek egy tétele szerint egy alkalmazottnak sírjára koszorút tett a társaság. Erre az összegre is ki akarták terjeszteni az adót. Azt mondták, hogy ez a társaság jövedelméből vonódik le. Nos, ha a kincstári képviselő annyira résen van, hogy egy sírkoszorúra is kiterjeszti a. figyelmét, egy ilyen társaság megadóztatásánál legalább megfelebbezhette volna ezt a határozatot. Hiszen látjuk, hogy nem olyan tiszta munka ez, hogy megadóztatandó-e az a társaság, vagy nem. Látjuk abból, hogy az új szerződésbe bele kellett venni az adózás iránti rendelkezést. És én nem akarom ezt a kifejezést használni, hogy gyanú van, csak annyit mondok, hogy ennek a szerződésnek most való megkötése tán épen arra szolgál, nehogy a társaságra visszamenőleg rá ne róják az adót, a mit az elévülési idő határáig megtehetnének. Ebben a szerződésben sietett a társaság magát biztosítani, hogy kár ne érje. Akármit beszélnek, ez így van. Rakovszky István: Nem bíztak! Molnár Jenő : Nem biztak, mert most más szellő fújdogál, talán kissé szabadabb szellő, és talán figyelmessé lettek \ T olna a, hatóságok a dologra.. Mulasztást követnék cl, ha a közgazdasági bizottság t. előadójának munkáját megnem dicsérném ; oh* nagyszerűen irja ő le és magyarázza meg ezt az adóelvet; csakhogy ebből nem ez a konklúzió következik, a mit itt levontak, hanem egészen más Ennyit az adózásra vonatkozólag. A 28. §. a következőleg szól (olvassa): »A társaság által letett ós a budapesti IX. kerületi magyar királyi állampénztárnál őrzött 200.000, azaz: kettőszázezer korona értékű értékpapírokból álló biztosítók a szerződós lejártáig letétben marad. Ha a 200.000 korona biztosíték a. kereskedelemügyi magyar királyi miniszter, vagy 58
