Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-686
410 686. országos ülés 1901. márczias 23>án, szombaton. által a » Wiener Bank vérein« és érdektársai 3,200.000 korona hasznot dugnak zsebre.« (Mozgás halfelől.) »Hát olyan dúsgazdagok vagyunk-e, hogy ilyen óriási összeget lelkiismeretfurdalás nélkül dobhatunk ki az ablakon, idegen kezekbe ? Annál inkább megfontolandó dolog ez, mert a »Wiener Bankverein«.-nak ez az elővételi joga nemsokára megszűnik.« (Ahá! Nagy mozgás halfelöl.) »Nem lehetett volna, a szerződés megújításával és az ríj részvények kibocsátásával addig várni, vagy nem lehetett volna elsőbbségi kötvények, kibocsátásával vagy más úton-módon megszerezni a különben is rendkivűli jó gyümölcsöztetést igérő szükséges tőkét annak a, társaságnak, a mely sok százezer korona költséggel Fiúméban is, Budapesten is telkeket szerez?* T. képviselőház! Kezdettől fogva számított átlagban 8°/o volt az »Adria« osztaléka. Nem szorul az szubvenczióra. Nincs semmi komoly indok arra, hogy megkosszabbítsuk a szerződést. Az egyedüli indok csak az lehet, hogy ismét segítségére siessünk bizonyos bankköröknek. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Az nem indok! Rakovszky István: Mielőtt beszédem második részére áttérnék, kérnék a t. háztól egy rövid kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : A folytatólagos ülést megnyitom. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. (Zaj.) Csendet kérek! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. ház nagybecsű figyelmét hosszasabban igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) és így. még csak azon horribilis leírásokról szólok, a melyeknek semmi más czéljok nincs, mint az. hogy a tiszta jövedelmet apaszszák és úgy tüntessék fel a társaságot, mintha passzív volna, hogyha nem kapna az államtól szubvenczíót. Nem akarom felhívni a t. ház figyelmét arra, hogy a Lloyddal kötött szerződés 25. czikkében ilyentéle túlzott leírások ellen megtótettek azon óvóintézkedések, a melyek az »Adriá«-val szemben nem alkalmaztattak. A Lloyd szerződésének 25. czikke ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »a Lloyd által eszközölt értékleírások semmi esetre sem terjedhetnek túl a gőzhajók és egyéb járművek valóságos anyagi értékének minimális határain.« Az »Adriádnál azt látjuk, hogy különféle tartalékalapok leírása czímén oly horribilis összegek iratnak le, a melyek sem az évi forgalommal, sem az alaptőkével semmi arányban nincsenek. (Úgy van! Ügy van ! halfelöl.) Azt hiszem, hogy ezt senkisem helyeselheti. (Ügy van! Úgy van ! halfelől) Ezzel körülbelül végeztem volna azokkal a kifogásokkal, a melyeket az »Adria*-társasággal kötendő szerződés tekintetében magáiból az indokolásból, s a törvényekből merítettem, ós most a kérdés politikai részére akarok áttérni. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) Igazán csodálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr, a ki a liberalizmusnak egyik előharezosa, így megtagadta a liberális közgazdasági elvet: a, szabad verseny érvényesülésének elvét, a mikor egy társaság számára monopolszerű előjogokat biztosít. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) T. ház! A szabadelvű pártnak és a szabadelvűségnek politikai hitvallása: jogokat adni a népnek, de mi mindenütt azt látjuk, hogy a helyett, hogy jogokat adnának, a jogokat összezsugorítják. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) Közgazdasági hitvallása a liberalizmusnak: »Lássuk a jobbat! az erők egyenlő feltételek mellett keljenek szabad versenyre és ebből nagy közgazdasági fellendülés fog származni.* T. miniszter úr ! Ön itt akkor, a midőn ezt a törvényjavaslatot újonnan meghosszabbította, megtagadta ezt az elvet. Nem csodálkozom rajta, hiszen a szabadelvűeknek mindenütt ez a miatyánkja; szavakban bőségesen ellátni áldással a, népet, anyagilag: a legutolsó fillérig kiaknázni ós kihasználni szivtelenűl és vakmerően. (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) A. t. miniszterelnök úr utolsó beszédében, a melyről azt irták, hogy a szabadelvűsógnek apotheozisa volt, azt mondotta, hogy ragadva viszik- őt az eszmék. Kár volt annyira elragadtatni engednie magát az eszmék által; jó lett volna egy kissé vigyázni és figyelni a kereskedelemügyi miniszter úrra, (.Derültség halfelöl.) mert addig, a míg a t. miniszterelnök urat az eszmék ragadva vitték: az Adria aranyozott habjai a t. kereskedelemügyi miniszter urat egy kényelmetlen és kellemetlen helyzet örvényébe sodorták; kijelentem, minden félreértés elkerülése czéljából, hogy azokból az aranyozott habokból egy csepp sem száradt a t. kereskedelemügyi miniszter úrra. (Mozgás jobb felöl.) T. ház! Meg kell tagadnom e törvényjavaslattól, hogy azzal a czímmel nevezzem meg, a, melylyel felruházták; ez nem az Adria törvényjavaslata,, ez, hogy gyöngéden fejezzem ki magam, az Adria botránya. (Úgy vau! ügy vau! hal felöl. Mozgás jobb fel öl.) A miniszterelnök úr a múltkor szép szavakban bemutatta itt a Magyarországot egyedül