Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-686

686. országos ülés 1001. märczins 23-án, szombaton. 407 el a t. miniszter úr, hogy csak azon utak szerint kap a hajó, a, melyeket magyar kikötőbe tesz — a legrövidebb tengeri utat számítják, — de azokat az utakat, a melyek az Adria forgalmának javarészét teszik ki, a közbeeső külföldi kikötőket nem számítják; ezek után nem kap az Adria. Tehát ez a. bőkezűség ne bántsa a t. miniszter urat, de a t. előadó urat sem. Most már áttérek t. képviselőház, az adó kérdésére. (Halijuk!Halljuk!) Az adó kérdésére nézve ki kell jelentenem, hogy ritkán láttam olyan czinikus okadatolást, mint a milyen a közgazdasági bizottságé. Egy gazdag társaságról van itt szó, Mit mond ez a jelentés az adóról: »A mi az adó-, bélyeg-, illetékmentességet illeti, a közgazdasági bizottság nem zárkózhatott el két tény megfontolása elől. Az egyik az volt, a melyet a, kereskedelemügyi miniszter úr közölt a bizottsággal, hogy ezen adómentesség megadása, eltekintve attól, hogy szerződésszerű kikötés, a. tényleges állapot törvényesításét jelenti, a mennyiben az Adria eddig is adómentességet élvezett. A bizottság' helyeslőleg vette tudomásul, hogy a. hatóságok utasítva lettek stb.<<. T. képviselőház, ez a legnagyobb zsebmetszés ; (Igaz! Úgy van ! balfelöl.) az adónak ez a megtakarítása, az adónak elsikkasztása, a leggyalázatosabb tette ennek a társaságnak. (Igaz! Úgy vem! balfelöl.) Ez a társaság Magyarország adófilléreiből bőkezűen szubvencziónálta/tik, de ezen adófillérekhez egy fél krajczárral sem akar hozzájárulni és nem is járult hozzá, sőt a törvényt kijátszotta, mert, t. miniszter úr, ez tisztán a törvénynek kijátszása, az adóösszegnek elsikkasztása volt. (ügy van! "balfelöl.) Mert nem áll úgy a dolog, a mint itt a. t. pénzügyminiszter úr mondotta. Az adómentesség nem járt az Adriának. Az adókivető bizottság nem állapította meg soha az adót. Mit tett az a hivatalnok? Megfelebbezte'? Nem! Miért nem ? Hova' ment volna, ez a felebbezós? A felszólamlási bizottsághoz. Onnan hova ? A minisztériumba; tehát mikor legelőször történt ez a dolog, a pénzügyminisztertől függött utolsó fórumban ez a dolog. Mondjanak ezért akármit, ón nem tudok más konklúzióra jutni, mint arra, hogy ez a hivatalnok vagy tudta, hogy darázsfészekbe nyúl, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) va.gy pedig felülről szemhunyorítást kapott, hogy ezt hagyd békében. (Élénk tetszés. Igaz! Úgy vau! a bal- és szélső baloldalon.) Most felszólalt ez a pénzügyi hivatalnok és az adófelszólamlási bizottság egyhangúlag elitélte az Adriát a 90.000 koronának megfizetésére. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És akkor Magyarország kereskedelemügyi minisztere, a kinek buclgetjéhez az adófillérek hozzájárulnak, odaáll és ezeknek a gazdag tőzséreknek oda dobja ezt a pénzt, a melyet kilopnak a szegények szájából. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezenfelül azután jön még a közgazdasági bizottság és azt mondja, hogy ez egy tényleges állapotnak a szentesítése. Ez egy- tényleges bűnnek a becsempészése a törvényjavaslatba! (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ezt, t. miniszter úr, — és itt felhívom az egész ellenzéket, — egymaga is elegendő ok volna arra, hogy ezt -a törvényt visszautasítsuk. (Zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) T. képviselőház! Azt az egyet nem értem — majd rájövök, mikor a politikai részérő] fogok beszélni ennek a, javaslatnak, — hogy ha mái' szubvencziónálunk, ha már ezeknek a milliomosoknak előnyeit minden áron előtérbe tolják és biztosítják, a mikor pedig nincs biztosítva, annak a nyomorultnak a létminimuma sem, (Igaz! (Jyy van! a bal- és szélső baloldalon.) meg akarják engedni, hogy még ettől az utolsó nyomorulttól is kirabolja az adófii lért egy idegen társaság. Ezt, t. miniszter úr, ha lenne és ha van ellenzék, nem szabad megengedni, (Elénk helyeslés a bal- és széhő baloldalon.) mert ez botrány. T. ház! Én csodálkozom a t. pénzügyminiszter úron. Mindig nagy élvezet volt — két izben volt rá alkalmam — nagy vitákban vele szemben állani és igazán, parlamenti rövid pályafutásomnak legkellemesebb emlékei voltak ós maradnak ezek, mert ritkán akadtam olyan szakavatott, szaktudós és a tárgyhoz szóló debatterre. A miniszter úr elütötte az én érvelésemet azzal, hogy azt mondja: hogy egyik kézzel ad az állam, a másikkal elveszi. Hegedüs Lóránt: Igen! Rakovszky István: Igen, Hegedüs Lóránt k ép viselő úr? Hát annak a szegem

7 protestáns papnak is ad kongruát az állam egy kézzel, de ugyanabban a perezben, ugyanazzal a, kezel levonja az adót. (Tetszés balfelöl. Zaj a jobboldalon.) De, t. miniszter úr, bocsásson meg, ez nem áll. Ez a szubvenczió az 1891-iki törvény értelmében nem egyéb, mint a Lloyd-szubvencziónak a restitucziója Magyarország számára. Baross Gábor miniszter indokolásából kitűnik az, a mely azt mondja,, hogy nem kell az államnak semmi újabb terhet magára venni, mert a Lloydnak fizettünk ennyit, és most az Adriának kevesebbet fizetünk ós mégis vannak járatok. Csakhogy a Lloyd adóköteles volt. Itt van az 1891. évi május 12-én kötött