Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-686

396 fi86, országos ülés 1901. niárczius 23-án, szombaton. ós igen nagy a honvágyunk, ide az szükséges, hogy az ember azt a nehéz, a mi életünktől egészen eltérő életmódot megszokja, megszeresse. (Zaj a baloldalon.) Tessék elhinni, könnyebb a fiskális, mint a tengerészkapitány élete. Lukáts Gyula: 1600 forintért minden nap reszkírozni az életét! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Batthyány Tivadar: Azt bizonyára t. képviselőtátsaim sem kifogásolják, hogy' vannak a tengerészkapitányok között fiumeiek, hogy a horvát tengerparti kapitányok az Adriánál is álláshoz jutnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Utóvégre azok is magyar honpolgárok és ennek a magyar hazának a fiai, ha nem is beszélnek magyarul! Pichler Győző: Tanuljanak meg! Gr. Batthyány Tivadar: Ők is ennek a magyar hazának a fiai és osak örülnünk kell, ha róluk, testvérünkről épúgj- tudunk gondoskodni, mint magunkról. (Helyeslés.) A mi az Adria igazgatóságát, a szárazföldi alkalmazottakat illeti, ott azt a körülményt, hogy a külföldi ügynökök között idegenek vannak, méltóztassanak megint azon oknak tulajdonítani, hogy sajnos, még nem állunk ott, a hol a németek, hogy minden némileg nevezetesebb külföldi kikötőben már egy pár német kereskedelmi czég van letelepedve. Ha lennének például Olaszországban, Francziaországban, Angliában magyar kereskedelmi czógek, akkor bizonyára kötelességévé tenné a t. miniszter úr az Adriának, hogy ezekhez forduljon. Pichler Győző : Könnyű Németországban ügynöknek lenni, mikor Vilmos császár az első ügynök! Gr. Batthyány Tivadar: Hyen magyar kereskedelmi czég a külföldön -alig Van ; talán kettőnél több van: egy Rio-Janeiróban Eombauer és Zsigmondy ós még a Telléry czég Bombayban. Más magyar czóget, sajnos, a tengerentúli országokban nem is ismerek; tehát természetes, hogy azokat vesszük ügynökökűl, a kiket találunk, vagyis az idegen czégeket. (Halljuk! Halljuk!) Itt Budapesten az igazgatóságban talán egy-két idegen részvényes képviselőn, igazgatósági tagon kivűl valamennyien magyarok. Fiúméban, a társulat ottani igazgatóságában tudtommal igenis van egy pár idegen ember, de ezt ne annyira az »Adria << hibájának, mint inkább annak a borzasztó hibánknak méltóztassék felróni, hogy nem szeretünk nyelveket tanulni. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Igen sok nyelvet tanul a magyar! Az egész arisztokráczia nem tudja a magyar nyelvet, de idegen nyelveket tud (Mozgás és zaj. Elnök csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: Hát tessék megtalálni azokat az egyéneket, a kik erre a szolgálatra alkalmasak szakismeretek tekintetében is, s azonkívül nyelismeretekkel is bírnak! Ilyenek hiányában kénytelen az »Adria« egyes idegeneket alkalmazni, de ha ezen elven túlmenve, annak daczára, hogy itt talál alkalmas egyéneket, mégis idegeneket alkalmazna: akkor igenis magam is nyakára hágnék a társulatnak ós kérném a t. miniszter urat, hogy e tekintetben a legszigorúbban járjon el. (Helyeslés.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter : Benne van a szerződésben! Gr. Batthyány Tivadar: Szerettem volna, t. ház, a társulat szolgálatai fejében adott szubvenczió mérvét is egy kissé analizálni, (Halljuk! Halljuk!) de ezen a téren nagyon messzire kellene mennem. Utalok azért egyszerűen arra, hogy nem ideális ugyan .az a szolgálat, a mebyet az »Adria« teljesít, de arányban áll ezzel a nem ideális szolgálattal a szubvenczió. Itt egy megalkuvás van a helyzettel. Akkor, a midőn a régebbi »Adria«szerződéseket megkötötték, igyekeztek segédeszközökkel a forgalomnak lehetőleg annyi hajót bocsátani rendelkezésére, a melyet csak lehet egy aránylag csekély, nyomorult, kis szubvenczióért, . . . Rakovszky István : Nyomorult ?! Gr. Batthyány Tivadar: . . . igen, mert a mikor 150.000 forinttal kezdték az »Adria«-t szubvenczionámi, ez egy tengeren túl járó nagy oczeáni hajózás megteremtésére nézve nyomorultnak mondható. Major Ferencz: Az egész magyar állam rendelkezésére áll egész közlekedésével együtt! (Mozgás és zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Hadijuk!) Gr. Batthyány Tivadar: Szóval, méltóztassék összehasonlítani a szubvenczió tekintetében a francziák, olaszok, s osztrákok szubvenczióit azzal, a mit az »Adria« kap, s méltóztassék akkor megcsinálni a mérleget, és meg fognak győződni róla, hogy az »Adria« társulat nem kap valami óriási szubvencziót. Rakovszky István: Igenis, óriásit kap! (Úgy van! Úgy van ! balfelől. Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: De, t. ház. megmondom én, hogy mi a baja a miniszter úrnak, s mi a baja az »Adriá«-nak ezzel a szerződéssel. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Az a baja, hogy most terjesztetett be. Rakovszky István: Nagyon helyesen! Nem is lett volna szabad késni vele!