Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-686
394 686. országos ülés 1901. márczius 23-á.u, szombaton. és más társulatokkal, kifogásolta például ma is Páder Rezső t. képviselőtársam, hogy egyes járatokat az Adria idegen hajókkal teljesítteted, ós hogy egyes szerződésben megállapított járatokat egyesít. Kifogásolták, hogy a társulat nem magyar, hogy alkalmazottjai között nincsen elég magyar, kifogásolták az adóelengedést, kifogásolják azt, hogy húsz esztendős szerződést kötünk ós hogy a szubvenczió nagy. Ezek a főbb momentumok, a melyeket erre a szerződésre nézve felhoztak. Hát, t. képviselőház, nagyjában és egészében, úgy elméletileg oda állítva a dolgokat, mindezeket a kifogásokat magam is helyeslem. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Csak várjuk a végéi, hadd magyarázza ki magát!) Igazuk van a t. képviselő urálinak abban, mikor azt mondják, hogy jó lenne, helyes lenne, ha tarifális szempontból teljesen úgy történnék minden intézkedés, a, mint azt a magyar kormány a magyar forgalom érdekében akarja, vagyis jogában álljon a tarifákat tetszése szerint leszállítani, a mint azt a konstellácziók kívánják. Hogy ne volna ez jó? Nagyon jó volna az is, ha a társulat elejét*")] végig saját gőzöseivel teljesítené járatait ós így tovább ; mindez elméletileg egészen helyes, de akkor méltóztassék hozzá pénzügyminisztert keresni, a ki azt a szubvencziót megadja, megtudja ós megmeri adni, a mely egy így átalakított Adria szerződés perfekcziójához szükséges volna. Csak egy-két kérdésre vagyok bátor itt t. képviselőtársaim figyelmét felhívni. Szerintem legfontosabb a tarifa kérdése, mert ettől függ az, hogy- mennyiben felel meg a társaság az ország forgalmi érdekeinek és az egyes közgazdasági ágak, a mezőgazdaság, a kereskedelem ós az ipar szükségleteinek. Igen helyes volna tehát, ha a tarifákat a miniszter úr egyszerűen megállapítaná ós aztán a társulat szállítsa így egy igen mérsékelt díjtétel mellett az árúkat. Csakhogy nem méltóztatnak arra gondolni, hogy akkor az Adriát kiveszik az egész nagy tengeri forgalom köréből ós egészen más eljárást statuálnak az Adriára nézve, mint a milyen a tengerentúli forgalomban szokásos. Méltóztatnak jól tudni, hogy a hajófuvardíjtételeket nem Budapesten, nem Fiumében, nem Triesztben állapítják meg, hanem a londoni tengerészeti tőzsdén, ott alakulnak a fuvardíjtételek, csak úgy, mint nálunk a búza, vagy a rozs árak a tőzsdén. Pichler Győző: A refakeziák is ott alakulnak ! (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Azok nem! Pichler Győző: Pedig ez a fő, mert a tarifák sohasem maradnak meg! Gr. Batthyány Tivadar: A díjtételeket kifogásolták ós ón azokról beszélek, a refakcziákról majd a miniszter úr ad felvilágosítást, ő ismeri ezeket részletekben. Már most micsoda helyzet állana elő ? A mikor a londoni tőzsde jegyzései szerint az általános hajótarifák magasabbak volnának, mint a magyar kormány által nregáUxvpított Adria tarifák, akkor természetes ide tódulna, a forgalom, úgy, hogy az Adria le nem birná bonyolítani, ha azonban, a mint pár év előtt történt, a hajófuvardíjak alacsonyak lennének, akkor az Adria természetesen kénytelen lesz lefelé menni és követni a többi hajók fuvardíjait, különben egy árva métermázsát sem tudna, szállítani. Ha tehát a társulat, természetesen mindig rezonnabilis határok között, nem követheti a magasabb fuvardíjtételeket, az alacsony fuvardíjaknál pedig kénytelen a díjtételeit leszállítani, akkor olyan nyereségtől esik el, a melynek kárpótlását az a finanszió, a ki Adria részvényeket vesz ós részvényei után természetesen hasznot akar, ezen elveszett haszonért kárpótlást természetesen csak attól vele szerződöttől, ki a szubvencziót adja, az államtól. És talán az urak nem is hiszik, hogy milyen óriási mérvben emelné ez az Adria szubvenczióját! A mi azt a, kérdést illeti, hog}- a,z Adria idegen hajókat ne alkalmazzon, ebben is igazuk van t. képviselőtársaimnak. Én sem szívesen látom, ha például a liverpooli vonalon a Cunard Zine teljesíti a szolgálatot. Sokkal jobban szeretném, ha itt is magyar hajókkal járnának. Igen ám, csakhogy akkor nem 35, hanem 50 vagy 60 hajó kellene az Adria parkjába, ez pedig ismét a szubvencziót emelne fel. Nem folytatom az összehasonlítást, csak arra akartam rámutatni, hog} r nem ideális . . . Rakovszky István: És a Lloydnál? Gr. Batthyány Tivadar: Akarja a t. képviselőtársam a Lloyd szubvenczióit megadni az Adriának? (Igaz! ügy van! jobbfél-ól.) Akkor nem egy millió és néhány százezer, hanem legalább négy-öt millió koronát kellene adni. Rakovszky István: Megadom szívesen, ha teljesíti a kötelességót ? Gr. Batthyány Tivadar: Kérdezze 'meg a pénzügyminisztert, vájjon ő megadja-e! Major Ferencz: Össze sem lehet hasonlítani a Llovdot az Adriával! Semmiben sem! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Batthyány Tivadar: Ezt magyarázom épen, t. képviselőtársam, hogy nem lehet összehasonlítani. Nem lehet. Hogy is lehetne? Sokkal nagyobb szabású a Lloyd-vállalat.
