Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-683

360 f

'^- országos "lés 19Ö1 De ezt természetesnek találjuk és megértjük, lia utánaszámítunk, hogy csupán Magyarországból, mely horribilis összegeket vonz ezáltal oda. Csupán hajójegyekre a német kikötőkből induló hajókra belga, olasz, németalföldi, franczia kikötőkről nem is szólva, 1899-ben mintegy tízmillió, a német vasútakra kétmillió, 1900-ban hajójegyekre 27 millió és a német vasútokra mintegy ötmillió korona költetett el nemzeti vagyonúnkból, vagyis két év alatt közel 45 millió korona. És ezzel szemben csekély vigasz az, hogy évente 10—12 millió koronát küldenek vissza a kivándoroltak, mert hiszen pénzzé teszik itthon összes vagyonukat, s azt is külföldön költik el, elveszítjük munkaerejüket és termelési képességüket, elveszítjük a százezrekre menő adóalanyokat ! De mily fellendülést vennének Fiume és hazai szállítási vállalataink, ha az egyetlen magyar kikötőbe czentralizálva a kivándorlást, ott költenék el azt a czirka 25 milliót évente, mely eddig a "német kikötőben a német szállítási vállalatokat gazdagította ? De ezek a számok fényesen bizonyítják azt is, hogy egy magyar hajózási vállalatnak felette jövedelmező lenne, ha rendes hajójáratokra rendezkedne be Fiume és Észak-Amerika között. Es ha úgy, mint azt Németország tette, s mint azt Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam »A magyarok kivándorlása Amerikába* czímű nagy értékű jeles munkájában is proponálja, mi is csak bizoiryos vállalatokat részesítenénk oly szabadalomban, hogy hajójeg3

T-elárusítóirodákat tartsanak fenn. (Élénk helyeslés jobbról.) Meg vagyok győződve arról is, hogy ha a t. kormány ily intézkedéseket foganatosít: úgy az ezen törvényjavaslat 31. §-ában kontemplált hajójáratok száma rövid néhány év alatt megsokszorosodik és nemcsak külön államsegélyre az Adria nem szorul, de sőt az Amerikából oly nagy számban visszavág}^) honfitársainkat is — kik a visszaszállítás költségeit sajátjukból fedezni nem képesek, — ingyenesen szállíthatja haza. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig ily intézkedéssel sem késhetünk soká. Fiume forgalmát ós jelentőségét nagyban fokozná az általam javasolt intézkedés, de van még egy szempont, mely állami, elsőrendű érclekké teszi azt. Ha. figyelemmel kísérjük Németország és Anglia, kivándorlási politikáját, rájövünk, a mit egyébként nyíltan vallanak is. hog}" a kivándorlást saját kikötőikből nemcsak forgalompolitikai okokból forszírozzák, de mivel felesleges munkaerejüket konczentrálva. telepítik le Amerikában és azok által új és új ipari és kereskedelmi összeköttetéseket létesítenek. .„Az az atyai gondoskodás is, inelybyel kivándoroltjaikat, márczios 19-én, kedden. gyarmataikon kívüli területeken is, folyton gyámolítják. A kivándorlók régi hazájukból szerzik be bizonyos ipari szükségleteiket, melyeket oly minőségben és olcsón új hazájukban nem kaphatnak meg. Csak így érthető meg, hogy az Amerikában élő, mintegy ötmillió német által a német ipar oly fogyasztási piaczot teremtett magának, bog}- kiszorítja már is az angol iparczikkeket, sőt az Egyesült-Államok iparát is komoly védelemre készteti. És bizonyos az, t. ház, hogy az üzleti érdekek létesítése, fentartása és gondos ápolása a legerősebb kapocs hazánk s kivándoroltjaink között és legnagyobb mérvben fogja elősegíteni, hogy Amerikában élő magj^ar honosaink ós telepeseink tőlünk végkéj3 el ne szakadjanak. Bizonyos azonban az is, — mit egy kiváló külföldi író a német kivándorlásról irt munkájában állít, — hogy egy oly kereskedelmi politika, mely a hazai termények és iparczikkek fogyasztási piaczát kiterjeszti, nem találhat czélszerűbb kiegészítésre, mint egy oly helyes kivándorlási politikában, mely azon törekvésen alapúi, hogy megerősítse a kivándorlással a külföldi telepeket. Kezemben van, t. ház, a német birodalmi kanczellár helyettesének ez óv február 14-én kelt jelentése, a képviselőházhoz, rnefy kimutatja, hogy Brémán keresztül Magyarországból 1899-ben 27.945 ; 1900-ban 31.629 ; Hamburg és Stettinen keresztül a birodalomból 1899-ben 19.920; 1900-ban 28.003 egyén vándorolt ki ós hozzáfűzi, hogy különösen Magyarországból, de Ausztriából is a kivándorlás rendkívül emelkedőben van. Megemlíti e jelentós azt is, hogy a magyarok rendesen nagyobb, zárt csoportokban érkeznek a kikötőkbe, s majdnem kizárólag Penszylvánia, Ohió ós Illinois államokba, mennek, hol részben mint bányamunkások, részben nagy vashámorok és aczél-gyárakban nyernek alkalmazást, és őket, mint szorgalmas munkásokat szívesen látják. Ily előkelő és elfogulatlan helyről jövő dicsérete a magyar munkásoknak kétségkívül a legjobb bizonyítvány. Zmeskál Zoltán: Elnök úr, utasítsa, hogy a tárgyhoz szóljon, mindenről beszél, csak az Adriáról nem. (Ugy^van! bed felöl.) Elnök: Az általános vita keretében az indokolás kiterjed egyebekre is, nemcsak -szorosan véve magára a tárgyra. Én magam örülnék legjobban, ha a képviselő urak mindig szemmel tartanák a házszabályok rendelkezéseit ós a tárgytól el nem térnének. De ha az elnök erre felhívja a képviselő urakat, mindjárt panaszok történnek, hogy a szólásszabadságot korlátozza. A képviselő úr a kivándorlási ügyről beszélt, melyet összefog-