Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-682

íj 30 e

^

2- országos ülés 1901 de nem találtain seholsem embert, a ki a valutát rendezni kívánta volna, de nem találtam még csak olyant sem, a kinek a valutáról tüzetes ós tárgyilagos fogalma lett volna. Ezek után még tovább megy a t. pénzügyminiszter úr és következőket mondja (olvassa) : »Már ezen okok magukban véve elegendő indokát képezhetnék a gazdasági depresszióknak. De, fájdalom, ezen okokhoz még bizonyos más, társadalmi, sőt mondhatnám, politikai okok is járultak. Sajnos, t. képviselőház, hogy minálunk társadalmi felfogás uralkodik, hogy az ipari és kereskedelmi foglalkozás nem egyenrangú, hanem valami alárendeltebb foglalkozás a többinél, a mire úri ember a maga gyermekét rendesen nem szokta nevelni, a mi azután a különböző gazdasági foglalkozások társadalmi összeolvadását is megnehezíti.« A többi azután már ismeretes, azt elolvasta Csávolszky Lajos t. képviselőtársam. Én azonban egészen máskép fogom fel a kórdóst, mint t. képviselőtársam tette. Legyen szabad a t. pénzügyminiszter urat megkérdeznem, hogy csodálkozik-e azon, hogy ma már az iparos pályára senkisem siet? Ennek megvan a, maga természetes oka és ha megengedik nekem az igen tisztelt kormánynak tagjai, hogy mindazon embereket, a kik csak hozzám fordulnak, mint iparosok ős kész mesteremberek, hogy legyek szives nekik szolgai állást szerezni, hogy mindazokat a t. miniszter urak elé vezessem, nagy köszönettel veszem, de tudom, hogy az esetben más dolgukra idő nem fog maradni, mint hogy egész napokon át csak ezekkel tárgyaljanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Odáig jutott ma Magyarországon az ipar, hogy jól képzett mesterek is annak hasznát venni egyáltalában nem képesek és inkább szolgai állást keresnek, mert megélni nem tudnak. (Igaz! Ugy vau! a szélső baloldalon.) Nem így volt ez régen, t. képviselőház. Én ismerem a régi állapotokat is nagyon jól. Bizonyára vannak itt Brassó ós Erdély keleti részéről még régibb képviselők, a kik abban a korban éltek, a nőkor az ipar Erdélyben, és különösen annak keleti részén, egészen más állást foglalt el. Erdély keleti részében, Brassóban a legjobb családok a legszívesebben iparosnak adták gyermekekeit. Az iparososztály és a kereskedőosztály nagy tekintélynek örvendett. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) de a mint már az előbb is bátorkodtam megjegyezni, később vámháborút provokáltunk Romániával ós ennek a provokálásnak az lett a következése, hogy Erdélynek igen szépen fejlett iparát teljesen tönkre tettüli ós kivándorlásra kénymárczins 18-án, hétfőn. szerítettük az embereket; ha a t. kormánynak kellő tapintata ós előrelátása lett volna, mihelyt látta a bajt a hová az iparos osztály jutott az ipar érdekében, mindent elkellett volna követni sőt esetleg a vámháborút is provokálni ikusztriával szemben, csakhogy a meglévő ipart. az ország részére megmenthese ós megtarthassa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után a t. miniszter úr épen oly óvatosan, mint aggályosan megemlékezik az osztrák gazdasági elválásra czélzó törekvésekről is ós nagy aggályát fejezi ki aziránt, hogy mi történnék akkor, ha, az osztrákok tőlünk elválnának. Engedje meg a t. pénzrigyminiszter úr, hogy aggályait ebben a tekintetben eloszlatni igyekezzem. (Halljuk! HaUjuk!)Győződjék meg a t. pénzügyminiszter úr arról, hogy az osztrákok ezt egyáltalában nem teszik meg, de ha mi a szükségtől kényszerítve megtennők is, abból csekély, vagy egyáltalában semmi kárt sem szenvedünk. (Ugy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Erre nézve egy kombinácziőt leszek bátor elmondani, méltóztassék azt egész figyelemmel meghallgatni. Tegyük fel, hogy Ausztria velünk szemben a legvehemensebb vámháborút folytatja, és határait előlünk minden tekintetben elzárja. Ausztriában azért a föld nem fog többet teremni, az osztrák tehenek is csak egyszer fognak évente megborjazni, s a míg a borjú felnő, ahhoz akkor is csak kell négy-öt óv. Ha tehát Ausztria többé tőlünk nem vásárol, akkor vásárol majd Romániától, vagy Oroszországtól. Oroszország pedig megint csak abban a helyzetben lesz, a melyet az előbb Ausztriára nézve vázoltam, hogy hamarjában a mostaninál nem fog többet produkálni tudni, s ha Románia, s Oroszország Ausztriának adja el a feleslegét, akkor mi a mienket azoknak az országoknak adjuk el, a mebyek most Romániától meg Oroszországtól vásárolnak, megyünk a terményeinkkel Svájczba és Németországba stb. De a t. kormány nem így beszól ós nem ismeri el, hogy részünkről a mai helyzetet fentartani teljességgel lehetetlen. Pedig nem kellene több, mint ezt határozottan kijelenteni, hogy önálló vámterület kell és méltóztassék jmeghinni a pénzügyminiszter úrnak, hogy addig is, a míg a szerződés fennáll, Magyarország gyáripara olyan arányokban fog növekedni, hogy mire kiütne a háború, igen könnyen elviseljük az esetleges osztrák vámháborúnak iiatjasar. A t. pénzügyminiszter úr továbbá eképen beszól (olvassa) : »Ez a szívósság, ez a kitartás nyújt ne-