Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

081. országos ülés 1901. márezlus 16-án, sssoiubaton. 3X5 Őri szabályzat érzékenysége mellett a legkisebb tumultus alkalmával is emberi élet essék áldozatul? Hiszen egy jóravaló kis csatában alig esik el az ellenségnek annyi embere, mint a mennyi nálunk a tumultusok alkalmával az ország polgárai közül már elesett. (Élénk ellenmondások jobbfelöl.) Mikor pedig elesik, legtöbbször azért esik el, mert a tumultusban ott volt, ott ártatlanul jelen volt. menekülni nem tudott, rálőttek. Ha a csendőrségi szabályzat tényleg ilyen szigorú volna, akkor a lehető legnagyobb szigorral kellene megakadályoznia a kormánynak azt, hogy a választásoknál csendőrség alkalmaztassók, de hogy a csendőrségi szabályzat nem is olyan órzókenj

7

, méltóztassék megengedni egy megjeg3"zést. A csendőrségre nézve meg vannak állapítva az esetek, a mikor fegyverét használhatja, de azt mondja a szabátyzat (olvassa) : »A csendőr ezekben az esetekben is fegyverét csak azután használja, miután minden enyhébb eszközök alkalmazása eredmény nélkül maradt ós akkor is még a legnagyobb kímélettel járjon el.« Melyek azok az enyhébb eszközök, a melyeket a csendőrök a lövés előtt alkalmaztak? Az, hogy szuronyt szegezve nekimentek az embernek, nem enyhébb eszköz ós ha látták, hogy hátúiról tolják a tömeget, melyet ők hátra akartak tolni és ezzel szemben lövést lövésre ismételtek, ez sem felel meg az enyhébb eszközök előzetes alkalmazására vonatkozó meghagyásnak, valamint nem felel meg az sem, hogy elesett emberbe beledupláztak. Konstatálom tehát, hogy ennél a vérengzésnél nem tartattak meg azok a szabályok, a melyek a fegyver használatát bármely körülmények közt megengedik. Az mi ránk nézve még ma is és ezenkívül nagy fontossággal bír, az a konklúzió, a melyet a t. miniszterelnök úr a viszgálat eredményéből levont. Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda konfúzió ? Barta Ödön: A t. miniszterelnök urnak saját szavait idéztem és azt mondtam konklúzió ! Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy értettem, hogy^konfuzió! Barta Ödön: A világért sem! A t. miniszterelnök úr arra a konklúzióra jut, hog}

7 sem hivatalos presszió, sern semmiféle politikai momentum ezen választásnak és ezzel kapcsolatos vérengzésnek motívumai között fel nem találhatók. Széll Kálmán miniszterelnök: Én a vérengzésről ^beszéltem! Barta Ödön: Választással kapcsolatos vérengzést mondok ón is. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a felzúdult közvélemény, a mely olyan hangosari rámutatott mindazon politikai erőszakoskodásokra, a melyek Marosvásárhely polgárságát már hetekkel azelőtt izgalomba hozták, a, t. miniszterelnök úr figyelmét nem kerülhették el, konklúziójában tehát azt kell hinnem, nem volt egészen őszinte. Én nem kívánom a t. miniszterelnök úrtól, hogy ő ítéletet mondjon az interpelláczióra adott válaszában, de számoljon be azon ténynyel, a mely a nyilvánosság előtt még ismeretlen, hogy tudniillik, volt-e Marosvásárhelyen hivatalos presszió, vagy nem: lm nemvolt, akkor mit tart a. t. miniszterelnök úr Marosvásárhely közönségéről, a, mely évek bosszú, sora óta nyugalomban választott, ezen alkalommal olyan rettenetes dolgokat készített elő, a melyek szükségessé tették volna nemcsak a katonaság kirendelését, hanem azt is, hogy a csendőrség tétessék a város uraivá ? Kérdezek még egyet és ez az, nem látja-e a t. miniszterelnök úr, hogy a, nagyszámú csendőrség odarendelésónek ténye a választási mozgalom előzményeihez viszonyítva, már magában mintegy előkészítő cselekmény volt, annak a terrorizmusnak a betöltése végett, a melyet a hatalom ott kifejtett? (Mozgás jobbfelől.) Megmondom miért látom, s ítélem meg ezt így. Katonaság volt odahiva, a mikor rendőrsége van Maros vásárhelynek. A t. miniszterelnök úr a maga nyilatkozatában saját inpressziójaként is rámutat arra, hogy a, tömeg ellenállás nélkül kitért a katonaság elől, a szabad mozgás biztosítására tehát a katonaság czirkálása teljesen elegendő ós biztos eszköz volt; látták a hatalom marosvásárhelyi kezelői, hogy a közönség a katonaság elől kitér, a katonaságnak parirozik, a csendőrséget mégis, vagy talán épen ezért odatették a tömeg közé, hogy a tömeg előre vagy hátra vonulása minden alkalommal a csendőrség ellen elkövetett inzultus legyen. A választási helyiségben a főkapitánynak funkcziója nem volt, mégis állandóan ott tartózkodott és senki Marosvásárhely felsői)!) hatóságából nem akadt, a ki látva a veszélyt, a melyben szabad emberek jogos téren mozogva is ki vannak téve, a legkisebb gyerkőcz-csiny, a legkisebb gyerkőcz-pajzánkodás emberhalált idézhet elő,mégis Marosvásárhely felettes hatóságában nem akadt ember, a, ki akár a főkapitányt kötelessége teljesítésére felettes hatósági erejével utasította volna, akár pedig mást rendelt volna ki a rend fentartására. A hatalom kezelőinek — úgy látszik — tumultus kellett, hogy annak nyomán az ellenzéket torrorizálhassák. Ezen momentum domborodik ki az egészből ós azért a választ ón tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) 40*