Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-681

681. országos ülés 1901. inárczius 16-án, szombaton. 809 Többen fegyveréhez nyúltak. Ez a csendőr a feléje tolongó népre öt lövést tett. A csendőr állítja, de csak egy tanú igazolja, hogy a a tömegben feléje irányozva három embernél nyitott zsebkéseket látott. A két csendőr lövése gyors tempóban történt egymásután, úgy, hogy a tanúvallomások egyező állítása szerint öt-hat percznyi idő alatt történt az egész. Azonban mielőtt lőttek, szuronydöféseket tettek a csendőrök, és pedig Fábián Dénes egyet, Baranyi kettőt; Derzsi Károly őrsvezető ós . Gráma János csendőr szintén szuronydöféseket tettek; Derzsi négyet és Gráma hármat. Az ón ós mindnyájunk mély sajnálatára bekövetkezett ezen szerencsétlen eset folytán négy ember halála ós tíz embernek súlyos megsebesülése. A csendőrség ezen állítását, — mert most ezek vallomásairól beszélek. hogy ők tettleg meg voltak támadva és a lefegyvereztetés veszélye alatt állottak és súlyos testi sértések és megtámadás veszélvónek voltak kitéve — több hitelt érdemlő tanú igazolja; mások azt mondják, hogy nem látták. Az e részben kihallgatott tanúk száma 23. Ezek közül 19 tanú vallja, hogy a csendőröket megtámadva látta, a szurohyuk meg volt fogva és a csendőrök maguk is meg voltak fogva. Tagadja, ezt négy tanú. E négy tanú közül két tanú eskü alatt meg is lett hitelve, a másik kettő nem bocsájtatott esküre, mert megbizhatlan vallomásuk folytán a vegyes bizottság őket eskütételre bocsáthatóknak nem tartotta. így áll a dolog. Már most az eltérő tanúvallomások mérlegelése és annak eldöntése, hogy a fegyver használásának esete és szüksége fenforgott-e, és hogy beszámításnak és mily mórtékben való beszámításnak van-e helye; hogy a fegyverhasználat jogosan történt-e és a megengedett mórtékben éltek-e A^ele, ennek eldöntése a szervezeti szabályzatban megállapított fórumnak a dolga, mely a hitelt érdemlő tanúk pro és kontra vallomásait mérlegelve, a kiderített tényállás alapúi vételével a bizottság feladata, a mely a vizsgálatot teljesíteni ós Ítéletét bíróilag kimondani van hivatva. Ez a vizsgáló bizottság három tényt tekint megállapítottnak, mert a miket most elmondtam, azt úgy vették fel, a mint a, csendőrök ós hitelt érdemlő tanúk vallottak. Megállapítottnak tekinti azonban a bizottság a maga részéről először, hogy azok a csendőrök. a kik a hatósági parancsnak teljesítésére oda voltak rendelve, ennek a parancsnak a teljesítésében tényleg meg lettek gátolva. Ezt megállapítja a bizottság, a hatóságilag vett renrendeletnek a végrehajtásában a csendőrök meg voltak akadályozva, mert támadás jött hátulról a tömeg részéről, kövekkel és testi sértésre alkalmas tárgyakkal dobálták őket, és a tömeg a felszólítás után sem engedett, sőt a tömeg támadólag nyomult előre. Fábián csendőr megtámadását és megdobálását több tanú egyenesen igazolja. Derzsi őrsvezető és Baranyi csendőr állítása támogatásra talál több hitelt érdemlő tanú által, mert sokan látták, hogy több csendőrt megfogtak azon a helyen az asszonyok. Szükségesnek tartotta a tényállás kiegészítésére a, bizottság még egy momentumot felvenni ós ez az, hogy közvetlen közelben, tíz lépésre, vagy annyira se állott egy gyalog katonai kordon, ős több katona, több baka minden vezényszó nélkül kiugrott, kilépett a sorból, hogy a csendőröknek segítségére menjenek és csak a vezénylő hadnagynak vezényszavára vonultak vissza a sorba; a mi annak a jele, hogy a katonák valószínűleg nem a tömeget látták veszélyeztetve, hanem a csendőröket. (Úgy vau! Úgy vau! jobbfelöl. Mozgás a, szélső baloldalon.) Ez nem okoskodás, abba nem bocsátkozom, mert a mint már mondtam, én semmiféle érvelést, semmiféle okfejtést nem használok, és tisztán csak azt adom elő, a mit ebből a tényállásból és ebből a jegyzőkönyvből merítek. Ez az első pont tehát, a miben egyhangúlag megállapodtak mint megállapított tényben. A második, a mit megállapítottnak tekint ez a, bizottság, az, hogy a csendőrök fegyverüket a saját elhatározásukból használták, nem vezényszóra lőttek és nem czélozva, de a, derékon tartva a fegyvert, viszmtesen tartva a fegyvert. Tehát az, a miről itt azokban a napokban hallottunk ós a mi az interpelláczióban is benne van, hogy vezényszóra törtónt volna a tüzelés, nem áll; mert mindenik csendőr a saját maga veszélyes szituácziójának védelmére tette a lövéseket. Mert ha tüzet parancsoltak volna és vezényszóra tüzeltek volna, akkor mind a nyolcz csendőr tüzelt volna, pedig csak kettő tüzelt, a kik abban a veszélyes helyzetben voltak. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Barabás Béla: Először a levegőbe kell lőni! (Mozgás. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: A harmadik, a mit ez a bizottság mint tényállást konstatált, az, hogy futó vagy menekülő emberekre lövés nem történt. Négy embert méltóztatnak látni, mily skrupuloze adok elő mindent — hátulról is ért lövés. De hogy oly gomolynál, mely akkor támadt, mikor több lövésre ott egy óriási izgalom, egy panique állott elő, rögtön hátat fordított egy pár ember, és hogy ezeket hátúiról érheti a golyó, egy-