Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

2SS «80. országos ülés 1901. márczins 14én, csütörtökön. ma sincs olyan kultuszbudgetünk, a minővel mi szeretnénk birni, mint a minőt mi szeretnénk adni ennek az országnak egy olyan kultúrállam budgetjeként, a minővé felemelni akarnók Magyarországot. De nézzék meg, hogy az állami elemi iskoláktól, a tanítóképezdéktől fel egészen az egyetemig mennyit költünk ma Magyarországon erre a budgetre. Hiszen ma húsz millió és egynéhány korona, ha jól tudom, a kultuszminiszter úr budgetje, a mely talán 3—4 millió forintot tett 1867-ben. Hát ez nem volna az ország adóképességének emelésére való befektetés, nem nagyobb befektetés-e, nem sokkal nagyobb-e, mint akármiféle más gazdasági befektetés? (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mibe került a juszticzia akkor? Talán három-négymillió forintba és ma húsz egynéhány millióba: kerül! Micsoda költségvetése van a földmívelésügyi, miféle költségvetése a kereskedelemügyi miniszternek ! Hiszen a kereskedelemügyi minisztériumnak az összes költségvetése 1867-ben kisebb volt, mint ma a- posta és távírda együttvéve, nem is szólva a vasutakról és más egyébről. Hiszen erről órákig lehetne beszélni. De ez csak egy kis visszapillantás azokra a dolgokra, a mik 1867 óta ezen átkos liberális rendszer és régime alatt (Derültség jobbfelől.) történtek, és ezek is megmutatják, hogy a t. képviselő úr olyasmit mond, a miben egy szemernyi i erazsáft" sincsen. S mégis azt mondja a t. képviselő úr. hogy egy pár millióval több van felvéve egyik vagy másik budgetnél. Hát ezzel az argumentummal is igen sajátságosan vagyunk. Egyszer azt mondják, hogy miért nem vesz fel a pénzügyminiszter úr a fedezeti részben nagyobb összegeket, a zárszámadások többet igazolnak, tehát irreális a költségvetés. A mikor pedig a valóságnak megfelelően, de mindig felvéve a konjunktúrák bizoirytalansága alatti hatást, emeli a fedezetet, — ós pedig emelte az idén, ha jól emlékszem, tán 30 millió koronával vagy többel is, —• akkor megint azt mondják: miért emeli, hiszen a nemzet vagyonosodása azt nem igazolja! Á t. képviselő úr azután rajzol egy szocziális képet, nem a magyar államháztartásnak, nem is a magyar kormányzatnak, hanem a magyar társadalomnak képét. Ezt a képet azonban ón igaznak el nem ismerem, habár igenis a mi nemzeti sajátságainknak ós bajainknak nem egyikét találtam fel benne, de túlozva és torzítva. Mert abban igaza van a képviselő úrnak, hogy talán nem az állami intézmények, de társadalmi életünk keretei nagyobbak és nagyzóbbak, mint lenniök kellene. (Ügy van! llgy van! jobbfelől.) Az államháztartásnak, az állami — nagy értelemben véve a szót — adminisztrácziónak és az állam összealkotásának keretét nagyzónak azonban nem tartom ós ha a képviselő úr arra érti, hogy zsugorítsuk össze kiadásainkat; akkor ón — bocsánatot kérek — egy rezonanssal, egy bizonyos régi pártnak visszamaradt hangjával találkozom, a, melynek a tanait én nem fogadom el. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Mert a magyar államot az ő állami életének expanzív kifejtésében és fejlődósében én összeszorítani ós összezsugorítani nem akarom és nem engedem. (Éléni; helyeslés és tetszés jobbfelől.)'Hallottam én ezt azokról a padokról, onnan a képviselőház jobb oldalának a sarkáról. És talán jó lett volna, ha az a párt, a mely akkor alakúit báró Sennyey vezetése alatt, egy igazi konzervatív párt feladatait tartva szem előtt, de azután tisztán konzervatív pártnak megmaradva, fennállott volna. Talán sajnálni való, hogy nem így lett. Én szembe álltam azzal a párttal, nem is mint miniszter, — habár mint ilyen is szembe szálltain vele — de szembe találtam magamat báró Sennyeivel 1875-ben, ezen év február havában, mikor én a pénzügyi bizottság előadója voltam, de lemondtam előadói tisztemről, mert nézetem kissebbségben maradt, s e padokra jöttem ós itt védelmeztem azt. hogy Magyarországnak első és vitális érdeke, életfeltétele, hogy pénzügyeit rendezze, erőfeszitósekkel, áldozatokkal, a jövedelmek fokozásával, sőt ha kell — ós igenis kellett — az adóterhek nagyobbításával; de nem az állami életnek összezsugorításával. (Helyeslés jobbfelöl.) nem az intézmények csorbításával és megcsonkításával. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Akkor védelmeztem ezen tételt és ha a t. képviselő úr nem a mi szocziális állapotunkra, hanem" erre értette, akkor azt, mintegy ennek a törekvésnek visszamaradt és elkésett utó hangját el nem fogadom, s — bocsánatot kérek — nem fogadhatom el semmi körülmények közt sem, mert az Magyarország fejlődósének útját fogná állani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Major Ferencz: Szó sincs róla! Ezt sohasem hallotta e padokról! Nagyon jól tudja- a miniszterelnök úr, hogy nem úgy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Én most polemizálok Zichy János gróf úrral, ne fogadkozzék prókátornakMajor képviselő úr,majd fog nekem Zichy János felelni; én hipothezissel beszélek s azt mondtam: »ha így értené*, mert nem fejezte ki magát világosan. Átmegyek most a dolognak szocziális részére. Elismerem, igaza van a t. képviselő úrnak, hogy e nemzetnek sok hibája között