Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

280 68Ö. országos ülés 1901. mi jövedelmét, most sem marhát legeltetnie, sem fát hordania nem lesz szabad és nem lesz honnan. Ehhez járul még, hogy a község, mint testület — nemcsak egy helyen, a honnan tudniillik ezt nekem írták, hanem másutt is — az erdő jövedelmeiből tartotta, fenn magát, inert az eladott fáért mindenki taksát fizetett a községnek. Az arányosítás után azonban a község pótadóra lesz utalva, s az a községek egyikében, de másutt is 200°/o-ra is fel fog rúgni, már pedig ez olyan teher, a melyet a nép nem tud elviselni és kénytelen lesz kiköltözni, a hogy ez ott, a hol az arányosítás már be van fejezve, a Székely-földön, javarészt már meg is történt, mert átmennek .Romániába, va,gy máshova*. Azért esdve kérem a t. földmívelósügyi miniszter urat, hogy kegyeskedjék ezen a dolgon segíteni, talán úgy, hogy azt az idéztem törvényczikket felfüggeszsze, vagy legalább halasztást adna annak végrehajtása tekintetében. Egyébként a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lukáts Gyula* jegyző : Csávolszky Lajos ! Csávolszky Lajos: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési törvényjavaslatot nem szavazhatom meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szava,zom meg pedig először azért, mert a hatalom jelenlegi képviselőitől Magyarország állami önállóságát és függetlenségét nem várom és nem várhatom, másodszor pedig nem szavazom meg azért, mert az 1867. törvények keretén belül sem teljesítette a kormány kötelességót, és Magyarország anyagi ós kulturális érdekeit nem tudta kellően megvédelmezni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ha már 1867-ben akár oppurtunitásból, akár pedig kislelkűségből feladtuk a nemzet jogait: a nemzet vezéreinek legelső, legszentebb, sőt egyedüli kötelessége az lett volna, hogy a nemzet minden erejét és minden lelkesedését a nemzeti fejlődés, a vagyonosodás ós közművelődés terére tereijók. Ha már 1867-ben nem bírtuk a nemzet aspiráczióit kielégíteni a közjogi téren, erre a. három térre kellett volna azt konczentrálni, megfeszíteni minden erejét, hogy ott nagyszerű alkotásokat emeljen ós építsen. A drága időt elpazaroltuk. Nem használtuk fel úgy, a mint kellett ós lehetett volna. Magyarországot magyarrá nem tettük, a nép elszegényedését megakadályozni nem tudtuk és közoktatásunk rettenetes hiányokat mutat fél. Nem hozok ón fel példákat ezekre, t. ház, de maga az a tény, hogy Magyarországon lehetséges az. hogy a magyar előadást ós a magyar szót megtiltják; maga, az a tény, •ezlus lá-én, csütörtökön, hogy egy állami hivatalnok, a kit az állam ellátásban részesít, egy hatóságtól hozzáintézett magyar levélre azt merészelje visszafelelni, hogy ha az uraknak velünk van dolguk, németül beszéljenek, vagy Írjanak, mert mi a magyar szót nem értjük; maga az a tény, hogy százezrek vándorolnak ki évenként az országból, ós a hivatalos jelentés azt mondja, hogy azért vándorolnak ki, mert a közterheket nem bírják, mert keresetük nincsen; maga az a tény, hogy ezerszámra, vannak községek, a hol iskolák nincsenek, vagy olyan tanítók vannak, a kik magyarul nem tudnak: maguk ezek a tények mutatják a mi nyomorúságos helyzetünket és állapotunkat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy dologra akarom felhívni a t. ház figyelmét, a mely maga megmutatja azt, hogy mily kevés érdekkel és mily roppant könynyelműséggel visszük mi az' ország ügyeit. Magyarország közgazdasági fejlődésének egyoldalúsága általánosan ismeretes. Tudjuk, hogy ez milyen irtóztató szerencsétlenségeket rejt magában. Magyarország ezen egyoldalú termelése ólet-halálharcz elé viheti a nemzetet minden pillanatban. A tengerentúli országok versenye, nem tudjuk, hogy melyik pillanatban sülyesíiti le a gabonaárakat annyira, hogy Magyarország nem tud többé haszonnal termelni, és eg}^szerre beáll az elszegényedés ós a nyomor. Mikor fog ez történni, azt nem tudjuk, de a ki tudja azt, hogy a tengerentúli oszágokból a szállítás mindennap olcsóbb ós olcsóbb lesz, a ki tudja azt, hogy a modern technikai vívmányok mennyire fejlesztik a közgazdasági felszereléseket ós eszközöket túl a tengeren, az bizonyos abban, hogy ez a pillanat, rövidebb vagy hosszabb idő múlva, de be fog következni. (Úgy vem! a szélső baloldalon.) Ez irtózatos katasztrófa, e rettenetes szerencsétlenség megakadályozásának csak egy módja volt: a csatornázás megteremtése. 1867-ben, midőn a> belügyek terén az önálló intézkedési jogot megnyertük, e nemzet minden erejét ós hitelét igénybe kellett volna, venni, hogy ezt megcsináljuk. Abból az ötezer milliárd forintból, a mit a pénzügyminiszterek adósságot, csináltak, ha; csak negyedrészét fordítjuk erre, megmentettük volna ettől az óriási szerencsétlenségtől a nemzetet. Ez a csatornázás átváltoztatta volna, egész közgazdasági életünket; ez mind a, vízvezeték, mind az öntözés, mind a közlekedés, mind az erőfejlesztés tekintetében exisztencziális kérdés Magyarországra nézve. Rettenetes, égbekiáltó bűnt ós mulasztást követtek el komrányférfiaink, hogy ezt nem hozták létre. Az a száraz föld, ahonnan most megszöknek az emberek, dúsan