Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

276 680. országos ülés 1901. márczius lé-én, csütörtökön. európai szabad államok a szocziális eszme eb fogadására? Elő van-e készítve a szabadelvű Magyarország a szocziális eszmék elfogadására és megtettek-e a mérvadó tényezők mindent, hogy ezek az eszmék lehetőleg ne romboló, hanem termékenyítő hatásúakká váljanak ? (Úgy van! Ügy vaui a szélső baloldalon.) Marx és Liebknecht határozottan kimondották, hogy a szocziálizmusnak feladata kiszorítani a szabadelvűséget a maga uralmi pozicziójából és azután tönkretenni és megsemmisíteni. A látszat ezen. felfogás mellett szól, t. ház, és a midőn mindannyian tudjuk azt, hogy a szabadelvű ideák terrftékenyítettók meg bizonyos mértékben a szocziális eszméknek talaját, akkor a helyett, hogy ezen eszméknek propagálása helyében tért engednénk azoknak az elveknek, a melyek önmagukban birják a képességet arra. hogy a szocziálizmusban tagadhatatlanul létező néhány méreg-csöppet onnan kiválaszszák, — értem a kereszténységnek örökkké értékes elveit, —- (Ügy van! Úgy van! a haloldalon.) a liberalizmus az egész vonalon inkább a radikalizmus felé hajlik, és ezáltal lehetetlenné teszi a keresztény konzervatív eszméknek, a szocziális kórdós megoldását oly útra ós oly mederbe terelni, a mely úton haladva ós a mely mederben tovább folyva az rombolás helyett a népekre áldást hozó, a nemzeti erőkre is talán kifejlesztő hatással lehetne. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Minthogy én, t. ház, a magasabb szempontok tekintetbevótelével a t. kormánynál elég elő vigyázatot ós elég körültekintést nem látok; minthogy én a. szabadelvűsógnek, ezen haldokló eszmének mint egyedül üdvözítő irányzatnak kikiáltását, proklamálását a jelenlegi szocziális viszonyok között veszedelmesnek tartom: bizalommal egy elfogult kormányzat iránt .nem viseltethetvén, (Élénk helyeslés hatféléi.) pártom nevében és megbízásából kijelentem, hogy az előttünk fekvő költségvetési törvényt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház az ülést folytatjuk! Buzáth Ferencz jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Ismét és elsqsorban ismét • a t. miniszterelnök urat támadom. De bárhogyan támadom, vagy támadjuk is, ő sohasem tagadja meg tőlünk az ő szives barátságát, előzékenységét. (Zaj. Bálijuk ! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem hallok semmit. (Halljuk! Halljuk!) Molnár János: Azt mondtam, hogy bárhányszor támadom, vagy támadjuk is a t. miniszterelnök urat, ő sohasem vonja meg tőlünk szives barátságát, előzékenységét. Mások nem így viselkednek, s ha csali kissé érintjük is, azt feleli például az egyik: >>ezentúl megszűnt köztünk minden kordialitás;« a másik meg azt mondja : »ezentúl hozzám semmiféle szívességért ne fordulj! •> De a t. kormányelnök úr, akár hányszor, akár hogyan támadjuk is, mindig megmarad — nem hiába, hogy olyan sok ezukrot eszik — ezukros embernek, (Élénk derültség.) tele előzékenységgel, szivólyessóggel. De annak az izgága néppártnak még ez sem tetszik. Nem pedig azért, mert mint már egyszer érintettem, a legkevesebb ember tud különbséget tenni az egyének és elvek között, és azt hiszi, hogy ha valamely egyént nem kell támadni személyében, akkor nem kell támadni elveiben sem, és így békében levén az egyénnel, békében van az elvekkel is. De minket a, t. miniszterelnök úr szívessége, előzékenysége nem hypnotizál. mert mi nem egyének, hanem elvek ellen küzdünk. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Ép ezért ne csodálja a t. miniszterelnök úr. ha ma ismét szemben állok vele a küzdporondon. Vájjon miért? Azért, mert még mindig nem találom megvalósítva a jognak, törvénynek és igazságnak hirdetett uralmát, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) mert még mindig nem látom érvényesülve azt a ira,gy erólyt, a melyet a t. miniszterelnök úr részint a közigazgatás epurálására. részint a választások tisztaságának biztosítására, hogy kifejt, folytonosan hangoztat. Mert ime, hogy csak egy-két példát érintsek : midőn a múlt század utolsóelőtti havában, novemberben, beszédet mondottam, s hevesen támadtam benne a miniszterelnök urat, mint belügyminisztert, különösen a mádi jegyzőt illetőleg is, a t. miniszterelnök úr deczember 7., 8. vagy 9-iki beszédében azt mondotta,, hogy »hivatalos hatalommal való visszaélés vádja alapján az összes iratok áttétettek a sátoralja-ujhelyi ügyészséghez, hol a jegyző ellen kriminális eljárás folyik,« és hozzá tette: »lehet-e ebből azt következtetni, hogy nem a jog, törvény és igazság szerint vezetem a közigazgatást ?« Alig, hogy elhangzottak ezen szavak, rögtön, talán második napra, ugyanazon mádi panaszlók, kiknek érdekében itt felszólaltam,

1azt irták az ő lapjukban, a Felső Magyarországi Hírlapban: »Ez mind igen szép, — tudniillik a mi-