Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

274 680. ©rísaágos ülés 1901. iftirexias lí-én, csütörtökön. érdekét: vérrel szerzet kincsét, alkotmányát azt az ínterpellácziót jóformán nem hallgatta senkisem. (Derültség a, baloldalon.) Hát, t. ház, nem ijesztő jelenségek ezek ? Nem jelentik-e ezek azt, hogy eljutottunk a, politikai dekadenczia meglehetős alacsony fokához? És ki áll érte jót, hogy ezek a viszonyok meg fognak változni ? Ki biztosítja a nemzetet arról, hogy majdan az új képviselőházban, az új képviselőház tagjai több politikai kötelességtudással, ás a nemzet érdekeit szivükön hordó több munkakedvvel fognak betérni ebbe a házba, a melynek légköre, fájdalom, telítve van most már fertőzött ós fer= tőző anyaggal? Hol van az az idő, t. képviselőház, a mikor a, magyar alkotmányosság hajnalán a képviselők aggódva lestek a nemzet szive dobbanását, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mikor pártállásra való tekintet nélkül az a jelszó járta, »a haza java, minden előtt«, a mikor áldozatot hoztak a haza oltárán, ós ez az áldozat mindig az egyéni érdek volt? Már csali az emlékben élnek ezek az idők, és hagyományé lett az, t. képviselőház, a, mi valamikor a nemzeté völt. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Hol van-az a vezető államférfiú, a ki tekintettel ezekre a korrupt viszonyokra, melyekben élünk, képes volna, megvalósítani azt az elvet, hogy ebben a házban, a. nemzet képviseletében ne az egyéni érdekeknek képviselői, hanem a nemzet bizalmának letéteményesei kerüljenek bele, és mindenebelőtt olyanok, a, kik az egoizmust hajlandók a ház falain kivííl hagyni!? (Úgy van,! Úgy van! a szélső baloldalon.) De elképzelhető-e ez mindaddig, a míg félre nem teszik irányadó tényezőink azt a szerintem elfogult felfogást, hogy itt Magyarországban egyedül és kizárólag csak ez a gyökerében elsatnyult liberalizmus uralkodhatik ? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Az én felfogásom szerint felvilágosodott politikusoknak előítéletekkel harczba menni nem szabad. Minden irányzat, a mely hazafias, jogosult, legyen az szabadelvű, vagy nem. Minden meggyőződés, a mely erkölcsi alapon nyugszik, tiszteletreméltó, legyen az szabadelvű, va,gy nem. Az vezető államférfi, a ki azt hirdetné, hogy csak a szabadelvű irányzat az, a mely Magyarországban uralkodhatik, már előre egyoldalúságról tesz tanúságot, mert hiszen határozottan elfogultságot tanúsít. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) . T. képviselőház! Az önök theoriája szerint, minden jognak ós tekintélynek forrása a nemzet akarata. Érvényesüljön tehát ez a, nemzeti • akarat, mert a ki. a nemzeti akarat ellen emeli fel kezét, minden jognak és tekintélynek forrását támadja meg. És mit tett eddig a szabadelvűség Magyarországon? Nem a szabadelvűség volt-e az, a mely a múltban a parlamentáris önkény uralmát statuálta, ebben a hazában, a mely monopóliumot hirdetett és létesített a liberalizmusnak, és a mely a, nemzeti akarat megnyilatkozását üres visszhang értékévé devaválta ? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Nem rég, t. képviselőház. az önök pártjának egy kiváló publiczistája foglalkozván igen szerény felszólalásommal, megmagyarázta lapjában nekem azt, hogy a szabadelvűség felfogása szerint az állami tekintély alapját a polgárok millióinak egyesített joga és méltósága képezi. Hát én elfogadom ezt a tételt; de egyúttal kérdezem azt, hogy mikópen állhatott meg ez az állítás eddig, a mikor azt látjuk, hogy épen az uralkodó irányzat oly kevésre becsülte sok millió polgárnak a jogát és méltóságát. (Úgy vam! balfelől.) Sőt annyira lábbal tiporta ezeket a, jogokat, ezt a méltóságot, hogy a nem minden árnyalatában szabadelvű ellenzék segítsévolt szükség. megvédeni ezeket akkor. a mikor a kúriai bíráskodásról szóló törvény meghozatott. (Úgy van! balfelől.) És mikor az utolsó választások alkalmával, a szabadelvű koítesek körülrajongták a választók ezreit, aranyat szórva, azok közé, a. kiknek egyesi-.tett jogai és méltósága az állam tekintélyének egy részét képezi, akkor is azt vallotta a t. szabadelvű párt, hogy a polgárok egyesített joga ós méltósága képezi az állaim tekintélyének alapját, a mikor szurony erdőknek segítségével akadátyozták meg a polgárok ezreit jogaik gyakorlásában és móltóságuk megnyilatkozásának lehetőségében ? (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, mikor lesz már vége a frázisok világának és az üres theoriák mikor fogják végre már lejárni magukat. • Cátóról mondják, hogy csodálkozott a.zon, miért nem nevetnek egymásra a madárjósok, a haruspexek, a, mikor egymással találkoznak. A nélkül, hogy párhuzamba akarnám magamat állítani Cátóval, magam is csodálkozásomnak adok kifejezést a felett, hogy nem nevetnek egymásra a mi szabadelvű politikusaink akkor, a mikor az egyik a szabadelvű felfogás alapján azt., az elvet hirdeti, hogy millió polgárok joga ós méltósága képezi, az állami tekintély alapját, a másik, meg ugyanazon felfogás alapján lábbal tiporja ugyanazokat a jogokat és ugyanazt a méltóságot, a melyekre az egyik a tekintély elvét alapította. (Tetszés -balfelöl) Nehéz ilyen körülmények közt szatírát nem írni; De bármiként legyen is ez, azon