Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-680

272 (ísO. országos ülé* líK)l. iuárczins 14-én, csütörtökén. adó ós söradópotlék a Lajthán túli országokból behozott sörnek tényleges foktartalma után rovassék le, illetve téríttessék meg a magyar kincstárnak. Ezeket tartottam szükségesnek a t. kor­mánynak, különösen a pénzügyminiszter, föld­mívelésügyi- és kereskedelemügyi miniszter araknak becses figyelmébe ajánlani. Újból ki­jelentem, hogy a költségvetési törvényjavas­latot elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) ­Buzáth Ferencz jegyző: Gróf Zichy János: Gr. Zichy János T. képviselőház. (Hall­juk! Halljuk!) A ki figyelemmel kiséri évről­évre benyújtott költségvetéseinket, az csalt egy 7 változást lát azokban és ez az, hogy a költségvetéseknek végösszegei évről évre hor­ribilisebb számokat mutatnak fel, mintha tetszelegne a kormány magának abban, hogy a korona-értékben való számítás segítségével ma már milliárdos költségvetésekkel állunk szemben, ós mintha a számoknak nagyságától függne a közjólét itt ebben az országban. Pedig épen az ellenkezőjót látjuk, t. képviselő­ház, ú-gy annyira, hogy az évi költségvetés vég- és főösszegeinek nagyságával jóformán fordított arányban áll a nemzeti jólét, sőt merem állítani, hogy akkor, a midőn ezek a számok sokkal szerényebbek voltak, sőt talán abban az időben is, midőn deficzitben dolgoz­tak a kormányok, inkább meg lehetett volna találni minden polgárnak levesében azt a bizonyos tyúkot, a melylyel IV. Henrik annyira szerette volna, hogy alattvalói dicsekedhesse­nek, mint most, midőn általános gazdasági pangással állunk szemben, a melyet röviden úgy lehetne jellemezni; szertelen órtéktelene­dése a terményeknek ós látszólag indokolat­lan megdrágulása, a pénznek. (Úgy van balfelöl.) Ezakombinácziója a szomorú közgazdsági körülményeknek, t. képviselőház, egy agrikul­turális állam anyagi tönkremenetelének kez­detét is jelentheti. Es daczára ennek a pél­dátlan clekadencziának, a melyet a. t. kor­mány is létezőnek ismer el, még sem történ­nek gyökeres reformok, a melyek nélkül egy­általában javulásra gondolni nem lehet. Re­formok, a melyek talán nem szolgálnak köz­vetlenül arra, hogy a költségvetés tételeit emeljék, hanem bizonyára azt eredményez­hetnék, hogy a. nemzetnek, a, polgároknak adó­képessége fokoztassók. (Igaz! Úgy van! a bal­oldalon.) A múlt évi költségvetés benyújtása alkal­mával a t. pénzügyminiszter úr szükségét látta expozéjában megnyugtatni az aggódó közvéleményt ós mélyreható nagyfontosságú tervekről tett itt említést, a melyek közül leginkább érdekelt bennünket az adóreform és a földadó reambulácziójának a kérdése. Ezen nagy tervek ós Ígéretek azonban úgy látszik papíron maradtak ós bizonyos mórtékben elfelejtettek, mert az idei költségvetés beter­jesztése alkalmával elmondott expozéjában a t. pénzügyminiszter úr ezekről nem tesz említést. Hanem látunk ennek helyében egy tényt, a mely éppen nem áll arányban azzal az általános pangással, a melytől a t. kor­mány sem zárkózhatik el, és ez azon körül­mény, hogy az egyenes adók emelkedése a múlt évvel szemben 4.600.000 koronát tesz ki. Ez, t. képviselőház, szerintem azt bizonyítja, hogy az egyensúly érdekében csak az adóprés nyomása működött, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) a helyett, hogy az adóképessóg természetes fokozása érdekében bármi komolyat is tett volna a t. kormány. Hát ilyen módon lehet ideig-óráig egynéhány ezer koronára rugó felesleget felmutatni. Lehet a külföldet áltatni azzal, hogy briliáns költségvetésünknek és rendezett háztartásunknak megfelelően a köz­jólót itt Magyarországon virágzik. Lehet meg­erősíteni téves nézetükben azokat, a kik a Lajthán túl. az örökös tartományokban abban a meggyőződésben élnek, hogy a quóta aránya még ma is csekély, hogy a quótának az a.z aránya, a mely Magyarország vállait terheli, aránytalanul kicsiny ós lehet határozottan "félrevezetni azokat a köröket, a melyek a nemzet egészségügyi bizonyítványából, a költ­ségvetésből kiolvassák azt, hogy Magyarország­nak adóképessége még nagyon is kimerít­hető és kihasználható a közös hadsereg­költségeinek fedezésére. (Igaz! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) De egy dolgot nem lehet elérni, t. képviselőház, ós ez mindenekelőtt a nemzet életképességének és életerejének fo­kozása, és nem lehet továbbá sem a külföl­dön, sem itt bent bizalmat gerjeszteni az iránt, hogy pénzügyi politikánk helyes alapo­kon nyugszik. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek, a szegény nemzetnek, t. képviselő­ház, megölője az a szabadelvű nagyzási hó­bort, a mely a külsőségekre oly nagy súlyt látszik fektetni ós a dolgok belső értékét, belső tartalmát tekintetbe alig veszi. Ez az ország a maga czifra nyomorúságában kezd hason­lítani a társadalomnak azon léha elemeire, a melyek czifra, ruhában ós ruganyos vánkosú kocsikban járnak port hintve a nagyközönség szemébe, otthon pedig a, burgonyaleves gőzé­nél melengetik megdermedt kezeiket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne folytassuk, t. ház, ezt a gazdálkodást tovább, mert úgy. járunk, hogy azok, a kik felületesen ismerik

Next

/
Oldalképek
Tartalom