Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-680
líStt. országos<ülés 1901. utArezius 14-én, csütörtökön. 261 aí'atött, igazán dicsők csak akkor volnának, Jia -azok ezen országra nézve minden tekintetben olyan hasznosak lennének, mint a milyeneknek felmagasztaltatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. miniszterelnök úr! Ezen az oldalon régóta, hangzott, annyi elismerés a kormánynak egy - egy hasznos intézkedése után. mint a legutóbbi időben: de ezt ne tulajdonítsa annak, hogy azzal a tevékenységgel, mely időnként erről az oldalról is helyesléssel találkozott, a közszükségletiét; tényleg kielégítette, hanem annak, hogy még azzal a jóakaratú kezdeményező lépéssel szemben is, mely imitt-amott látható, a melyről úgyszólván így hangzik a kritika : ac voluisse Síit est, elismerés hangzik fel, tehát ne annak tulajdonítsa, mintha ezen párt a kormány működésével akár elveinél, akár az ország közgazdasági helyzeténél fogva — bármily tárgyilagosan alakuló birálat mellett — megelégedett volna. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. előadó úr egy egyszerű számcsoportosításból álló bírálattal járult a ház elé. Formailag talán helyes is, hogy mint a pénzügyi bizottság előadója többet, mint a pénzügyi ellenőrzés szempontjából gyakorolt kritikát ő nem mondhat. Azt hiszem azonban, hogy a pénzügyi kritika is csak akkor teljes, ha nemcsak az állapíttatik meg. hogy a költségvetésbe felvett egyes tételek megfelelnek az állami számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek, hogy az egyes, időnként visszatérő ós törvényeken alapuló tételek helyesen vannak a költségvetésbe felvéve, hanem a pénzügyi kritika csak akkor helyes, hogyha megállapíttatik minden kritikai momentum felsorolása mellett, hogy az a költségvetés hű képét mutatja, Magyarország közgazdasági szükségletei kielégítésének, hogy abban nemcsak az van benn, a mit a kormány bevenni szükségesnek és a törvény által megengedettnek látott, hanem mindaz, a mit benne óhajt látni az ország közgazdasági követelménye, közszükséglete, ós a nemzetnek boldogulásra való jogosult törekvése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ebből a, szempontból az előadói székből sem megnyugtató, sem bíráló megjegyzést nem hallottam. Méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy röviden a költségvetés számadataival ezen szempontból is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Ismeretes számok ezek. Az államháztartás rendes kiadásainál, kerek számot használva, 970 millió, az átmeneti kiadásoknál 55 milliót találok előirányozva, a melyeknek .a bevételekben megfelelő fedezetük van össíseállítva, ..'•••• Ha azt vizsgáljuk, hogy ezen ezermii diót meghaladó kiadás minő közszüksógletek kielégítésére fordítandó a jövőben, akkor lehetetlen meg nem állapodnunk egy perezre azon tételek nagy mennyiségénél, melyek az úgynevezett improduktív kiadásokat tartalmazzák. (Halljuk! Halljuk!) Improduktiveknek nevezem ezeket nemzetgazdasági szempontból, bár bizonyos irányban minden kiadás produkál valamit. Teljes tisztelettel a czím iránt, első helyen felötlik az udvartartás 9,300.000 korona költsége, a melynél sietek megjegyezni, hogy ennek megállapítása régibb törvényhozási intézkedés folytán időről-időre meghatározott cziklusra volt tervbe véve és az így is van törvénykönyveinkbe beiktatva. Hosszabb idő óta azonban nem. egészen tőlünk függő okok miatt, ez a törvény megújítva nincs. Ennek a tételnek a költségvetésbe való beillesztése tehát a költségvetési töi'vény áthárított formájában, tétetik törvényhozási intézkedés tárgyává esetről-esetre. Hogy ez helyes-e, hogy ez sok tekintetben miért kifogásolható, miután ezen tétel megbeszélésénél már szóba volt hozva, feleslegesnek tartom bővebben indokolni. Itt van közvetlenül ezen tétel után az a tétel, a mely az országgyűlés költségeinek összegét tünteti fel: 3,570,412 koronával, miből a képviselőház költségeire 3,361.432 korona esik. S mert az improduktív kiadások között neveztem meg ezt, tisztelettel kérdem a képviselőházat, produktív kiadásnak tartja-e ezt a háznak olyan összetételében és a parlamentnek olyan működése mellett, a milyent itt látunk. (Tetszés a szélső baloldalon.) Produktiv-e az olyan országgyűlés, melynek egy látható fej irányítja a tevékenységét és a melyben csak egy akarat érvényesül. Madarász József: A bécsi! Barta Ödön: És itt egy kényes kérdést vetek fel, t. ház! Azt hiszik önök, hogy az önök kormánya ül ott? Nem, önök a kormánynak a pártja ! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Igazán nem értek semmit! Barta Ödön: Sajnálom . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem hallom, pedig jó fülem van! Elnök (csenyet): Csendet kérek! Barta Ödön: Azt hiszem, nem az én hangomban, hanem talán a terem akusztikájában van a hiba. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondottam, hogy a t. képviselőház nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy uni most a többség kormányának tényeit bíráljuk. A mindenkori kormányé a-többség és néma többség kormánya ül ott. (Igaz! Uyy mu! a.