Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-679

250 t>79. országos illés 1901. márezjus 12-én, kedden. után »vagyonának felhasználásával* .szúrassák be a következő szöveg »a szükséghez képest e czélra az állami költségvetésbe külön előiránjzott összegekkel.« E módosításnak az a ezélja, hogy az igen tisztelt' belügyminiszter úrnak a szükséghez képest teljes mérvben rendelkezésére álljanak azon összegek, a melyek részint a fővárosban, részint a vidéken fölállítandó gyermekmenhelyek felállítására szükségesek. Ezt a módosítást annyival is inkább ajánlom a t. háznak, mert a ház által épen az imént elfogadott 2. §-nak az az intencziója, hogy ezen gyermekmenhelyek a szükséghez képest fokozafosan állíttassanak fel, csakis ezen módosítvány elfogadásával teljesül. Ugyanis, ha mi azt mondjuk itt a 3. §-ban, hogy az építési és felszerelési költségekre az itt meghatározott alapokon kivűl semmi egyebet nem fordíthatunk, akkor igen könnyen előállhat az a helyzet, hogy a nagyobb szükségletet, a mely e téren jelentkezni fog, nem lesz képes a. t. belügyminiszter úr kielégíteni. Az igen tisztelt belügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban maga adta elő, hogy az eddig — gondolom — 12.000 számban ápolt gyermekek száma a. törvény megalkotása után okvetlenül emelkedni fog. Kétségtelen, hogy ezen a téren nagyobb szükséglettel fogunk szemben állani. Az én módosítváiryómnak egyszerűen az a ezélja, hogy már most mondja ki a törvényhozás, miszerint a nagyobb szükségletnek megfelelő anyagi eszközöket rendelkezésére bocsájtja a törvényt végrehajtó pénzügy- és belügyminisztereknek, mert azt hiszem, nekünk rohamosan és fokozott erővel kell helyrepótolnunk jövőben azokat a mulasztásokat, a melyeket ezen a téren úgyszólván valamenynyien harmincz hosszú éven át elkövettünk". Ajánlom ezen. módosítványaimat a t. képviselőháznak elfogadásra, (Eelyeslés'a szélső halai dalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Hall}nk!) Meskó László képviselő úr két módosítást ad be. Az egyikben azt, kéri, hogy a törvényjavaslatból hagyassék ki az a rendelkezés, a mely a Sándor István-féle alapítványt a maga egészében akarja ennek a gyermekmenhelynek, a Budapesten létesítendő központi intézetnek költségei fedezésére fordítani. És ki akarja hagyni azért, mert azt mondja, csak az a rész fordítható ide, a mely a lelenezház építésére van rendelve, a mely része j>edig a szülőház építésére van rendelve, az ide nem fordítható, mert a rendelkező, a hagyományozó, vagy alapítványt tevő nem így állapította meg, nem ezen ozélokat jelölte ki. Hát, t. képviselőház, az igaz, hogy betű szerint véve a Sándor István-féle alapítvány úgy szól, hogy a tízezer forintnak felét hagyja egy lelenczházra, mint ő magát kifejezte: •Pesten, az ország közepén a szegény gyermekek számára, a, kik a szülőktől elhagyottak, talált gyermekeknek neveztetnek, olyan ház felállítására, mely a németektől Findlingshausnak neveztetik, hagyok ötezer forintot; a másik ötezer forintot pedig hagyta egy szülőhá-z építésére. Ez alap együtt kezeltetett mindig, mert czéljaira, rendeltetésére nem lehetett fordítani. Az alapot együvé tartozónak teliintette minden eddioi kormány és ón abban a nézetben vagyok, hogy erre a czélra, vagyis lelenczházak felállítására fordítható az egész alapítványnak az a része is, melyet az alapító külön egy szülőház felállítására rendelt, még pedig azért, — és itt in mentem fundatoris vélek eljárni, mikor ezt a propo zicziót teszem, — mert azt gondolom, hogy az alapítványnak ezélja és azon emberbarátnak szándéka az volt, hogy lelenezház és szülőház együttesen állíttassák fel. Akkor ugyanis szülőház Magyarországon nem volt. O tehát azt akarta,, hogy ez a, két intézmény együttesen állíttassák fel az ország fővárosában. Azóta az ország" a szülőházak felállításáról gondoskodott, a, budapesti klinikában teljesen ki van elégítve ez a szükséglet, ebben hiány nincs, egy ifj szülőháznak a felállítása nem volna indokolt ebből az alapítványból. Az állam átvette ennek a czélnak létesítését, ennek a szükségletnek a kielégítését ós az állam a magáéból, tekintet nélkül a Sándor-féle alapítványra, azt igénybe nem véve. ezt a feladatot megoldani igyekezett. Már most hozzá teljesen hasonlít, vele rokon, sőt majdnem azonos az, a mit mi akarunk, hogy tudniillik lelenczházak építtessenek, vagy állíttassanak fel és elsősorban egy központi lelenezház Budapesten a szülőházakkal összeköttetésben; a vidéken is mindenütt csak ott fogunk felállítani, a, hol szülőházak már vannak. Én azt gondolom, hogy miután az a czól, a melyet kijelölt az alapító, közvetlenül teljesítve van, de ő maga összekötötte ezt a czélt a bábaképezdékkeh a mint mi is össze akarjuk kötni: azt hiszem, nem cselekszik a törvényhozás az alapítványttévőnek szándékával, szellemével, czéljával semmiképen sem ellentétben álló dolgot, ha azt mondja, hogy miután a magáéból gondoskodott a szülőházakról, azokról tehát gondoskodni nem kell, az alapítvány arra fordíttassák, a mire részben világos szavakkal ós világos betűkkel szánva volt, részben pedig a mire összeköttetés-