Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

(ÍG9, országos ülés 19ÍU. semmi indokoltsága nem volt annak, hogy az 1848-iki sajtószabadságot megnyirbálva, ezt a kivételes bíráskodást ide állítják. Azt mondja nekem az illető, hogy- csodálatos dolog> mit tesz egy nemzet életében a megszokás s a szabadságban való nevelés. Valahányszor összeül a hármas szenátus, hogy egy sajtó ügyben ítéljen, rágalmazás vagy becsületsértés miatt és pedig, a mint azon 12 esetből kiviláglik, melyeket az általános költségvetési vitában felhoztam — mind közérdekű eset, így a midőn bankárok által elköve'tett csalási esetekben Ítélkezett a bíróság, " azok sem közmegbizottak, tehát magánügy A^olt, vagy a midőn bodegásnők erkölcstelenségeivel szemben elkövetett rágalmazás felett ítélkezett, azok sem közmegbizottak. Irodalmi körök, szerkesztők és irók azt hitték, hogy ezek mind magándolgqk. Most természetesen egyrészről itt van a reputácziójában megtámadott panaszos, a ki nem a törvény betűjében, hanem csak a társadalom felfogásában képes megtalálni a magyarázatot az ő megsértett becsületében, másrészt itt van az újságíró, a ki támadott, mert a társadalom hagyományai szerint ő e támadásra jogot vél. A mikor a felek bejönnek, — azt mondja: ez a bíró — csak nagyon kis idő az. a mig felónk irányítják figyelmüket ós hozzánk beszélnek. mert először is keresik az esküdteket és mikor a, közfelfogás elbírálására hivatott esküdteket nem találják, a felek elfordulnak a bíróságtól és az egész tárgyalás úgy folyik le, hogy a felek a közönséghez, a hallgatósághoz beszélnek ós a hallgatóknál keresnek támaszt, magyarázatot és elismerést. Vészi József: Több eszük van. mint a 16. §-nak! Visontai Soma: Ezt teszi az, t. ház, .hogy egy fél század előtt, egy ragyogó korszakban, az 1848-iki nagy korszakban a nemzetnek jogosítványkép adott ilyen szabadsági jogtól a nemzetet kicsinyes ok miatt megfosztják. Kicsinyesnek, üresnek és hatalmaskodási viszketegségiiek mondható eljárás ; mert az igen tisztelt miniszter úr, mint akkori államtitkár, nagyon jól tudja, azt, hogy a bűnvádi perrendtartásban ez úgy van kontemplálva, sőt — és ez érdekes — nem is lett megváltoztatva, úgy van most is beiktatva, hogy az összes nyomtatvány útján elkövetett bűncselekményekre az esküdtszék alkottatott meg. Ebben a szellemben kellett volna azt fentartani, és minthogy a 16. §. súlyos sérelmet képez a nemzetre nézve és a sajtószabadságot békába veri, én ma egy határozati javaslatot fogok benyújtani, a mely a t. miniszter urat arra fogja utasítani, hogy í'ebruá: 27-én, szerdán. ^9 ebben az irányban orvoslást nyújtson. A határozati javaslat így szól (Hulljuk! Halljuk! Olvassa): »A képviselőház utasítja: az igazságügyminisztert, hogy az 1848 : XVIII. törvényczikkben biztosított sajtószabadság visszállítása czéljából sürgősen törvényjavaslatot nyújtson be, mely az 1897: XXXIV. törvónyczikk 16. §-át hatályon kivűl helyezi; a nyomtatvány útján elkövetett bűncselekmények egész területére az esküdtszéki biróí hatáskört megállapítja ós ekként az 1896 : XXXIII. törvényczikkónt beiktatott bűnvádi perrendtartásban is törvényszerűen elfogadott elvnek érvényt szerez." (Helyeslés a szélső baloldalait.) így tehát, t. ház, világos, hogy az esküdtszók intézménye csak akkor fog beválni, ha nemcsak egyszerű ékesség gyanánt fog szerepelni igazságügyi intézményeink között, hanem ha olyan instuticzióvá lesz, mely egyrészről az igazságot, másrészről a szabadságot is szolgálja hagyományainkhoz képest és a magyar nemzet alkotmányjogainak megfelelőleg. A t. miniszter úr ugyanezzel a bűnvádi perrendtartással kapcsolatban, rendeletekkel is igyekezett a törvény szellemének, irányának érvényt szerezni. Én elismeréssel nyilatkozom a t. miniszter urnak különösen arról a rendeletéről, a melyet a. főügyészekhez intézett 1900. esztendőben 2100 szám alatt. A gyors igazságszolgáltatás csak úgy válik lehetségessé, hogyha minden tényező közreműködik benne, különösen pedig a vádhatóság és e mellett különösen a védői kar. Méltóztatik tudni, t. ház, a pereknek elposványodását különösen az idézte elő, hogy minden bűnper mind a három fórumot megjárta a régi időben. Igaz, hogy az új bűnvádi eljárás e tekintetben bizonyos korlátokat állított fel; de mégis xígy a vád. mint a védelem képviselőinek bölcseségóre, belátására és helyes ítélőképességre szorul a helyes jogszolgáltatás, hogy még az így nyújtott felebbviteli jogorvoslatot se vegyék hiába yalólag és ok nélkül igénybe. Ez a rendelet nagyon helyes módon utasítja az ügyészeket, hogy a felebbvitelt csak komoly okból vegyék igényije, hogy az lígynevezett Eechthaberei ne képezze alapját a: felébbvitelnek, hogy egyrészt ugyan vegyék tekintetbe a megsértett jogrend helyreállításának érdekét, de másrészt vegyék tekintetbe azt is, hogy a vád ne váljék üldözéssé, és hogy e tekintetben a kellő harmónia helyre álljon. Én úgy vélem, hogy a budapesti királyi ügyészség nagyon helyesen eltalálta úgy a törvénynek, mint ennek a rendeletnek inten-