Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-679
(iTí). országos ülés 1901. márczins 12-én, kedden. 249 kijelentésére szorítkozni, hogy a: párt a szőnyegen lévő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, elfogadja annyival is inkább, mert ezen annyiszor sürgetett és annyira égető kérdésben épen ezen ház padjairól tett megboldogult volt képviselőtársunk, Kállay Ödön 187 l-ben indítványt arra,, hogy egy országos szülő- és lelenczház czéljára a szükséges költségek már a következő évi állami költségvetésbe beállíttassanak.. Elfogadjuk a- javaslatot annál is inkább, rnert e kérdés megoldását a mi sorainkból számosan igen gyakran sürgették, és valóban nem mi rajtunk és nem az ellenzéken múlt, hogy ilyen késő időre maradt ezen első, mondhatni csak szerény és kezdeményező lépés megtétele, a, mely a törvényi avaslatban előttünk áll. (Ügy vau! XJgy van', a szélső baloldalon.) Igen érdekes volna, foglalkozni azzal, hogy micsoda gondolkozás vezethette 30 év óta a mindenkori kormányokat, micsoda gondolkozás vezethette a t. többséget akkor, a mikor a ház által 18.71. január 28-án egyhangúlag, minden vita nélkül elfogadott indítvány ellenére is a lelenczügy rendezése terén úgyszólván semmi sem történt 30 év óta az országban. Igen szomorú statisztikai adatokat találunk erre nézve épen a belügyminiszter úr által előterjesztett törvényjavaslathoz csatolt kimutatásban is, mert hiszen ebből azt látjuk, hogy épen az 1871-et követő évben, vagyis 1872-ben nem hogy több költség és mag-asabb összeg vétetett volna fel lelenczügyi czélokra a képviselőház egyhangúlag hozott határozatának megfelelően, hanem ellenkezőleg, a míg 1871ben 14.000 forintot fordított a magyar állam 'erre a czélra, addig 1872-ben a meghozott határozat daczára már csak 2000 forintot vettek tel. Igaz, hogy akkor szomorúak voltak a magyar állam pénzügyi viszonyai; de az is igaz, hogy mindenütt inkább helye volt a takarékosságnak és a pénzügyi téren való szükkeblűsógnek, mint épen ennél a kérdésnél, a melynél önkénytelenül is eszünkbe jut a nagy Széchenyi Istvánnak az a mondása, hogy: mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni. Mi pedig a helyett, hogy 30 éven át mindent elkövettünk volna arra, hogy nemzetünk gyarapodjék, szaporodjék, ós hogy a szaporodás a nemzettest számára megtartassák, épen ellenkezőleg, ebben a kérdésben vagy csak nagyon keveset, vagy pedig úgyszólva semmit se tettünk, s a mit tettünk is, az inkább ártalmára, vált nemzetünk érdekeinek, mert — gondolom, már az előadó úr is utalt rá — az állam - által a lelenczügyre fordított költségek legnagyobb része épen az osztrák lelenczházKÉPVU. NAPLÓ. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. ban elhelyezett lelenczek ápolására ós gondozására adatott ki, úgy. hogy például valóban megdöbbentő adat az, a mely 1883-ról áll előttünk ; akkor a Magyarországon elhelyezett lelenczekre 1720 forint 93 krajczárt, ellenben az Ausztriában elhelyezett magyar lelenczekre 73.477 forint 62 krajczárt fordítottunk, tehát többet fizettünk Ausztriának 71.7.56 forint 69 krajczárral. Ezeket az állapotokat azután később, igaz, részint az első budapesti gyermekmenhely, részint a Fehér-Kereszt üdvös működése, részint pedig különösen az utóbbi időben a betegápolási alapnak létesítése megszüntette ; de még abban az esetben is, ha, a miben nem kételkedem, ez a törvényjavaslat csakhamar törvényerőre fog emelkedni, még akkor sem leszünk a lelenczügy. a gyermekvédelem terén ott, a hol gyermekeink jól felfogott érdekében lennünk kell. (Igaz ! JJgy vau ! a szélső baloldalon..) És,ha mi. függetlenségi és 48-as párt, e javaslatot mégis elfogadjuk, teszszük ezt nem azért, mintha óhajainknak, vágyainknak .e téren minden tekintetben megfelelne, hanem teszszük egyszerűen azért, mert végre-valahára látjuk legalább a jó szándékot a t. kormány részéről megnyilatkozni, ámbár az a jó szándék pénzügyi téren, a fedezet terén még mindig nagyon szűk marad, a, czélnak még mindig nagyon keveset szolgáltat a czél megvalósításához szükséges anyagi eszközökben; mert hiszen, mint az előadó úr is említette, tulajdonképen csak két, vagy három alap jövedelme az, a melyet e czélra fogunk bővebben fordítani ; az államkincstár mint ilyen egyetlen krajczárral sem fog hozzájárulni a gyermekvédelem kórdósének megoldásához. Ezek elmondása után röviden csak anynyit vagyok bátor jelezni, hogy a javaslat azon rendelkezéseire és elveire nézve, a'melyekkel a függetlenségi és 48-as párt egyet nem ért, az illető szakasznál leszek bátor előterjeszteni, módosítványomat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És most csak ismétlem azt, hogy a javaslatot, mint szerény kezdeményező lépést, a függetlenségi párt örömmel üdvözli és a tárgvalás alapjául elfogadja,. (Élénk helyeslés.) Dedovics György jegyző: Major Ferencz : Major Ferencz: T. ház ! Legyen szabad pártom nevében e kérdéshez hozzászólanom, még pedig annál nagyobb örömmel, mert határozott haladást látok a, törvényjavaslatban a g3 T ermekvódelem terén, a melynek Magvarországon úgyszólván napi kérdésnek kell lennie. A törvényjavaslatot végiglapozva, csak az bánthat mindnyájunkat, hogy mikép marad32
