Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-669

(í(>9. országos ülés 190Í. Hock János: T. ház! Személyes kérdésben kérem a t. ház türelmiét néhány perezre. Szemere Attila képviselőtársam a napirend előtt felszólalt. Én akkor mindjárt az ülés elején hivatalos elfoglaltságom miatt nem voltam jelen, de most. értesültem a gyorsírói feljegyzésekből arról a kérdésről, a melyet hozzám intézett. Ez a kérdés, — hogy összefüggésben adhassam meg a választ, — így hangzott (olvassa) : »A. tegnapi művészeti vita során, s

: mint azt az esti lapok regisztrálják ós nekem néhány képviselőtársam mondja, egy közbeszólás hangzott el. Én a közbeszólást nem hallottam és nem reflektálhattam akkor reá, de a lap szerint így hangzott volna: »Szemere úr, ez nem bank, ez nem vállalat, nem inkompatibilizmus.* Utána -néztem a naplóban, ott a közbeszólásnak nyomát nem találtam; de miután a nyilvánosság elé került a dolog, és nincs okom feltenni, hogy egy újságíró czéltudatosan meghamisította volna az országgyűlési tudósítást, fel kell tennem, hogy a közbeszólás elhangzott, és talán a gyorsírók nem hallottá]-;. Mivel igen természetes, hogy ilyen, általam sértőnek felfogott invektivát nem hagyhatok magamon száradni, felszólítom Hock János urat, nyilatkozzék, mihelyt módja leend rá, vájjon megtette-e ő ezt a közbeszólást, vagy nem?* Ez a kérdés lényege, és azt hiszem, tartozunk egymásnak annyival, hogy egy ilyen kérdésre, melyben a másik önmagára nézve sértő dolgot vagy invektivát lát, lehető gyors magyarázattal szolgáljunk. Én magam is utánanéztem a gyorsirodai naplóban, hogy használtam-e ezen szavakat, de ott bejegyezve hivatalosan nem találtam. Lehet, hogy mikor Szemere Attila képviselőtársam a ház közepéről az én beszédemet többször félbeszakította és hozzám szólt, én is éltem közbeszólásokkal. Hogy ilyen szavakkal-e, azt már nem tudom. Arra azonban emlékezem, hogy említettem, hogy nem inkompatibilis az ón esetem, ez nem bank, nem vállalkozás. Kire vonatkoztattam? Önmagámra, mert itt a szélső baloldalon Olay Lajos képviselő úr egy közbeszólásában szintén felemlítette, hogy az öszszeférhetlenség vonuljon vissza. Kijelentette, hogy ezt nem érti Ugron Gábor képviselőtársamra és nem érti én reám. Ekkor szólt valamit, — úgy emlékezem — Szemere Atilla képviselőtársam, a mire azt mondtam, hogy az a művészeti akczió és az a munka, melyet elvégzek, nem bank, nem vállalat, nem in-. kompatibilis. Szemere Attila képviselő úrra pedig ezt annál kevósbbé érthettem, miután én az ő közgazdasági tevékenységét a házon február 27-én, szerdán. | g kívül igazán nem ismerem, s azt sem tudom, hogy van-e banknál, vagy vállalatnál. így tehát nem is sérthettem meg oly közbeszólással, melynek nálam alapja nincsen. Ezt akartam szavaim értelmének megmagyarázására, kijelenteni. Elnök: Ki következik a, költségvetés során ? Lukáts Gyula jegyző : Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! A t. előadó úr mélyreható beszédében kiterjeszkedett az igazságügynek és a magyar jogéletnek minden ágára. Bár ő a pénzügyi, bizottság által delegált előadó itt e házban, még sem a. számoknak súhyában ós jelentőségében kereste a helyzet megítélését, hanem erős ecsetvonásokkal festette meg a magvai' igazságügyi életnek nagy térképét. Kétségtelen, hogy midőn ő ezzel a vitának az eddigi 1 lagyományoktól eltérő keretet nyújtott, a vita iránt érdeklődő minden embernek köszönetét érdemelte ki. A számok, t. ház, nem mindig alkalmas szimbólumai az életnek. Nagy számok sokszor keveset jelenthetnek, kis számok is sokszor erősen kerülhetnek a, mérlegbe. Midőn a t. előadó úr, eltekintve a számoknak jelentőségétől, sőt beszédében, a mint látszik, óvatosan kerülve azt, nehogy egy szám által az ő beszédének magasabb szárnyalását eléktelenítse, midőn őmaga, mondom, arra az eredményre jutott, hogy Magyarországjogéletére a jövő esztendő egy normális esztendőt jelent, ezzel ő szerintem egy nagy komplimentumot csinált a magyar jogászközönségnek. Azt mondja a t. előadó úr, hogy a jövő esztendő csendes, normális esztendő lesz; érti a jövő esztendő alatt a költségvetés szerinti jövő esztendőt, tehát a mostanit. Ha valaki olyan időt, mikor legjobban összetűznek a jogászi szellemnek bajvívói, mikor az igazságügyi kormány által nyújtott anyag felett a ioo'i viták annyira kiélesednek, valóságos iskólák keletkeznek, mint a, hogy azt a klaszszikus világban láttuk, a egyes eszmék felett külön csoportok szerint alakulnak a jogászságnak kitűnőségei, hogy állást foglaljanak egyik vagy másik irányban, a szakértekezleteken pezsgő élet uralkodik szóles ez országban, mindenütt vitatkoznak, mindenütt disputálnak, mindenütt egy új eszmeáramlatnak jelenségei mutatkoznak, ha ő ezt normális időnek jelzi: akkor ez bók a jogászközönségre, mert ő ezzel bizonyára azt akarta mondani, hogy: ime, ebben az országban a. természetes, a közönséges nem a,z, mikor posványosodik a közélet, mikor minden emóczió nélkül múlnak el a napok, hanem normális életnek nevezi azt, mikor annyi javaslat, annyi tervezet,