Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-676

198 (í"fi. országos ülés 1901. márczius 7-én, csütörtökön. Lukács László pénzügyminiszter: Igen tökéletesen !

#> Barta Ödön: Ha jól értettem, akkor nagyon sajnálom a t. miniszter úr álláspontját. Mert a t. miniszter úr nagyon rosszul disztingvál. A t. miniszter úr nem is kronológiai tévedésben, hanem egy nagy jogi tévedésben van. Ez az, hogy ő azt állítja, hogy az a kiegyezés áll fenn Ausztriával, melyet 1895-ben tárgyaltak. Nem az áll fenn. t. miniszter úr, itt a kezemben a törvénykönyv, az 1899 : XXX. törvényczikk. Tudtommal 1898. után következett 1899, ez a törvény szentesítést nyert 1899. szeptember 27-én, és ebben önök mondták, t. túloldal és t. kormány, hogy ez önálló rendelkezés alapján életbeléptetett jogi állapot; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) önök rendelkeztek jogaink felett önálló törvény alapján. Lukács László pénzügyminiszter: Mi a tartalma ?

#> Barta Ödön : A t, miniszter úr talán csak nem azt akarja mondani, hogy önálló rendelkezés alapján mi más tartalommal nem rendelkezhettünk volna, mint a mit az osztrákok elénk tártak? Hát hol van annál veszedelmesebb közjogi, theória, mint a melyet a. miniszter úr most fel akar állítani ? Ezért mondtam, hogy nem kronológiai, hanem jogi tévedésben van a t. miniszter úr. mert a mi azelőtt történt, arra Ausztriában azt mondták: Sohmarn, ők nem csinálták meg, és önök ebbünk állottak és azt mondták: mi az 1867 : XII. törvényczikk értelmében az önálló rendelkezés alapjára állván, mint önálló ország rendelkezünk a. magunk jogai felett. Ebben minden benne van, a vám, a kereskedelmi ügyeli, bank, pénzügyek, stb., az az egész komplexum, mely a törvénykönyvben benne van, az a magvai' törvényhozás önálló megnyilatkozása, melyet joga volt olyan feltételekhez kötni, a milyeneket ő a gazdasági érdekek szempontjából jogosaknak, czólszerűeknek látott. Hol volt a miniszter úr akkor? Miért nem mondta, hogy mi rendelkezünk önállóan, úgy, hogy mi fentartjuk Ausztriával szemben a recziproczitás kikötésével azokat az állapotokat. — a miket önök állapotnak neveznek, mi pedig áldozatnak ismerjük, — ügy, a mint azok ebbe a törvénybe be vannak irva, de azzal a kikötéssel, hogy egyrészről a recziproczitás az egész vonalon életbeléptessék ós fentartassék. a recziproczitás kérdésében pedig junktimot látunk fenforogni ezen és azon kérdések közt. Ki akadályozta meg a kormányt abban, hogy kikötései közé felvegye a. járadékadó megszüntetését. (Helyeslés a szélsőbahit.) Miért nem akadályozta senki az osztrákokat abban, hogy kikössék az őrlési forgalom megszüntetését? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szeretem a politikában sem a pletykákat, de nagyon sok embert találna a miniszter úr ebben az országban, ki még ma is hiszi és vallja, hogy abban az első kiegyezésben, mebyet a t. kormány 1895-ben letárgyaltnak mond. az őrlési forgalom megszüntetésének feltételéül viszont más kikötések is voltak, melyek elejtettek. Igaz ez, vagy nem ? Lukács László pénzügyminiszter: Nem tudom miről

% van szó ! Barta Ödön: Megmondom. Például, hogy az 1899-iki törvény alapját képező tárgyalások előzményekónt úgy állott a dolog Ausztriával szemben, hogy Magyarország csak akkor szünteti meg az őrlési forgalmat, ha ők a járadékadót megszüntetik? Lukács.Lászlópénzügyminiszter: Nem '. Barta Ödön: Mondják pedig, hogy igen. Én elhiszem a t. miniszter urnak, hogy nem. Hanem akár volt, akár nem volt, az eredmény mégis csak az. hogy a mi nekik sérelmes volt, azt ezen kereten kivfil megszüntette a magyar kormány; a, mi nekünk sérelmes ós a mi az egész közgazdasági életet mólyen érinti, arra a t. miniszter úrnak most tárgyalási időre van szüksége. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végre valahára egyenes ós határozott választ kérünk, midőn azt a kérdést bátorkodom intézni; azt hiszem, ez nem lehet titok az oi'szág törvényhozása: előtt, hogy mik a<zok az akadályok, melyek ama, úgynevezett tárgyalások eredményre jutását gátolják? Mert hogy az ausztriai parlamentáris viszonyok képezhetnek akadályt, azt kétségtelenné teszi az osztrák törvény, melyet tegnap felolvastam. Melyek azok az akadályok? Az eredmény eléréséhez — tudtunkkal — semmi sem kell, mint egyenes, határozott követelés, sőt ki merem bátran mondani, és azt hiszem, nem fog megczáfolni senki, ki a vám- és kereskedelmi szövetség természetét ós szellemét ismeri, hogy ebben a recziproczitás megsértését egyenesen konstatálni lehet. Ha azt hiszi a t. miniszter úr, hogy nem lehet ebben a recziproczitás megsértését látni, mert a pénz nem árúczikk, a vám- és kereskedelmi szövetség pedig árúkról beszél, én ajánlok a t. miniszter úrnak egy módot. Ne mondja rá, hogy naiv; lehet, hogy naiv, de talán elsül a németek nem naiv magatartásával szemben. (Halljuk! Halljuk!) Ausztriából behozott árúkkal kereskednek Magyarországon igen nagy czógek. Méltóztassék kimondani a-zt, hogy azok a kereskedők, tekintet nélkül arra, hogy magyar alatt-