Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-675
fi"5. országos ülés IftOl. niárczius 6-ta, szertián. 177 ügynainisztórium folyó évi költségvetésének folytatólagos tárgyalását, kapcsolatban a vele együtt tárgyalandó három pénzügyminiszteri jelentéssel. Hozzájárul a ház? (Igen!) Ügy ezt határozatként kimondom. Most gróf Zichy Aladár képviselő úr fogja interpelláczióját előadni. Gr. Zichy Aladár: T. ház! A kereskedelemügyi miniszterhez fordulok egy interpelláczióval. Abban a meggyőződésben élek, hogy a társadalmi bajokat első sorban társadalmi tevékenység hivatott gyógyítani, de mégis kétségen kivűl áll az, hogy a törvényhozás és a kormányzás annak irányítására hivatott. Ezen alkalommal a ház figyelmét egy aktuális társadalmi kérdésre hivom fel és kerülni szándékozom minden pártpolitikai irányzatot, mert nem a pártellentéteket akarom kidomborítani, hanem lehetőleg a közös tevékenységre reményeket kilátásba helyezni. A házba, napokon át csak sűrű rendőri vonalon át vonulhattunk be. Ez minket állandóan a legközelebb elmultakra kell, hogy emlékeztessen. Budapesten oly tünetek fordultak elő, a melyek egészséges állami ós társadalmi viszonyok között elő nem fordulhatnának. Ezeknek oka a munkások zavargása, a zavargásoknak szülő és indító oka a munkahiány, az országban létező gazdasági pangás szomorú következménye. Fővárosunk rohamos fejlődése évtizedeken át felbátorította a. vidék földmívelő és iparos osztályát egyaránt arra, hogy otthoni biztos keresetét elhagyva, feljöjjön ide, hogy nagyobb keresetet találjon ós ez által viszonylag jobb életet folytathasson családjával együtt. Az általános pénzhiány ós az árhanyatläs azonban gyorsan csökkentette a munkásszüksógletet; az építkezések megszűntek és ezáltal sok iparos munkáját és kenyerét vesztette, de az ipari ós más vállalatok is redukálták a forgalmat és az iparosok és munkások napról-napra vesztették el helyüket, kevés kis megtakarításaikat pedig hamar felélték, és bekövetkezett a nyomor, az inség ós vele sok helyt a betegség. Nem ítélhetek szigorral azok felett, a kiknek családja éhezik, a kik hitükben is megvannak ingatva és jótanács hiján izgatásnak esnek áldozatul. Az első zavargás, ha jól emlékszem, a munkaközvetítő intézetnél törtónt. Rendőri beavatkozásra volt szükség. Következett utána, néma, csendes felvonulása a munká,soknak a. belváros gazdag és fényüzéses utczáiban, mint egy csendes, néma szemrehányás a vagyonos osztáfy ellen. Még mindig nem történt semmi. Következtek zajos tüntetések, esztelen rendzavarások, a melyekben épen ezek a, munkások, vagy nem is rnunKÉFVH. NAPLÓ. 1896.—1901. XXXIV. KÖTET. kasok azoknak okoztak kárt, a kik az ő nyomoruságuknak miben sem lehettek okozói. Ekkor történt az, t. ház, hogy a képviselőháznak karzatáról egy felszólítást dobtak le, a mely megható szavakban jogot kér és munkát követel. T. ház! Ha a, fejedelemnek az utczai sokadalomból egy szegény kórvényt dob a kocsijába, a fejedelem azt vissza nem dobja. Nem akarom a háznak javaslatba hozni, hogy azt a kérvényt tárgyalja, de ezen körülmény mint szimptoma. mindenesetre megfigyelendő és megszívlelendő. (Úgy van!Éhhtk helgeslés balfelöl.) T. ház! A törvényhozás ezen jelenségek elől tovább nem zárkózhatik el. (Elénk helyeslés bal felöl.) Ha az állampolgárnak formai jogigénye nincs is, hogy az államtól kenyérkeresetet követeljen, az állam erkölcsi kötelessége polgárainak megélhetési feltételeiről gondoskodni. (Úgy van! bal felől.) Történt-e a munkások érdekében valami ? (Felkiáltásul- bal felöl: Semmi!) A társadalmi közreműködés megtörtént. Hogy milyen mértékben, az a ház elé nem tartozik; csak azt tudjuk, hogy a jótékonysági intézetek ez idén bőven és nagyobb mértékben osztogatnak kenyeret, élelmet és alamizsnát; (Úgy van! balfelöl.) csakhogy, t. ház, ez egymagában sohasem birja és sohasem fogja a, viszonyokat megváltoztatni, (ügy van! bal felöl.) Az alamizsna megilleti a. munkaképtelent ; az ép embernek munka kell. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem akarhatunk koldusokat nevelni. (Úgy van! bal felöl.) Értéket termelő polgárokat akarunk, kik becsülettel megélhetnek, családjukat fentarthatják és önzetlen büszkén mondhatják, hogy ők is a, társadalomnak hasznos alkatelemei. Felszólalásomnak egyik czélja, t. ház. az, hogy a. törvényhozás figyelmét erre felhívjam, másrészt pedig hogy alkalmat nyújtsak a kereskedelemügyi miniszter urnak, hogy e kérdésben a. kedélyeket megnyugtató nyilatkozatot tegyen. Tudom, meg vagyok győződve, hogy a kormánynak e kérdés iránt van érzéke. Hiszen olvassuk, tudjuk, hogy a belügyminiszteri államtitkár a szegényügy tekintetében személyesen tudakozódik, informálja magát; tudjuk azt is, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr kilátásba helyezte, hogy a vidéki góczpontokon is munkaközvetítő intézeteket fog felállítani. Szerintem azonban sürgős a teendő; minden nap késedelme egy újabb foka az elzüllésnek számtalan munkáscsaládra, nézve. (Úgy van! balfelöl.) A munkaközvetítő intézet adataiból tudomásom van, hogy 7 vagy 8000 munkás van jelenleg Budapesten, a kinek nincsen kere23
