Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-675
174 <í7 ^- országos ülés 1901. márczius íi-án, szerdán. Elrendelendő ez a leszámolás már csak azért is, mert van nekünk egy sajátságos tényt feltüntető intézményünk. Ez az adóleszáruolás jelenlegi alakja. A míg egy községben nem sikkasztanak, a míg az adóbeszedés körűi nem hamisítanak, addig adóleszámolás nincsen; (Ügy van! Úgy van! u szélső baloldalon.) de ha egyszer valami ilyen bekövetkezik, akkor elrendelik az adóleszámolást. Méltóztassék a t. miniszter úrnak szives figyelmére méltatni az ezen leszámolás nyomában járó fejleményeket. Rövid leszek, t. képviselőház. (Halljuk! Halljuk!) Az állam nem tart adóközegeket, hanem tartat magának közegeket a községgel. Ennek a község által fizetett közegnek, t, miniszter úr, elsőrendű kötelessége az adókezelés. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De így a pénzügyminiszternek a közege lesz, mert azt hiszem, hogy a mikor ő adót kezel, akkor pénzügyi közeg. Ez a közeg a községi jegyző, a ki nagyon sokoldalú, valóságos Eregoli, egyszerre minden: adófelügyelő, tanfelügyelő; egyszer katona, másszor fináncz; egyszóval minden. De akkor, abban a funkcziójában legalább, pénzügyminiszteri alkalmazott, és ha ebben a minőségében követ el olyan valamit, a mi megtorlás alá kerül egy községre vagy egy járásra kiterjedő hatással, akkor elrendelik a leszámolást, még pedig egyénenkénti leszámolást foganatosítanak és az illető községgel fizettetik meg, a község ártatlan lakosságával, a mely szenvedett egy. rossz adminisztratív intézkedés hatása alatt. Vigasztalásul ott van a törvényben, ha jól emlékszem, az 1883-iki törvényben, hogy a községnek visszkereseti joga van a jegyző ellen. (Derültség a szélső baloldalon.) Méltóztatnak azonban jól tudni, hogy egy ilyen visszkereseti joggal terhelhető jegyző akkorra már el is van csapva. (Úgy van! Úgy van! Derültség a szélső baloldalon.) Mert ha ő ellene olyan adóvisszaélós igazoltatott be, a mely miatt adóleszámolást kellett elrendelni, akkor már jegyző nincs ós a visszkeresetre szükséges alap sincsen. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Osak egy példát hoztam fel. t. ház. Azt hiszem, a ki ezzel a kérdéssel foglalkozott, — és micsoda, törvényhozó volna az, a ki a nép nagy rétegeit érintő ezen kérdés iránt nem érdeklődött volna — annak tudnia kell, hogy Magyarországon imminens szükség van arra, hogy az általános adóleszáruolás az egész országra kiterjedőleg elrendeltessék, akármenynyibe kerül is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) inert akármennyibe kerül, megtérül az állampolgárok nyugalmában és az állampolgárok adófizetési képességének fejlesztésében, vagy legalább a képesség megszűnésének megakadályozásában, (Igaz! úgy van! a szélső baloldalon.) mert csak nyugodtan, a maga rendezett háztaxtását és bajait ismerve, fogja az illető megállapíthatni, hogy ebben az esztendőben mit képes ós mit nem képes fizetni. Ennek a törvényhozásnak pedig végre-valahára ki fognak nyílni a szemei és látni fogja, mert kötelessége vizsgálni ós látni, hogy mennyi adóterhet lehet ezen országra a már künnlevő hátralékokon kivűl reárakni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Foglalkoznom kell még, t. ház, azzal az általános sajnos helyzettel, a melyben gazdahitelünk, a melyről beszédem elején megemlékeztem, van. A gazdahitel szervezetével kapcsolatban azonban, a mely téren a t. kormány részéről eddig semmi sem törtónt, méltóztassék megengedni, hogy megemlékezzem egy intézményről, a mely mégis a kormány kezdeményezésével létesült. Ez az úgynevezett országos központi hitelszövetkezet. Mielőtt ennek működési eredményeire rámutatnék, csak példaként hozom fel, hogy a nagy, egységes Francziaország a franczia gazdahitelt igen ügyesen ós igazán gazdaérdek szempontjából rendezte, a mikor bankokat állított fel, a melyek a franczia nemzeti bank által egyenesen a gazdáknak szánt hitelt a gazdák közt reparcziálják és a gazdákhoz eljuttassák. Nálunk a t. kormány az ő önálló rendelkezése alapján létesített kiegyezési művében biztosított magának bizonyos személyi befolyást az osztrák-magyar bank ügykezelésére, de hogy az osztrák-magyar bank a gazda hitelót miképen táplálja, hogy a magyar gazdák számára azt a hitelt hozzáférhetővé tegye, aljban az irányban a t, kormánynak egyetlen egy szava sem volt. (Lukács Létszló pénzügyminiszter tagadólag int.) Tudom, mire czéloz a t. miniszter úr tagadó intésével; arra, hogy az osztrákmagyar bank a maga záloglevólüzletót kontingentálva jórészt itt helyezi el. Könnyű neki. Ezt megengedhette, mert ő versenyképes a mi itteni intézeteinkkel szemben, de nem versenyképes az osztrák hatalmas intézetekkel szemben. Az osztrák gazda nem szorul arra, hogy ő az osztrák-magyar bank záloglevelei által nyújtott kölcsönhöz folyamodjók, mert ilyen kölcsönhöz másutt is tud jutni. Ebben tehát reánk nézve konczeszszió nincs. De azt tessék nekem a privilégiumban megmutatni, hogy magának a gazdának mindennapi szükségletében előforduló hiteligényeit az osztrákmagyar bank kötelezőleg kielégíteni tartozik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Egy szó sincs benne arról. Ezt azért említem fel, t. ház ? mert az
