Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-675

075. országos iilés 1001- m rezins fi-áu, szerdán. | ftf ügyi tärcza az, a mely gyűjtőmedenazéjónek volna, nevezhető az. állam -összes erői megnyilatkozásának, vagy mondjuk,' az összes állami erők kihasználása eredményeinek. A párt, melyhez tartozni szerencsém van, kötelességemmé tette, hogy ezen ismert tények daczára is, a párt kötelességének megfelelőleg, azt az ellenőrzést, a

x mely kiválókig ezen ellenzéki párt kötelessége, gyakoroljam, és bírálatot mondjak a párt nevében, — csekély tehetségemhez képest, — de mindnyájunk által átérzett szükséghez inerten azok felett, a mik az úgynevezett »pónzügyi kormányzat* alatt értetnek és történnek! Pénzügyi kormányzat alatt én nemcsak a pénzügyi adnutiisztrácziót értem, hanem az államháztartás kezelését, felépítését és az államháztartás összes tényezőinek kezelését az állam mindennemű viszonylataiban. Midőn tehát ezek felett bírálatot akarok mondani, mindenekelőtt egy tényre akarok rámutatni, (Halljuk! Halljuk!) és ez az. hogy a kik leginkább érzik, a kik a legérzékenyebb mérleget tartják kezükben, azok Magyarország államháztartása felett igen szigorú bírálatot mondtak az utolsó időben. Ertem azon tőzséreket, a kik az ország' hitelét szabályozzák. Lesz alkalmam talán beszédem folyamán ezen kérdéssel visszatérőleg is foglalkozni; e helyütt most csak egyet kívánok konstatálni: azt, hogy ha Magyarország momentán nincs is rászorulva hitelére, a mint ezt fennen hirdeti úgy az expozé, mint a pénzügyi bizottság jelentése, mégis a pénzügyi kormányzatnak elsőrendű feladata, arra figyelni, hogy az állam hitele és az ezzel kapcsolatban álló egész közgazdasági hitel kárt ne szenvedjen. Az utóbbi időben, t. ház, egy nagyon sajnos tapasztalat, egy el nem vitatható tény bizonyítókot nyújtott arra nézve, hogy a t. kor

: mány mulasztása, miatt. — nem nevezhetem egyébnek, mert ha, mást akarnék mondani, akkor ellenségeinknek használnék, — a, melyet a közgazdasági kiegyezés komplexumának megoldásánál nem méltatott kellő figyelemre, vagy nem tudott kellő erélylyel foganatba venni, a magyar államhitel egy irtóztató arezulcsapást szenvedett és ennek folyományaként maga a magyar közgazdasági hitel egy hosszéi ideig tartó, még most is fennálló és a közel jövőben alig kiheverhető olyan kárt szenvedett, a, melyet számokban kifejezni egykönnyen nem is lehet. A mulasztás, a, melylyel a, t. kormányt ebben a tekintetben vádolom, az, hogy a közgazdasági kiegyezésnél, annak, az úgynevezett önálló rendelkezés alapján való fentartásánál nem helyezkedett arra a szigorú és elodázhatatlan álláspontra, hogy az osztrák járadékadó 1 egy olyan csekélység, mely a szelvény 2°/o-ából áll ós a- mely egy 100 forintos névértékű kötvénynél a nógyforintos szelvénynek két krajczáros. tehát összesen nyolezkrajezáros kamatját teszi. Csekély dolognak látszik ugyan ez, de méltóztassék nekem mégis megengedni, hogv azt végeredményében ós hatásában egész alakjában bemutassam. (Halljuk! Halljuk!) Mi ennek a következménye ? Az osztrák járadékadö életbeléptetésétől kezdve egészen addig az ideig, a míg a t. miniszter úr szintén egy. koronás járadékkölcsönt kontrahált, az osztrák járadék ós a magyar járadék közt az árfolyam mindig távolodott úgy, hogy az végeredményében nyolez forintban csúcsosodott ki, vagyis ugyanakkor, a mikor a mi járadékunk árfolyama 90 forinton volt. az osztrák járadék 98-on állott. Méltóztassék csak utána számolni. A szelvényadó-különbözet megfelel két forint árkülönbözetnek, inert az a nyolez krajezár egy kamatadó, a mely két forint tőkekülönbözetnek felit meg. A jogosult árkülönbözet, tehát csak két forint lett volna,. És ón mégis azt állítom, hogy ennek az árfolyamkülönbözetnek, a mely ma is fennáll, — ha nem is ily mért-ékben, bár öt forintnyi különbség ma is fennáll. — ez a járadékadó az oka. Höviden megmondhatom, hogy miért. Azt hiszem, senki, a, ki ezekkel az ügyekkel foglalkozik, nem fog megezáfohri. A járadékadó finánczzaklatással jár; a tőke érzékeny és kónyelemszerető : az osztrák tőkésnek válogatnia lehet az egyik és a, másik járadék közt és azt fogja venni, a melynek megvásárlása körül és azután zaklatásnak kitéve nincsen. Világos, hogy ezen versenynél a járadékadóval sújtott magyar járadék csak veszíthet. Es ennek a, járadékadónak, a mely különben Ausztriában szel vény adó alakjában más papíroknál is megvan, milyen a hatása a mi zálogleveleinkre ? Azt hiszem, a t. miniszter úr nem fogja kétségbe vonni, hogy igazán elrémítő. A járadókadó behozatalával és érvényesülésével összeesik az az időpont, a, melyben Magyarország gazdasági hitele teljesen tönkre ment. (Ugy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) mert záloglevél-kölcsönöket kontrahálni nem lehetett, nemcsak azért, mert a feltételek súlyosakká váltak; nemcsak azért, mert a záloglevelek árfolyama sokat veszített, hanem azért is, mert az intézetek, zálogleveleik elhelyezésére, abszolúte képtelenné váltak, a memryiben a külföldi piacz a papírok befogadására képtelenné vált, az osztrák piacz pedig előlünk elzárkózott.. Hogy ennek az elzárkó-