Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.
Ülésnapok - 1896-675
\Q4. ^^' o rsz ágos ülés Í901, márczius (5-án, szerdán. vazás útján hozzák meg, úgy, mint az esküdtszék : akkor igenis lehetne azt, mondani, hogy ebben nincs terrorizmus és megfélemlítés. • Í3e a mikor az alsóbb rangú tiszteknek nyíltan kell szavazniok, és a midőn tudjuk azt, hogy a kerületi parancsnok és magas állású tisztek akkor, a midőn a becsületbirói eljárás rendjén azok, a kik Ítélkeztek, nem úgy ítéltek, mint felébb valóik, megsemmisítették azt az ítéletet, s újabb ítélkezést rendeltek el, sőt az illető elöljárót áthelyezték, avagy nyugdíjazták : mit mutat ez ? Azt, hogj r a míg a birói kognicziónak és egyszersmind az ítélet kimondásának feltételei közé a terrorizmus, a megfélemlítés, az irányzatosság és a politikai tendenczia is bele vegyül: (Úgy van! Tjgij van! a szélső baloldalon.) addig nem szabad megengednünk azt, hogy azok, a kik a hadsereg körében tiszti rangot viselnek, egy- nem alkotmányosan keletkezett intézménynyel, mely nem is úgy van kezelve, a miként a birói jog és a birói hatalom kezelésének szabályszerű teltételei megállapítják, ilyen rnegfélemlítósi eszközökként felhasználtassanak. Mert akkor haszontalanul neveljük mi az ifjakat a hadsereg számára, hogyha mihelyest az irányadó körök tendencziája az, hogy bizonyos elemektől meg kell szabadítani a hadsereget, akkor mindjárt a becsületbeli eljárás útján őket politikai véleményülvért is ki lehet üldözni a hadsereg köréből. Én nem vagyok szocziálista, mindenki jól tudja, de a minap olvastam, hogy Csehországban becsületbirósági eljárás útján egy katonatisztet azért fosztottak . meg rangjától és állásától, mert a szocziálista programmot vallotta, és annak híveként mutatkozott. Egy né]3hadsereg kebelében minden tisztességes politikai véleménynek jogosultsága van, senkit a maga politikai véleményéért üldözőbe fogni nem lehet: még kevósbbó lehet és engedhető meg az, hogy az illető megalázó és bizonyos mértékben meggyalázó formák között becsületbirósági elj útján fosztassék meg rangjától. A másik kérdés, a miért felszólalok, azon hetyzet, a melyben Magyarország törvényhozása, épen a katonai törvények alkalmazása tekintetében régóta hiányos. Tudniillik Magyarország elmulasztotta még eddig meghozni azon törvényt, a mely intézkednék arról, hogy háború, vagy ostromállapot esetén a hadi jog mily feltótelek mellett alkalmazható polgári személyekkel szemben. Ennek a katonai bűntetőtörvénykönyvnek anyagi és alaki részében való durvasága, bizonytalansága ós a kor szellemével való ellenkezősége, nemcsak a hadsereg tagjait érinti; mert ha egy háború üt ki, akkor ezen katonai törvényeknek hatalma alá, rendeltetnek egész országrészek, 5—6 millió polgári ember felett mondhatnak a katonai bíróságok bizonyos esetekben ítéletet, ós azok a polgári személyek csak azon garancziákat fogják bírni, a melyek a katonai büntetőtörvénykönyvben ós a katonai, büntető eljárásban foglaltatnak. Mikor a polgári egyéne]-: szabadsága ilyen nagy mértékben egy idegen, szigorú ós roppant erős törvén}?- hatályának tétetik ki, akkor a törvényhozásnak kötelessége, hogy a polgári szabadság védelméről lehetőleg gondoskodjék, ós megállapítsa azon feltételeket, melyek mellett ezen katonai hadi jog érvénybe lép; meg kell, hogy határozza a kihirdetés módját, meg kell, hogy határozza a. hatálybalépés idejét, és meg kell, hogy állapítsa a polgári személyek számára nyújtandó védelem módját, a melynek másnak és erősebbnek kell lenni, mint a milyennel bírnak most a katonák, a kik tisztán katonai fegyelem alatt állanak. Erről törvényt kell hozni; az államnak kötelessége polgáraival szemben, hogy ezt a törvényt meghozza és nekik a szabadság kellő biztosítékait nyújtsa. Ezért van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): A képviselőház utasítja, a, minisztériumot, hogy a hadi jognak háború idején jaolgári személyekkel szemben való alkalmazásának feltételeiről terjeszszen elő törvényjavaslatot.* Kérem a t. házat, méltóztassék javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés:, a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Csali azt vagyok bátor kijelenteni arra a javaslatra nézve, a melyet Ugron Gábor t. képviselő úr benyújtott, hogy ón is elismerem ennek a kérdésnek nagy fontosságát és azt, is, hogy szabályozni kell. Mert kétségtelen, hogy háború idején oly intézkedéseknek kell történni, a melyek mélyen érintik a polgároknak millióit, egész országterületeket, a mint a képviselő úr kifejezte. Ez igaz, ennek a kérdésnek rendszeres szabályozása feltétlenül szükséges. Azt hiszem, hogy annak szabályozása két irányban történhetik ós két részre osztandó. Lesznek oly részek, a melyeket csak törvény által lehet szabályozni, ós lesznek oly részek, a melyeket talán rendelettel kell szabályozni. A magam részéről annyit kijelenthetek, hogy igenis kötelességemnek tartom, hogy a honvédelmi miniszterrel és az igazságügyminiszterrel egyetórtőleg foglalkozzam ezzel a kérdéssel és annak idején, a mikor tisztázott álláspontra jutottunk, jelentést tegyek a képviselőháznak róla, akár budgettárgyalás alkalmával, akár az évi jelentések kapcsán, vag} r más alkalommal,
