Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-674

146 (574. országos ülés Í901. márczius ő-én, kedden. Ugron Gábor: Adják ki a magyaroknak külön magyarul ós beszéljenek benne a magyar királyról. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Talán csak magyarul van irva, az a könyv:? (Nagy zaj.) Gromon Dezső államtitkár: Minden nyelvre le van az fordítva. (Zaj.) Kubik Béla: Magyarul csak apostoli király lehet! Gromon Dezső államtitkár: Kérem méh tóztafsanak még csak egy másodperczig meghallgatni, egy másik passzust fogok e könyvből felolvasni. (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): »S hősöknek, őseidnek emlékét a történelem visszhangjainál ha megtaláltad és szived feldobog, dicsőségüknek bája, kifogyhatatlan kelleme ha elragad, a hazát, melyért ők lelkük egész erejével vívtak, találtad meg. »Itt ktizdtenek honért a hős Árpádnak hadai Itt tűrtek össze ratigát Hunyadnak karjai.« (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Hát ez is benne van ebben a könyvben és mi nem politikát csinálni, hanem oktatni, erkölcsre, hazafiságra, kötelességre akarjuk a katonát tanítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az államtitkai' úr kivan nyilatkozni. Gromon Dezső államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Hogy minden félreértésnek elejét vegyem, engedjék meg. hogy egy kis rektifikáczióval éljek. Előbbi felszólalásomból ugyanis, midőn kinyilatkoztattam, hogy ezen, az erkölcsre, istenségre és hazaszeretetre felhívó könyvecske különféle nyelveken terjesztetik úgy a Magyarországban elhelyezett ezredeknél, mint a Lajthán-túliaknái, ós ennek fejtegetése közben azt mondottam, hogy a magyar ós oláh ezredekben, kimaradt egy szó, tudniillik hogy »oláh nyelvű vagy ajkú« ezredekben. (Helyeslés a jobboldalon és a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: Nincsen oláh nyelvű ezred! Lukáts Gyula jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Csak röviden óhajtok reflexióval élni az államtitkár úr szives válaszára. Beszédemben felvetettem ugyanis az ideát, hogy a közös hadseregnél a három évi szolgálati idő két évre szállíttassek be. Hivatkoztam e tekintetben a nagy Németországra, a hol szintén két óv a szolgálati idő. Tudom, hogy a t. államtitkár úr erre nem is adhat azonnal választ, a mennyi•bén;ez nem tisztán ä diönvédelmi tärezához tartozik, azonban az inicziativa igenis ki j indulhat a honvédelmi tárczától. Annál inkább indokolt az ón felszólalásom, mert mikép a t. államtitkár úr is kijelentette, azok, a kik szorgalmasak, s jó viseletnek, két évi szolgálat után sokan szabadságoltatnak. Há így van, a mint a t. államtitkár úr jelzi, ha ma is egy nagy rész korábban szabadságoltatik, mint három év. akkor egyáltalában semmi sem áll útjában annak, hogy a közös hadseregnél is a három évi szolgálat két évre redxdiáltassék. De máskülönben is indokolt, hogy az államban ne legyen kétféle szolgálati idő. Ha a, honvédség megkívánhatja magának a teljes elismerést épúgy, mint a közös hadsereg, és ha a, honvédségnél elégséges két esztendő, akkor kell, hogy az elégséges legyen a közös hadseregben is. Nem akarom ezt most bővebben megindokolni; tegnapi beszédemben közgazdasági, szocziális szempontból is rámutattam, hogy milyen fontos dolog volna az-, ha a háromévi szolgálat két évre leszállíttatnék. (Helyeslés a- szélső baloldalon.) A tiszti kiképzésre vonatkozólag azt mondotta az igen tisztelt államtitkár úr, hogy talán nincsen tudomásom arról, hogy mindig kétféle tisztikar volt a hadseregben : az egyik, a mely a kadetiskólából került ki, a másik, a mely a felsőbb iskolából, így a Ludovika Akadémiából — a mostani rendszer szerint —ós a bécsújhelyi akadémiából. Mikor ón azt mondottam, hogy a tisztkérjzés lehetőleg egy nivóra emeltessék, akkor előtem az lebegett, hogy igenis azon nivóra: kell emelni a tiszti képzést, a mely nivón áll a Ludovika Akadémia ós a bécsújhelyi akadémia, mert hiszen az onnan kikerültek sem mennek mind a Kriegsscbule-ba, hanem csak azok, a kik a továbbképzésre képesek, s a kiknek különös hajlamuk van a- felsőbb katonai tudományok iránt. Én tehát a.zért hoztam fel azt, hogy nem elégszem meg azzal, hog}

r a középiskolával egyenrangú kadetiskolából kilépve, az illető egy bizonyos idő múlva, módjuk, egy év múlva tiszti kardbojtot kap, mert én a tiszti állást magában véve oly magas állásnak tartom, hogy nézetem szerint tőle úgy a társadalmi műveltség, mint magasabb szaktudás ós tájékozottság föltétlenül megkívánható. Épen ezért óhajtanám, hogy gondoskodva legyen arról, hogy a kadet-iskola elvégzése után még feltétlenül megkívántassák az illető növendéktől egy bizonyos tanulási ós tovább képzési idő ahhoz, hogy a tiszti kardbojtot megkapja. Ezért mondom, hogy lehetőleg egy nivóra kell emelni a tisztkópzőket, hogy ne lehesse-, nek kétféle képzettségű tisztjeink, mint a hogy ezelőtt az orvosi karban orvosok és Úgy I nevezet felcserek voltak, azaz sebészek, a kik