Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

]20 &?é, országos illés 1901 itt alkalmaztatnák, akar a honvédelmi minisztériumban, akár a honvédségnél, a magyar honvédelmi miniszter előterjesztésére egyetértőleg a vezérkari főnökkel neveztetnek ki, ő alatta állanak, annak rendelkezése alatt ós teljesen ő diszponál velük. Én nem tettein különbséget a két kategória között. Most, hogy a t. képviselő úr a kórdóst világosabban teszi fel, mint a, múlt alkalommal, ós a vezérkari tiszteknek azon kategóriájára vonatkozólag kéi- tőlem felvilágosítást, a kik ideiglenesen vezónyeltetnek ki oda, ki kell jelentenem, hogy ezekre vonatkozólag is áll az általános thezis, hogy ezek a vezérkari főnökökkel — mert a vezérkar tisztjei egy konkretuális statust képeznek, épen úgy, mint a generálisok — egyetértőleg a honvédelmi miniszter előterjesztésére alkalmaztatnak, mert hiszen, mint méltóztatik tudni, ő Felsége nevezi ki a tiszteket általában. Tehát az ő előterjesztésére, egyetértőleg a vezérkari főnökkel. A mi már most az esküt illeti, megjegyzem, hogy azok, a kik ideiglenesen vannak csak alkalmazva,, vagy oda vezényelve, azok nem teszik le a honvéd-esküt . . . Thaly Kálmán: Elég hiba! Széll Kálmán miniszterelnök: ... ele a mint végleg alkalmaztatnak és állandósíttatnak, igenis épen úgy, mint a többi honvédtisztek, leteszik a törvényben előirt esküt. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt tartottam szükségesnek kijelenteni, a részleteket majd kifejti az államtitkár űr. (Helyeslés a jobboldalon.) Tóth János jegyző: Ugron Gábor! ' Ugron Gábor: T. ház! Semmisem veszélyesebb, mintha egy nemzet a maga közjogát nem védelmezi, és semmisem ártalmasabb, mintha egy nemzet a maga közbiztonsága felől tévhitben van. Kénytelen vagyok felszólalni a lefolyt honvédelmi vita következtében, mert olyan közjogi elveket hallottam hangoztatni, a melyekre el kell mondanom véleményemet és a melyekre vonatkozólag fel kell olvasnom az ország törvényeit. Másfelől hallottam dicsénekeket zengeni, a mely dicsénekek zengésóhez én hozzájárulni nem tudok, hanem meg kell, hogy mondjam a nemzetnek azt, a mi a valóság, a valóságot kell tudnia, hogyha a saját bajain javítani és a saját sorsán változtatni akar. (Halljuk! Halljuk!) A közjogi elvek közül a t. miniszterelnök úr hivatkozott az 1867 : XII. törvónyezikknek 9. §-ára és azt mondja, (olvassa) : »A közös védelemnek másik eszköze a, hadsereg és az erre vonatkozó intézkedések, egyszóval a hadügye ós azt kérdi a miniszterelnök ár, hát ha védelemnek az eszköze a uiärczins i én, hétfőn. hadsereg, nem kell-e,- hogy közös legyen az, a mikor a védelem közös. Vizsgáljuk nieg, miként áll az eset. A védelem kötelezettsége lehet reánk nézve kölcsönös ós közös, de a védelem eszközének szervezésére nézve közösség nem az 1867 : XII. törvén3

T

czikkben van letéve, hanem későbbi törvényczikkberi van megalkotva, ós annak szükségessége, hogy a védelem eszköze, maga, a hadsereg is közös legyen, fenn nem forog. A ki azt állítja, hogy igenis a, hadseregnek közösnek kell lennie, mert a védelem is közös, az nem ismeri az európai országok védszervezetetét, akkor nem ismeri különösen a, német birodalomnak vódszervezetét. Hiszen, t. ház, remélem, hogy a, túloldal nagj

7 stratégái is elismerik, hogy a német birodalom katonailag; is elég biztonságban van, a német birodalom hadi szervezete elég erős az egész világnak tiszteletet parancsolni. Hát ott a védelem eszköze, a hadsereg közös-e ? Nem, t. ház. a hadsereg ott a porosz király, mint német császár vezérlete alatt áll, de minden államban külön van szervezve, önálló intézkedéssel, berendezéssel, vezérlettel és vezénylettel ellátva, csak háború idején van a, fővezérletnek alárendelve ós a, birodalmi orgánumoknak csak ellenőrzése alatt áll. Németországban a porosz, bajor, szász, würtenbergi királyságok, hat nagyherczegség, öt herczegség, hőt fejedelemség bir külön hadi szervezettel és külön hadsereggel. Ott nincs meg a szervezetnek még az az erős köteléke sem, a mely itt nálunk az uralkodó személyének azonosságában áll, hogy tudniillik Ausztriában ugyanaz a hadsereg fővezére ós hadura, a ki Magyarországon, mert ott uralkodóházak vannak, a, mely uralkodóházak uralkodó királyai fejei saját hadseregüknek, úgy a bajor király feje saját hadseregének, a szász király, Európában elismert hadvezér, szintén feje saját hadseregének, a würtenbergi király szintén stb. De még egyet mondok a t háznak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszik, hogy a német császárnak legfőbb hadúri joga olyan túlnyomó és messze felülmúlhatná a külön hadsereg szervezete mellett is a magyar királynak legfőbb hadúri jogát ? Nem, a német császár nem ura a háborúnak és bókének, a szövetségi tanács van hivatva harcz és béke fölött határozni, a német császár önmagától nem indíthat háborút, a háborúba, a hadsereget nem küldheti. Ha a szövetségtanács, a Bundesrath beleegyezése nélkül valahol háborút akarnak viselni, mint tették Klímában, akkor azt az álszint kell játszani ós avval az álokoskodással élni, hogy nincs háború, hanem csak a rendet állítják helyre. Mert arra," hogy Khiná-