Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

673. országos ülés 1901 megsértésének nem tartom. (Ügy van! jobbfelől.) De ha valami nagy dolog volna ebben, hát hiszen nem lett volna nehéz dolog azt bejelenteni a házban! Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ez törvénysértósi szándók, vagy függetlenség akart lenni, hanem mi így fogtuk fel a- dolgot. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mi azt hittük, hogy a. midőn azon fiúkat, a kik még nem is katonák, oda kivezénylik, ez nem azt teszi, a mire a töfvény czéloz, hogy a honvédséget az ország határain túl »alkalmazzák*. Mert a törvény ezt mondja. Csak nem lehet alkalmazásnak tekinteni azt, a midőn egy pár honvócltiszt-jelöít, vagy tisztképző tanfolyamot hallgató növendék átlépi az ország határát ? (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Kubik Béla: Hát a Hentzi-szobornál ugyan mit tanultak? (Mozgás és zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát az ország határszélén túlmentek? A Hentzi-szobor ügyében én már annak idején helyt álltam; beszámoltam. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) Nem bujkáltam azon kórdósben; (Úgy van! Úgy van! jobb fel öl.) kétszer is felszólaltam ós elmondtam álláspontomat, ós a ház az illető interpelláeziókra adott válaszaimat helyeselte. Parlamentáris tekintetben meg van engedve ugyan, de nem tartom okosnak, nem tartom bölcsnek, hogy (Élénk helyeslés a jobboldalon.) oly kérdésben, a melyben a miniszterelnök nem bújt el a felelősség alól (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) és nem hátrált, hanem a melyben nyíltan állást foglalt és kifejtette nézeteit, — hogy helyesen-e vagy nem helyesen, az más kérdés, — minduntalan újabb vitát akarni csinálni. (Élénk helyeslés jobbfelól. Kubik Béla: Mindig a tapéton lesz a kérdés! (Zaj!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Áttérek már most arra, a mit Tóth János t. képviselő úr mondott. (Halljuk! Halljuk!) Tóth János képviselő úr úgy találja, — ós itt csak két tételét akarom egy kissé ' bonczkés alá venni, — hogy sem politikai, sem gazdasági szempontból, nem lehet megmotiválni azt az állapotot, mely a hadseregre és honvédségre nézve fennáll. Csak arra a kettőre akarok válaszolni, (Halljuk! Halljuk!) mert egész kérdését az önálló nemzeti hadseregnek, úgy, a mint az az önök prögrammjában van, ón most ebbe a vitába bevonni nem akarom, nem is lehet feladata talán a honvédelmi miniszter költségvetésének és annak a tárgyalásnak, a melyet a képviselőház a felett folytat, . márczíus 4-én, hétfőn. } ]_j ezt a kórdóst in thezi megvitatni; hiszen arra majd lesz alkalom, midőn újból a védszerkezet megállapításáról további időre lesz szó, vagy máskor is. A honvédelmi miniszter tárczájánál, gondolom a kérdés helyén kivül volt. Én csak azt akarom ebből kiragadni, a mit a képviselő úr bizonyítékai között, mint nézete szerint egyik legerősebbet felhozott. Azt mondja a: képviselő úr, hogy hiszen nem is a törvényhozás állapítja meg, hogy mennyi a hadsereg létszáma és mennyi legyen az a véradó, a melyet teljesít az ország a védelmi kötelezettségek .tekintetéből: Gondolom, bocsánatot kérek, ez téves felfogás, és pedig azért, mert hiszen, a mint tudva van, az ujonezok létszámát a törvényhozás állapítja meg ős törvény nélkül, az újonczmegajánlás nélkül nem szabad a magyar ezredeket ós csapatokat kiegészíteni ós egyetlenegv embert sem szabad vérbeli kötelezettségének teljesítésére beszólítani. Hanem a képviselő úr úgy érti, hogy azonkívül is igen sokan besoroztatnak. Ténylegesen a hadi létszámba, a védelmi szolgálatba nem. Gondolom, a képviselő úr maga sem mondja ezt. Hanem igenis a póttartalékba azok besoroztatnak, a kik az általános védkötelezettség elvénél fogva igenis esetleg tartoznak védelmi kötelezettségeiket leróni. Nem történik ez a törvényen kívül, hanem a törvény alapján. Lehet az a törvény helytelen, ós azt az egyet csodálom is, hogy nagyobb számú póttartalékos van a: védelmi kötelékbe besorozva, mint azt a törvény megalkotásakor képzeltük. Nem inala fides, nem félrevezetés ' akart ez lenni, hanem az élet ezt bizonyította. A törvényhozás előtt fog állani a kérdés annak idején; a törvényhozás mórlegelni fogja, hogy a jövő vóclszerkezetben ezt a dolgot így akarja-e felvenni, vagy máskép; de miután most törvény alapján történik, azt mondani, hogy a törvényhozás tudta és beleegyezése nélkül történik, nem lehet. Tóth János: Nem is mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt állítom, hogy a hadsereg ós a védelem irányában sem vérbeli, sem pénzbeli kötelességeit ennek a törvényhozásnak hozzájárulása nélkül, egyetlenegy ember, egyetlenegy polgára az országnak nem köteles teljesíteni, mert vérbeli kötelezettségeit megállapítja részint az újonezozási törvény, részint az általános törvény a véd erőről, a pénzbelit pedig megállapítja a törvényben előirt hatáskörben a delegáczió, s megszavazza ós beilleszti a. költségvetésbe a törvényhozás. Törvény nélkül és törvény ellen nem történik semmi. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a legnagyobb könnyelműséggel szavaztatnak meg