Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-673

078. országos iilés 1001. márefcins 4-én, hétfőn. 105 rozzuk, hogy mi czélja van annak a fegyveres erőnek. Az 1889 : VI. törvényczikk azt mondja: »A közös hadseregnek czélja a monarchia mindkét állama területének megvédése.« Méltóztatik látni, csak a területet akarja megvédeni. A hazát, az alkotmányt, szabadságot ós mindazt a becses kincset, értéket, gondolatot, a mely egy nemzetben ól, nem akarja védeni, csak a területet. A honvédségről alkotott törvény pedig azt mondja, hogy a honvédség a közös hadsereg kiegészítő része és mint ilyennek egyedüli hivatása* támogatni a közös hadsereget. A honvédelem gondolata, t. képviselőház, tisztán csak a névben van meg, a honvédelmi tárcza nevében. (Úgy''van! Úgy van! a-szélső baloldalon.) Nekem, a midőn a honvédelmi tárczát tárgyaljuk, igazság szerint és parlamenti szokások szerint egyedül erről a tárczáról kellene beszélnem, a mely tárcza előttünk fekszik. Azonban ezt a pártot egy nagy elv, egy nagy gondolat vezeti, az önálló magyar hadsereg gondolata. Természetes tehát, hogy midőn a honvédelmi tárczát tárgyaljuk, elsősorban ezt a nagy gondolatot hoztuk ide, e tekintben való hiányokat ós mulasztásokat veszem elő és épen ezért előre is jelzem, hogy beszédemet két részre fogom osztani, első része fog vonatkozni a magyar hadsereg kérdésére, és csak azután a második, a kisebbik részt fordítom a honvédelmi tárczára. (Hall juh! Halljuk!) T. ház! A közös hadsereg kérdését, úgy a mint önök, t. többség megalkották, a kiegyezés óta, alkotmányos idők óta két törvény határolja el. Az egyik az 1867 : XII. törvónyczikk, a kiegyezési törvény, a másik a most általam hivatkozott 1889 : VI. törvényczikk. Önök, t. többség, azt hiszik, hogy ez a kérdés így jól van megoldva, a nemzetet megnyugtatóan van megoldva. Tévednek, t. képviselőház. Ez a kórdós így nincsen jól megoldva. Egy angol, költő azt mondja, a gondolatot ós igazságot nem lehet száműzni, az mindig visszatér. A magyar hadseregnek a gondolata *is mindig visszatér. Egy esetet fogok elbeszélni a t. képviselőháznak ; nem régiben történt meg. Semmi sem jellemzi jobban a magyarságnak az ő gondolatát, mint ez az eset. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az, a kiről szó van, megbízható és jó magyar állami hivatalnok és épen ebből az okból a nevét el is fogom hallgatni. Egész napon át együtt voltam vele ós nem győzte dicsérni a kiegyezés óta alkotmányos életünkben a magyarságnak és a magyar nemzetnek KÉPVH. xiPró. 1896—1901. XXXIV. KÖTET. előhaladását. Miért ? Mert beszélgetésünkben egymással szemben nem voltunk őszinték. De azután az alkonyati órákban kimentem vele a temetőbe. A temetőben két sir volt egymás mellett. Az egyikben feküdt az apja, a ki 1848-ban katona volt, besorozták a mostani közös hadseregnek a jogelőd-hadseregébe: a magyar tisztesség, a magyar becsület és büszkeség nem tudta elviselni azt a bánásmódot, keresztüllőtte magát. A másik sirba ott feküdt a fia. Közös hadseregbeli önkéntes volt, negyven évvel későbben, az sem tudta elszenvedni a magyar büszkeséggel azt, a mit el kellett volna szenvednie, az is keresztüllőtte magát. Ez a tisztviselő akkor az alkonyati órákban odaállt a két sir mellé ós azt kérdezte tőlem: »Hova tettétek ti a magyar hadsereget? Most már bevallom, hogy mindaz, a mit egész délután beszéltünk, a hazugságok lánczolata volt ebben a kérdésben, a hadsereg kérdésében most is ott, vagyunk, a hol voltunk.« (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Elmondotta nekem, hogy nézzünk csak végig, micsoda Golgotajárás, micsoda kálvária az, a mit ez az ország 365 esztendő óta csinált, kezdődik a mohácsi vész óta, akkor, a, mikor először ennek az Ausztria szabadságáért és fennállásáért küzdő és a,zt biztosító nemzetnek ott letiporva a harcztéren kezére tették a bilincseket. Kezdődik ott, és végig megy egészen a mai napig. Nem akarom ezeket a törvénveket egyenként elmondani, felírtam, de nem akarom a t. házat fárasztani. 365 éven keresztül folytonosan és minden törvényben, a magyar nemzetnek a sérelme vérzik. A nemzet hol férfias büszkeséggel, halovány arczczal, véresen, de büszkén borúi a trón elé ós hol a megkorbácsolt szolgának a trón zsámolyához való csúszásával könyörög egyet mindig, azt az egyet: Adjátok vissza' kardomat és becsületemet! És a, felelet mindig egy: Nem! Soha! (Tetszés a szélső balon.) T. képviselőház! A mit ez az én tisztviselő barátom az ő hazafias kitörésében mondott, azt ón meg fogom kísérelni higgadtan a királyi szóval szentesített törvényekből kimutatni ; meg fogom kísérelni annak a- bebizonyítását, hogv ez a helyzet, a mely ma van, nem felel meg a, nemzet becsületének, nem felel meg a nemzet alkotmányosságának, nem felel meg a, nemzet törvényeinek, nem felel meg a királyi eskünek, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nézzük csak, mit mond az 1867: XII törvényczikk ? Ugyebár expressis verbis azt mondja: A magyar hadsereg a közös hadseregnek kiegészítő része. Most veszem hozzá az 1889: VI. törvényczikket és azt a jogot, a, u