Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

102 672. országos ülds 1901. roárczius 2-áii, szombaton. ezek számára egységes, központi és mindkét állam kormányától külön álló orgánum állít­tassák fel. Bocsánatot kérek, a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy a, család miniszteréhez van intézve ez az irat. Én, kérem, a magyar tör­vényben sehol a császári ház miniszterét meg nem találom ; és valahánj'-szor ezzel a czím­mel találkoztam, azt mindig megtámadtam ós ostromoltam, Eddigelé mindig azzal álltak elé, hogy a császári ház személyi ügyeinek elintézésére ós nyilvántartásai' hívatva; és emlékszem, midőn Bánffy miniszterelnök úr egy ilyen kérdésben nekem a választ meg­adta, azt mondta, hogy ez egy ártatlan hiva­tal és mellékfoglalkozása a külügyminiszternek, mert tisztán csak az uralkodóház családi ügyeire terjed ki. Most kisül, hogy ezen ár­tatlan uraság az osztrák császári rendjelek­nek a kezelésével, ós mint felsőbb hatóság azoknak intézésével foglalkozik, hogy ennek az úrnak a császári kézirat kiadatik, hogy a mag var és az osztrák miniszterelnöknek küld­jön róla másolatot, hogy azok azt vegyék tu­domásul. A mit a miniszterein öli úr nagy­büszkén felmutat, hogy jött ide egy királyi kézirat, mely ellenjegyeztetett, az igenis szól kedves Szélinek és ellenjegyezte Széll Kálmán. De miről szól ez'? Arról, hogy ezen iratok egy­szerűen másolatban áttétetnek a magyar mi­niszterelnökhöz és szolgáljon annak tudomásul. Bocsánatot kérek, ha. az osztrák császári rend és az osztrák császá.ri ház minisztere kezeli, akkor azok csak az osztrák császárságot ille­tik, az a magyar hivatalos lapban helyet nem foglalhat, a magyar kormány hivatalos elin­tézésének tárgyát nem képezheti. A ki tisz­tán ós világosan különböztet, az itt a különb­séget fel kell. hogy találja, és annak jelentő­ségét ós fontosságát el kell, hogy ismerje. De menjünk tovább. Azt mondja a t. miniszterelnök úr. hogy a, család miniszteré­hez van intézve. Hát kérem, a rendjelek osz­tása családi ügy? Hiszen ez- állami ügy! Ha a rendjelek osztása az 1848: III. törvényczikk 7. és 21. §-ai által az állami ügyek közé so­roztatik, ha itt a miniszteri felelősség az ellen­jegyzés megkivánásával kiköttetik, sőt az 1848:111. törvényczik 21, §-a még azt is meg­jelöli, hogy a kezelés hol kell, hogy történ­jék, akkor, ha ezek a rendek, mint a miniszter­elnök úr mondja 30 éves gyakorlat alatt ösz­szekonfundálódtak,- egy-szer már ideje, hogy külön válasszuk a, magyar rendjeleket az osztrákoktól és biztosítsuk, hogy azoknak ke­zelésébe jogtalan személy, a közös külügymi­niszter, akár mint ilyen, akár mint a császári ház minisztere, bele ne folyhasson. A császári ház a közjogi intézkedéseket nem végeztet­heti a maga privát hivatalnokaival, a kikről a mi törvényeink semmit sem tudnak, sőt a kiknek meg van tiltva, hogy egyik vagy má­sik állam ügyeivel foglalkozhassanak. Az 1848:111. törvényczikk 7. §-a ezt mondja: »A kegyelmezési jognak gyakorlata és a nemességnek, czímeknek, s rendeknek osztása mindig az illető felelős magyar miniszter ellen­jegyzése mellett, egyenesen ő Felségét illeti.* A 21, §. a következőt mondja: »A 7. §-ban említett ós egyenesen ő Fel­ségének fentartott tárgyakat, a személye mellé rendelt felelős magyar miniszter fogja a mel­lette levő álladalmi tanácsnokokkal ós sze­mélyzetekkel kezelni.* Hát kérem, vagy illeti Magyarországot azon rendek statuinainak megváltoztatásában az intézkedési jog, vagy nem. Ha illeti, ak­kor az 1848:111. törvényczikk 21. §-a meg­jelöli, hogy kinek kezelésébe és ügyosztályába tartozik. Goluchowsky Agenor közös külügy­miniszternek vagy a császári ház miniszte­rének kezelésébe ezen törvény következtében nem tartozhatik. Ha pedig azok a rendek nem tartoznak ránk, mert tisztán osztrák rendek, akkor magyar hivatalos ügyet nem képezhet­nek, a magyar miniszterelnöknek arról tudo­mással nem kell birnia, rá nézve csak any­nyiban birhat érdekességgel, mint egy kurio­zitás, mely ránk nézve csak csekélylyel külön­bözik attól, a mint hogy a perzsa oroszlán­os naprendet bámuljuk, vagy a szerbek Takova rendjét. Ránk nézve ép oly idegen az osztrák császári rend, mint a milyen idegen ezen kül­földi államok rendje. Én a miniszterelnök úr válaszát nem veszem tudomásul. (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon,.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! A t képviselő úr most felhangzott beszédé­nek egy pár kifejezését lehetetlen hallgatás­sal mellőznöm, mert szertelenül impreczizele. Azt mondja a képviselő úr: Magyarországot megilleti ezeknek a rendeknek az osztása, kezelése és alapítása. Bocsánatot kérek, ez összezavarása a fogalmaknak. Magyarorszá­got a rendek megalapítása nem illeti, mert ez rezervált fejedelmi jog. (Igaz! Úgy van,' a jobboldalon.) Polónyi Géza: A magyar király feje­delmi joga! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen, a magyar királyt; ezen megalapításnak foga­natbavótele, gyakorlati alkalmazása, a meg­alapított rendnek osztása a fejedelmi jog, de miniszteri ellenjegyzés mellett gyakoroltatik. I Így kell disztingválni a dolgot. Azt mondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom