Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

96 «72. országos ülés 1901. inárczlus 2-án, szombaton. hatását illetőleg nyugodtan mondhatom, hogy nem végez hazafias munkát ebben az országban az, a ki itt elkedvetleníteni, visszariasztani igyekszik azt a tőkét, a melyre ennek az országnak oly égető nagy szüksége van. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés jobbról. Mozgás a bal- és a szélső baloldalon.) A mi pedig a személyes közreműködést illeti, egyet mondok a t. képviselő úrnak: nekem van öröklött vagyonom is, (Zaj balról. Halljuk! Halljuk!) nekem van öröklött vagyonom is, nincsen munka útján szerzett vagyonom, de voltak munka útján szerzett jövedelmeim, és biztosíthatom róla, a képviselő urat, hogy én sokkal büszkébb voltam arra, a mit a magam munkájával szereztem, (Élénk tetszés jobbról.) mint arra, — különben nem is lehettem volna büszke rá — a mit elődeimtől örökeltem. (Élénk tetszés és éljenzés jobbról. Mozgás balról.) Különben pedig legyen róla meggyőződve a. t. képviselő úr, (Halljuk! Halljuk!) igyekeztem legjobb meggyőződésem szerint kötelességemet teljesíteni minden téren, igyekezni fogok a jövőben is; üres vádaskodásokkal, perfid gyanúsításokkal nem törődtem soha ; visszaszállnak azok annak a, fejére, a ki azokat szájába veszi. (Tetszés és éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj balról.) Elnök: Rosenberg Gyula képviselő rir személyes kérdésben kivan szólani! Rosenberg Gyula: T. képviselőház! (Zaj balról. Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben kérek szót. A kérdés érdemével foglalkozni nem szándékozom, ez itt reám nem tartozik. Rakovszky István képviselő úr azonban interpellácziójában az Adriának adóügyét bizonyos kapcsolatba hozta az inkompatibilitási kérdésekkel. Arra nézve, hogy.mennyire jogosulta képviselő úrnak ez a bizonyos gyanúsító felszólalása,, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) a következő tényt vagyok bátor előadni. Én, a ki mint meghatalmazott ügyvéd 1899-ben védtem az Adriának adóügyét az illetékes adókivető bizottság előtt, ugyancsak már 1880-ban is, mint az Adriának akkori jogi képviselője védtem ugyanezen kérdésben az Adriának igazát, ,vagy nem igazát, szóval a társaság álláspontját, az akkori illetékes adókivető bizottság előtt. Védtem ugyancsak 1880-ban az illetékes felszólamlás! bizottság előtt is. melv a kérdésben iogórvényesen itólt. 1880-ban ugyanazt az álláspontot foglalta el az adókivető bizottság, a melyet elfoglalt 1899-ben, pedig 1880-ban én még képviselő nem voltam, azok a t. képviselőtársaim pedig, a kiknek nevét a képviselő úr felolvasta, az Adriának igazgatósági tagjai nem voltak. Tehát nem a képviselői inkompatibilitás, nem a képviselői befolyás, nem a képviselői utánjárás eredményezte azt, hogy az adókivető bizottság azt az álláspontot foglalta el. Most pedig, midőn képviselő voltam, a pénzügyi kormánynak nem tudom utasításából, vagy milyen intézkedése folytán törtónt meg az, hogy egy 19 éves gyakorlat megváltoztatására iparkodott a. társaság hátrányára a pénzügyi kincstárnak képviselője minden erővel, és a független polgárokból alakúit adókivető bizottságnak Ítélete akadályozta, meg a pénzügyi kormány képviselőjének törekvését. Hát, hogy niikóp lehet itt inkompatibilitási vonatkozásokat létesíteni, azt úgy hiszem, Rakovszky István képviselő úr csak a beszédének elején említett tendencziózus szándékával magyarázhatná meg. Rakovszky István: T. képviselőház! Gróf Tisza István azon megjegyzésére, hogy a perfid gyaixúsítás — gondolom így mondta -— visszaszáll Brr*ci, íi ki teszi, azzal felelek. IIOÖT a perfid tettek még inkább megbosszulják magukat azokon, kik elkövetik. (Zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István: Adja Isten! Rakovszky István: A. mi azt illeti, hogy az Adriánál a fizetés ilyen vagy olyan volt, nagyobb vagy kisebb, arra ismét azzal felelek : Viele kleine Fische — gute Fische. (Derültség balfelöl.) A mi a t. pénzügyminiszter úr feleletét illeti, azt lényegében elfogadom és megnyugszom benne, de a forma ellen kifogásom van. Én nagyon sajnálom az állam érdekének szempontjából, hogy a t. pénzügyminiszter úr olyan állítást koczkáztatott, a mely törvényeinkkel határozott ellentétben van. Tudniillik azt mondotta, hogy a midőn 1875-ben a XXIV. törvónyezikket megalkották, akkor erre nem provideáltak, és e miatt nyilt kérdés az, vájjon az Adria a harmadik osztályú kereseti adó alá vonható-e, vagy nem. T. pénzügyminiszter úr, ez igen veszedelmes élv pénzügyi szempontból is, mert akkor tovább okoskodván, a t. pénzügyminiszter úr okoskodásával odajutnánk, hogy mindaz, a mi a 4. §. 1—10. pontjaiban nincsen expressis verbis kimondva, ki van ez alól véve. De nem áll a t. pénzügyminiszter urnak az az állítása, sem. hogy nem léteztek akkor ilyen társulatok. Igenis létezett a Lloyd-társulat, a mely szintén részesült állami szubvenczióban. Hogy igaz az ón állításom ós hamis a t. pénzügyminiszter úrnak védekezése, ezt saját szavaival képes vagyok beigazolni. Hisz a t. pénzügyminiszter úr maga mondotta, hogy