Képviselőházi napló, 1896. XXXIV. kötet • 1901. február 27–márczius 30.

Ülésnapok - 1896-672

94 072. országos ülés 1901* márczius 2-áu, szombaton. kik a tényeket közelebbről nem ismerik, azt a feltevést keltse, mintha itt a törvénynek tudja Isten minő megsértéséről volna szó, és pláne az államkincstári közegek részéről, kötelességemnek tartom reá azonnal válaszolni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mert ily esetben egy pillanatig sem lehet lábrakapni engedni azt a véleményt, mintha itt akár elnézésből, akár kedvezésből valami törvényellenes történt volna az illető társulat javára. Ha t. képviselőtársam nem vallotta volna is be, hogy tendencziózus jellege van interpellácziónak, erre mindenki önként reájött volna már csak azon oknál fogva is, mert a miatt, hogy valakit megadóztattak, sokszor hallottam ugyan már azt a vádat, hogy törvénytelenség követtetett el, de a miatt, hogy valakit nem adóztattak meg. nagyon ritkán törtónt szemrehányás. (Derültséf/ jobbfélő!. Mozgás a baloldalon.) Miután itt épen ez az eset forog fenn. a mennyiben a t. képviselő úr szemünkre veti, hogy egy társulat nem lett megadóztatva, azért az ő bevallása szerint evidens, hogy ennek az interpellácziónak bizonyos irányzata van, a, melylyel én ez alkalommal bővebben foglalkozni nem kívánok. Hiszen a t. ház úgy is abban a helyzetben lesz, hogy az Adria-törvényjavaslat tárgyalás alkalmával mindazokat a kérdéseket, a melyek ezzel kapcsolatosak, bőven és kimerítően tárgyalhassa. Azt hiszem, hogy válaszomat megadhatom a t. kójoviselő úrnak akkor, ha egész rövidséggel előadom a dolog történeti lefolyását. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) A mint a t. képviselő úr is méltóztatott idézni, az 1875 ; XXIV. törvényczikk, a mely a nyilvános számadásokra kötelezett vállalatok és egyletek adózásáról intézkedik, megállapítja, hogy az üzleti jövedelem adóköteles és megállapítja a. 4. §-ban, hogy mik azok a kiadások, a melyek levonásba, hozhatók, a melyek ennélfogva az adóztatás alól mentesek. Azt hiszem, hogy akkor, a mikor e törvény megalkottatott, senkisem gondolt, vagy a törvényhozás nem gondolt oly esetre, hogy bizonyos magánvállalatok ily természetű állami subvenczióban fognak rószesíttetni, mert hiszen akkor nem volt oly társulatunk, a mely ily természetű szubvencziót élvezett volna, különben mindenesetre gondoskodott volna a- törvény annak a kérdésnek az eldöntéséről, vájjon az állami subvenczió számítható-e az üzleti bevételek közé, vagy nem, és vájjon ez a szubvenczió adóköteles, vagy adómentes jövedelem-e. (Mozgás a bal- és szélsőbalon.) A törvény tehát ezt nyílt kérdésnek hagyta fenn. Ennek következtében t. ház, a mikor 1880ban megkezdte működését az Adria részvénytársaság, felmerült az a kérdés. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) vájjon az a szubvenczió, a mefyet a törvény a vállalat részére biztosít, és a melyre nézve az Adria törvényben nincs semmiféle ú.tmutatás, adómentes-e, vagy adóköteles, felmerült az a kórdós, vájjon ez a jövedelem üzleti adó alá esik-e, vagy nem? (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ha nincs felmentve a törvényben, akkor adóköteles!) Ennek a kérdésnek az eldöntése, mint méltóztatik tudni, nem állami közegek által történik, hanem a III. osztályú kereseti adót kivető önálló független bizottság van hivatva ennek a kérdésnek elbírálására. Az illető bizottság foglalkozott is ezzel a kérdéssel és azt találta, hogy ez nem adóköteles jövedelem. Abból a felfogásból indult ki ugyanis valószínűen, — valószínűleg, mert hiszen annak konstatálására ma már semmiféle adatunk nincs, hogy mily okból történt az adómentesítés, — fel kell tételeznünk, hogy abból a felfogásból indult ki a bizottság, hogy azért nem vonható a megadóztatandó jövedelem alá a, szubvenczió, mert fel kell tételezni, hogy az. állami kincstár nem azért adja a szubvencziót az egyik kezével, hogy a másikkal elvonja. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát a tisztviselők fizetése ?!) Vészi József: Autonóm bizottság véleménye! (Zaj a szélsőbalon.) Molnár Jenő: így akarták fentartani a vállalatot! Lukács László pénzügyminiszter: így gondolkozhatott a bizottság, mert e szubvenczió nélkül az illető vállalat nem jöhetett volna létre, ós ez a szubvenczió vállalat létrejövetelének egyik feltételét képezte. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ez volt, úgy látszik, a bizottság felfogása folytonosan 1880-tól kezdve a legutóbbi időkig. És ebben a felfogásban megerősíthette a bizottságot az a körülmény, hogy időközben létrejött egy más hasonló természetű társulat, a Magyar folyam- és tengerhajózási társulat és az erről szóló törvényben az illető társulatnak már expressis verbis megadatott az adómentesség, holott a szubvenczióban egyformán — nem egyenlő mértékű, de egyforma természetű szubvenczióban — részesült mindkét vállalat, ós a dispozicziók is, melyek ezen szubvenczióval kapcsolatosan a törvényben foglaltatnak, teljesen azonos természetűek. Eel kell tehát tételeznem, hogy az adókivető bizottság, mely önálló és független, ebből a felfogásból indulhatott ki. A legutóbbi időben azonban felmerült az a kérdés, vájjon helyes-e a bizottságnak azon felfogása ós ennek következtében I a kincstár képviselője a kérdést újból előtér-