Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-665

340 ®*5« országos ülés 1901. emlékekre való visszapillantás, mert előre ós felfelé tör az ifjú lélek, fel egészen a, csillagok közé ós ha ott a felhők között egy nagy tátongó űr helyett megláthatja a keresztet, akkor sohasem fogja magát elhagyatva érezni; mindig erősnek tudja magát, ós valamint a. hajós, ki a felhőfoszlányok között keresi azt a csillagot, a mely elvezeti őt*a biztos rév, a biztos part felé, ópúgy az ifjúság, a mely megkeresi ós megtalálja ós szivébe vési a keresztnek képét, az életben mindig vigaszt és mindig segítséget fog találni abban, a ki az emberi élet két legnagyobb tényezőjét: a szeretetet ós a szenvedést a hitnek jelképében, a keresztnek jelében egyesítette. (Élénk tetszés és éljenzés baloldalon és a közéjjen.) T. képviselőház! Telítve vagyunk már a legkülönbözőbb egészségtelen velleitásokkal. A materializmus, a mely a szocziális bajoknak is legnagyobb mérge, kezd már dúlni az ifjúság agyában ós szivében. A minden áron való élvezni akarás és az . anyagi örömöknek végezel gyanánt való odaállítása lassanként meg fog semmisíteni minden erkölcsi alapot. Nem kötelességünk-e nekünk, t. ház, a kik közvetve felelősek vagyunk az ifjúság'jövőjéért, a kik felelősek vagyunk ezért elsősorban hazánk érdekében, mondom, nem felaclatmik-e minden módon oda hatni és oda törekedni, hogy ez az irányzat lehetőleg megszüntettessék? (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És én kérdem, t. képviselőház, nem bűn-e, hogy akkor, mikor az iíjYiság félúton elejébe jön a közoktatásügyi kormányzatnak, mintegy segítséget kérve tőle, a mikor az ifjúság, a mely idáig, fájdalom, keveset törődött lelki világának művelésével, maga; azt kívánja, hogy a keresztnek jelvénye, a mely benne van a. mugyar koronában, a magyar czímerben, a mely tehát a hazaszeretet érzelmének is apotheózisa, hogy ezt a, keresztet helyezzék vissza azokba a helyiségekbe, a melyek nagyrészt létüket épen a kereszt kultuszának köszönik ; mondom t. ház, nem bűn-e ezt a kérést, a mely tele van a legnemesebb eszményisóggel, visszautasítani akkor, a midőn ezen kérés teljesíthetósére meg van a jogalap? (Élénk helyeslés a baloldalán.) Rakovszky István: Csak a bátorság hiányzik hozzá! Gr. Zichy János: Kérdem, t. ház, visszautasította volna-e a miniszter úr az ifjúság kérését, a mely esetleg azt czélozná, hogy felséges királyunk képe helyeztessék el minden egyes helyiségben. Én nem hiszem. És a mikor arról van sző, hogy a királyok királyának képét kivánja az ifjúság, akkor megtagadhatná ezt a t. miniszter úr. (Tetszés a február 22-én, pénteken. baloldalon.) Én ezt nem tudom elhinni. De ha ez mégis így volna, hát mivel indokolhatná ezt az igen tisztelt kultuszminiszter úr? Nem órzi-e, nem tudja-e, hogy az a motívum, mely az ifjúságot ezen kérésében vezette, a legnemesebb érzelmekre vezethető vissza, a szívnek legmélyiből ered, onnan, a hol a hazaszeretet szent érzelmének gyöngyei vannak eltemetve. És, t. képviselőház, azt kérdezem, nem parancsol ez a, fenkölt kívánság mindnyájunk részéről tiszteletet. Kérem, feleljen meg erre a t. vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr. Nem folytatom, t. képviselőház, tovább okoskodásomat, a kórdós egészen világosan és átlátszóan áll előttem. Hogyha elismeri a t. miniszter úr elvben az egyetem alapjainak katholikus jellegét, hogyha becsülni tudja az ifjúság erkölcsi érzésének fellángolását, akkor foglalkoznia kell még utólag is ezzel a kérdéssel. És hogyha szankczionálta volna is az az egyetemi tanács véleményét, t. ház, megfogja találni módját és lehetőségót annak, hogy az ifjúságnak ez a kérése valami módon teljesíthető legyen. Ha azonban a közoktatásügy vezetője bármi oknál fogva a jövőben is passzív akar maradni ezzel a kérdéssel szemben, akkor, bocsánatot kérek, de mindazt, a mit t. miniszter úr az erkölcsök kultuszáról, azt a mit az erkölcsi nevelés nagyíontosságáról mondott, ón nem tekinthetem másnak, mintegy frázisnak, a mely hivatva van leplezni a mi nevelésünk ós oktatásunknak erkölcsi mizériáit, hivatva van leplezni a kormánynak azt a felfogását, hogy az ifjúság erkölcsi tartalmának értéket nem tulajdonít, ós hogy, t. képviselőház, a kereszténységet nem tekinti egyébnek, mint egy históriai határkőnek, a, feszületet pedig legfeljebb egy emléknek, a melyről az erkölcsi jelentőséget régen letörölte mái' az úgynevezett szabadelvű felvilágosodás szelleme. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Nem felekezeti viszketekség az, a mi belőlem beszél, mert méltóztatik tudni, ós méltóztatik ismerni a jogi fakultás véleményét. Ezt a tiszteletreméltó testületet pedig felekezeti szűkkeblűsóggel e tekintetben, azt hiszem, vádolni nem lehet, de nem is szabad. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy az egyetem katholikus jellege, az ifjúságnak eme nemes kívánsága ós a megszakadt jogfolytonosság helyreállításának szükségessége parancsolja azt nekünk, hogy az ifjúság ezen kérését teljes mértékben magunkóvá tegyük, (ügy va/n! Ügy van! balfelöl.) A miniszter úr véleményét még nem nyilvánította; várjuk közoktatásügyünk vezetőjének nézetét, a mely alkalmas ós hí-