Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-654
tiői, országos ülés 1901. február 7-én, csütörtökön. C55 történt megbántalmazását Ferencz József testének a törvény csak tizenöt évig terjedhető fegyházzal bünteti, ha az nem felségsértés! (ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát azt kérdem én, hogyan terjedhet el egy törvényhozás termében az a megdöbbenő felfogás, hogy azt.a kérdést vetik fel: támadták-e, bántalmazták-e a csendőrt, vagy nem ? (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Az a felfogás nincs meg a csendőri szolgálati utasításban, de ha megvolna ezen miniszteri rendeletben, és ha azt önök fenn akarnák tartani, akkor, t. ház, rombolják le alkotmányunk minden várát, (Úgy van! Úgy vau! a szélső baloldalon.) pusztítsák el a,zon oltártüzeket, a melyek mellett mi a közszabadságot ápoljuk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nincs is ilyen a csendőri utasításban ; (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a csendőri utasítás világosan megmondja, úgy a régi szabályok 11. §-a, mint a Széll Kálmán miniszterelnök által belügyminiszteri minőségben alkotott szabályzat 65. és 66. szakasza világosan megmondják azt. hogy- csak a legvégső esetben, ha a csendőrök maguk is (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) életük veszélyeztetésének körülményei közé jutnak: csak akkor szabad fegyverüket basználniok, (Úgy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) de ott is bizonyos fokozatot állítanak fel a szabályok. Megmondják, hogy először a kardot kell használni, azután szabad a szuronyt és csak végső esetben szabad fegyvert basználniok, szabad lőniök, de akkor is éles töltónynyel. elsősorban arra kell törekedniük, hogy azokat terítsék le és tegyék ártalmatlanná, a kik a közvetlen támadás okai. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha jjedig semmi áron el nem hárítható, bár minden előrelátható gondossággal intézkedtek az iránt, hogy a csendőrség ily hebyzetbe ne jusson, és ha mégis bele kerültek ily helyzetbe, akkor a legvégsőbb, a legmesszebbmenő körülmények közt és minden óvatossági intézkedés után szabad csak fegyverüket úgy használni, mint ezt Marosvásárhelyen láttuk. Már most azt gondolom, ha ily szolgálati utasítás van előttünk, és ha a t. belügyminiszter úr, a mint itt megígérte a házban, hogy fenn fogja tartani, sőt egyik múltkori készedében hivatkozott is reá, akkor azt gondolom, előre tisztában lehetünk azzal, hogy Marosvásárhelyt, a hol alkotmányos jogaik gyakorlására mentek a polgárok, a csendőrök óvatossága mellett és vezetőiknek kellő higgadtsága mellett, ilyen helyzetbe a csendőrök sohasem juthattak volna. Ezt előre megmondhatom a vizsgálat előtt, nem jöhettek volna oly helyzetbe, hogy necsak a támadók ellen intézzenek fegyveres viszonttániadást, de, hogy golyóikkal ártatlan embereket ós g}?ermekeket terítsenek le és foszszanak meg az élettől. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalolt.) Ez az eljárás sohasem menthető. Épúgy, mint a hogy a franczia Code pónaleban van egy intézkedés, a mely felsorolja az excusable emberölési eseteket és azt mondja, hogy a szülőgyilkosság sohasem menthető, úgy én is minden alkotmányos országban felírnám a fegyverhasználatra, jogosított tényezők ós közegek figyelmeztetésére, hogy az ártatlannak meggyilkolása sohasem menthető. (Tetszés a szélső baloldalon.) És még egy fontos körülmény van, a mely itt kihívja az erős bírálatot, és ez az, hogy a mi választási törvóm^eink értelmében a fegyveres erő alkalmazására csakis a választási elnöknek van joga. Ebben az esetben hiába mondja a főispán, úr, hogy nem történt semmi utasítás a hatóság részéről, nem is történhehetett, nem is volt szabad megtörténnie, mert egyik alkotmányjogi elvünk az, hogy azon a napon, a mikor a joolgárok alkotmányos jogukat gyakorolják, azon az egy napon a véderő is, mint minden fegyveres erő, a. választási elnök utasítása alá van rendelve. Ennélfogva már most ez az eset közelebbről érint minket, inert nemcsak egyszerű atroczitása, egyszerű erőszaka a fegyveres erőnek, a csendőrségnek az, a mi itt fenforog, de az eset egyszersmind megvilágítja a mi alkotmányos küzdelmeinknek mostani állapotát, mert ennélfogva azt látjuk, hogy ebben az esetben is a választás, tehát az alkotmányos jogok gyakorlása nem teljesülhetett, nem teljesíttethetett azzal a szabadsággal, a melyet a törvények biztosítanak. Kétségtelen, hogy a kedélyek lecsillapítására nagyban hozzájárult a t. államtitkár úr mai felszólalása. (Mozgás és ellentmondás a szélső baloldalon.) Hozzájárult, mert azt látjuk ebből, hogy a hatalom gyakorlására hivatott egyik tényező, a végrehajtó hatalom egyik tagja ina itt a régi szellemtől mégis eltérő nyilatkozatot tett. Biró Lajos : Csakhogy beismeri. Visontai Soma: Igenis örömmel hallottuk, hogy a t. államtitkár úr erős lendülettel és meleg érzéssel maga is konstatálta, hogy ez oly eset, mely a legmélyebb sajnálkozást és szánalmat hívja fel (Igaz! Ugy van.) és a legerősebb megtorlást követeli. T. ház! Ez a kijelentés némi megnyugtatásul szolgál abban az irányban is, hogy a t. belügyminiszter úr, — mert remélem, hogy ezt a, kijelentést a belügyminiszter úr is a