Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-654

654. országos ülés 1901. február 7-én. csütörtökön. 77 Most pedig, t. képviselőház, itt állunk, — a marosvásárhelyi választás áldozatainak vére még el sem párolgott, — kötelességet teljesítünk ; nem csak elparentálok azokat a hazafiakat, a kik ott elestek, hanem szivünkbe nyúlva magunknak teszünk szemrehányást azért, mert tűrtük, ós ebben mindnyájan bűnösek vagyunk, tűrtük, hogy idáig fajulhassanak Magyarország közállapotai. (Igás!. Ugy vem! a szélső baloldalon.) Ebben a sokat gyötört, száz ellenségtől üldözött és szipolyozott országban még egy joga maradt meg a magyar állampolgárnak: az, hogy időnkint szavazati jogával döntsön meggyőződése szerint a felett, ki által kívánja alkotmányos legszebb jogát gyakoroltatni. (Úgy vem! a szélső baloldalon.) Ennek az egy jognak gyakorlatában, t. ház, annyi vér folyt már Magyarországon, hogy,haMagyarország választási történetét valaki megírja, ez lesz a szégyenlapja Magyarországnak. (Igaz'Úgy van ! a szélső haloldalon.) S mit látunk, t. ház? Mikor egy-egy ily eset felmerül, azok, a kik felelősséggel tartoznak Isten és ember előtt, megnyugtatni igyekeznek a> kedélyeket azzal, hogy kijelentik, hogy szigorú vizsgálat fog tartatni, a bűnös meg fog büntettetni, tessék az Ítéletet felfüggeszteni, a míg az illetékes biro határozni fog. Elismerem, jogilag így áll a dolog. A halottakat eltemetik, a halott árvái árvák maradnak, (Mozgás a szélső baloldalon.) a kiknek kenyérkeresője elpusztult, mehetnek koldulni. (Igaz! Ügy vau! a szélső hal oldalon.) Az igazság a maga útján a szokott biztos lassúsággal fog haladni oda, a hol a -végén egy közcsendőr lesz felelős azért, a mi történt. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Ez a rendes lefoly atroczitásoknak, a melyek hátterében politikai motívumok is találhatók. így szokott ez megtörténni. Méltóztassék Magyarország alkotmányos történetének fonalán visszamenve megkeresni az eseményeket, ugyanazon a nyomon méltóztatnak majd velem haladni, s ugyanazon konklúzióra fognak jutni. Ezzel szemben, t. ház, mi a sérelem voltaképen ? Az, hogy azon irányban, hogy ha.sonló esetek elő ne fordulh nak, semmiféle radikális, institutiv intézkedést kierőszakolni nem lehet. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nem megnyugtatásra van szükségünk, t. kormány, nem arra van szükségünk, hogy önök a kedélyünket lecsillapítsák és balzsamos szavakat intézzenek hozzánk, hanem arra van szükségünk, hogy institutiv intézkedésekkel nyugtassanak meg minket arra nézve, hogy ilyesmi többé előfordulni nem fog. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az, t. ház, a mit hasztalan sürgettek e padokról nagy hazafiak évtizedeken át, hasztalan sürgették azok is, a kiknek egyik jeles képviselője a jelenleg a belügyi kormány hatalmas tényezője, hasztalan sürgetjük ma is, ós meg vagyok győződve arról, hogy most sem fog létesülni, mert jól tudják hogy: ^Impérium his artibus retinetur.« (Tetszés a szélső haloldalon.) T. ház! A mi felháborodásunknak jogos alapja az, hogy mi évtizedek óta látjuk ezeket ismétlődni. Súlyosabb eset ez, mint volt a girálti vagy a várnai eset. És még ez sem lesz önöknek elég arra, hogy példás büntetésben részesítsék nemcsak azokat, a kik a puskákat elsütötték, hanem azokat is, a kik a gyutacsot adták. (Zajos tetszés és- helyeslés a szélső baloldalon.) Gulner Gyula államtitkár: Legyen meggyőződve a képviselő úr, senkit sem kímélünk, a ki rászolgált. (Helyeslés.) Olay Lajos: Ugy legyen! Ennek politikai háttere van! Az ilyen magától nem történik. Barta Ödön: T. ház! Beszédem bevezető része épen ennek felderítését czélozza. Én teljesen meg vagyok győződve arról, a mit az igen tisztelt államtitkár úr napirend előtti felszólalásában mondott, hogy az ő fogalmai a kötelességről, a hazafiságTÓl ós azokról az ideálokról, a melyeket táplált itt, nem változtak, mikor oda ment. De épen mert erről meg vágyok győződve, ón az ő figyelmét is, mint a kormány jelenlevő tagjáét, felhívom arra: Ne méltóztassék elfeledni, hogy a t. államtitkár úr még ma is csak abban a helyzetben volt, hogy az ezredes sürgönyét olvashatta fel, és felolvashatta nekünk Geréb polgármester sürgönyét. Gulner Gyula államtitkár: Nem a polgármesterét, a főispánét! (Zaj. Közbeszólások a szélső haloldalon.) Barta Ödön: Bocsánatot kérek, engem a közbeszólások nem zavarnak; csak nem szeretném, ha ezekből ferde képe alakulna meg a dolognak. Ha jól értettem a t. államtitkár úr felolvasott sürgönj-eiből, épen az én kérdésemre azt méltóztatott mondani, hogy a polgármester irta alá. Gulner Gyula államtitkár: A polgármesterhez innét ment sürgöny. Én felolvastam a csendőralezredes két sürgönyét ós a főispán sürgönyét. Barta Ödön: Köszönöm a szives felvilágosítást, ez a dolog lényegén nem változtat. Tény tehát az, hogy eddigelé a belügyminisztérium rendelkezésére nem áll más adat, mint a főispán ós az Ederer alezredes sürgönyei. De mivel az igen tisztelt kormány igen jól tudja azt, hogy valahányszor ilyen erőszakoskodá-