Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-654

7C> í»54. országos ülés 1901, február 7-én, csütörtökön. egyfelől a hadbírónak — méltóztatnak látni, hogy a- hadbíró már kiment, — másfelől a polgári hatóság részéről megindítandó legszigorúbb, legpártatlanabb vizsgálat ki fogja deríteni, hogy ki a bűnös? És ha van, az méltó példás büntetését el fogja venni. (Zajos helyeslés a jobb- és baloldalon.) Addig pedig ismételten kérem a, t. képviselőházat ós különösen a t. képviselő urakat, a kik eddig felszólaltak, ós azokat, a kik ezen felszólalásokat támogatták, légyenekkegyesek ítéletüket arraazidőre halasztani, a. mikor az egész vizsgálati anyag teljesen előttük lesz. (Élénk, helyeslés a jobboldalon.) És ehhez fűzök — ós ezzel be is fejezem felszólalásomat — egy kijelentést. Bár nem gondoltam, hogy erre a kijelentésre is szükségem lesz, de miután Pichler Győző t. képviselő úr által egyenesen aposztrofáltattam abban a tekintetben, hogy ez az eset lesz a tűzpróba arra, hogy megmutassam, vájjon azok a szent eszmék, a melyek bennem éltek akkor, midőn azokon a padokon ültem, élnek-e még ma is bennem : felelnem kell erre. Hát én arra azt felelem a t. képviselő úrnak, hogy az én meggyőződésemben ós ideáljaimhoz való ragaszkodásomban a hely változás változást nem idézett elő. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mit én igaznak tartottam, a mit én tisztességesnek tartottam, a mit én becsületesnek tartottam, a mit én jónak és jognak tartottam azokon a padokon, azokat nem tagadom meg itt sem; (Elénk helyeslés a jobboldalon.) ezeken a padokon is ezek az én ideáljaim, ós csakis ezeket szolgálom e helyen is. (Élénk éljenzés ~és helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Hentaller Lajos képviselő úr személyes kérdésben kivan nyilatkozni, Hentaller Lajos: T. képviselőház!. Midőn az igen tisztelt államtitkár úr beszédébe beleszóltam, abszolúte nem akartam őt gyanúsítani. (Általános helyeslés.) Én vele régi ismeretségben, mondhatnám, barátságban vagyok, és csak azért szólottam közbe, mert a lapokban azt olvastam, hogy a függetlenségi pártnak két ottlevő bizalmi fórfia, Kubik Béla és Endrey Gyula az eset után rögtön sürgönyzött a belügyminisztériumnak. Ez volt tehát az egyszerű kérdésem ; gyanúsítani egyáltalán nem akartam. (Általános helyeslés.) Elnök: T. ház! Napirend előtti felszólalások határozat tárgyát" nem képezvén, áttérünk az intei'pellácziókra; előbb azonban az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Következik Barta Ödön képviselő úr sürgős interpelláoziója a marosvásárhelyi képviselőválasztás ügyében a belügyminiszterhez és igazságügyminiszterhez. (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: T. ház! Az a kis szünet, a mely a napirend előtti felszólalások után a ház felháborodásának enyhülése czéljából a t. elnök úr által tapintatosan adatott, azt hiszem, csak arra lesz alkalmas, hogy a ház tagjai a kiknek szíves figyelmét interpelláczióm alkalmából azért kérem, mert lehetetlenség, hogy a tárgyat egyszerűen csak kérdések alakjában tárjam fel, hanem bele kell nyúlnom a kérdés részleteibe is, nyugodtan és higgadtan meghallgassanak. Igyekezni fogok én is, a mennyire ezt felháborodott lelkem megengedi, a tárgyhoz higgadtan és azzal a nyugalommal hozzászólani, a mely szükséges nemcsak azért, mert mint jurista mélyebben érzem talán annak a motívumait is, a mit mondani fogok, mint a laikus, hanem azért is, mert közszabadságunk egy olyan veszélyes megtámadtatásáról kívánok szólani, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely nem tűr felületességet; a mely nem tűr elhamarkodottságot, hanem követeli, kihívja a nyugodt, tárgyilagos, de szigorú bírálatot. (Úgy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Mintha véletlenségből annak a publiczistának a tollát a marosvásárhelyi események vezérelték volna, a ki egy bizonyosan előre megirt vezérczikkben egyébről irt a mai napon. Véletlenül szemembe ötlött ugyanis az egyik lap vezérczíkkének bevezetése, a mely- azt ismertette velünk, a mit mindnyájan különben is tudtunk ; hogy Kossuth Lajos még a 40-es években rámutatott arra, hogy minden országgyűlésnek megvan a maga tipusa, a maga jellege, a mely később minden tényében megismerhető. (Igaz! a szélső baloldalon.) Összevág ez az aranyigazság azzal, a mit a latin szabály úgy ismer: »Impérium his artibus retinetur quibus initio partum est.« A hatalom azokkal az eszközökkel tartatik fenn, a melyekkel megszereztetett. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A hatalom alatt nem tisztán azok kezét értem, a kik közvetlenül intézkednek, hanem értem a rendszert, a melynek képviselőiként, prototípusaiként intézkednek. Ez az országgyűlés vérben született és úgy látszik, vérben kell kimúlnia. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Kauzális nexust kell látnunk a mostani atroczitások közt és azok közt az atroczitások közt, a melyek létrehozták ezt az országgyűlést, ós a melyeket a túloldalon levő t. képviselőtársaink közt nagyon sokan egész hazafiúi melegséggel és igen helyesen ostromolták. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.)