Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-653

ftS3. országos ÜÍPS ÍÍH>1. február 6-án, szerdán. gg szabad lenni. (Ugy vem! Úgy van'! a bal- és szélső baMäalon.) És azon meggyőződésben va­gyok, hogy nincs is. Azt már csak megköve­telhetjük, t. ház, hogy az a magyar alatt­való saját nyelvén érintkezhessek a, konzulá­tus tisztviselőivel, pedig egyedül Romániában körülbelül 100,000 magyar alattvaló van és egyetlenegy konzulátusnál sincs ember, a ki magyarul tudna, ós a követ az egyedüli, a ki tud magyarul Bukarestben, más senki. Kér­deni, t. ház, vájjon türhető-e ez az állapot? (ügy vanl Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: A székely kocsis pedig tanuljon meg németül! Major Ferencz: És kérdem, például az a molnár, vagy akárki, a ki elmegy^ Helsing­forstba, és ott keresi kenyerét, ós magyar le­velet ír, mondjuk Szentpétervárra., a konzu­látushoz, a melyre német választ kap, holott azt a magyar levelet is alig tudta leírni, az­zal a német válaszszal azután kell házalnia, hogy megtudja mi van benne? (Úgy fan! ügy van! a, hal- és szélső baloldalon.) Az ily állapo­tok, azt hiszem, minden magyar ember ar­czába kell, hogy szöktessék a vért, ós ennek határozottan véget kell vetni. T. ház! Bár elismerem és tudom, hogy a miniszterelnök úr a hatvanhetes törvények alapján kötelezve és jogosítva van a külügyi dolgokra, felügyelni és befolyni, de tudom azt is, hogy tulajdon­képen nincs meg az az orgánuma a minisz­terelnökségnek, a, melylyel közvetlenül min­dig tudomást szerezhetne a külügyi dolgok-' ról,. mert hiszen tudjuk, a mi nagyon sajnos, hogy a külügyminisztériumban száz fogal­mazó közül nem is tíz perczent magyar ós tudjuk, hogy a konzuláris osztály főbb hiva­talnokai közül egy sem magyar. így már iga­zán nem tudom, hogy mikópen van respek­tálva a dualizmus és a magyar állam. Ugron Gábor: Hazugság az egész dua­lizmus, Ausztria van mindenütt. Major Ferencz: Ép azért, mivel sem a miniszterelnökségben nincsen egy osztály, a mely a külügyi dolgokkal foglalkozna;, magá­ban a külügyminisztériumban pedig oly ke­véssé van képviselve a magyar elem, tehát a. miniszterelnök úr is csali incziclentaliter egyes' nagyobb események ós interpellácziók­nál foglalkozik ezekkel a dolgokkal, azért te­hát igen fotósnak tartom, hogy oda töreked­jünk, hogy a, quóta arányában magyarok lás­sák el a külügyi szolgálatot. Fontos dolog még, hogy a külügyminisztériumban egyes dolgok jeleztettek. r a melyeket a magj^ar kormány nem ellenőrizi. így például ilyen volt a magyar fel­irat ügye a konzulátus czímeren, a melyben két ízben is adott választ a delegácziónak a külügyminisztérium ós annak, daczára csak a múlt őszszel lett tudtommal foganatosítva ; s tudomásom van arról is, hogy daczára annak, hogy már két' delegáezióban az a válasz lett adva, hogy .ez irányban a rendelet már régen ki "lett adva a magyar feliratra vonatkozólag, mikor Corfuban jártam, magam meggyőződ­tem róla, de tudomásom van, hogy még múlt év április havában is úgy volt, hogy a kétfejű sas kiterjesztett szárnyakkal van a czímeren ós a szárnyán ott voltak a tartományok czí­merei és köztük Magyarországé is. (Mozgás a szélső baloldalon.) A felírás német volt, daczára, annak, hogy ugyanakkor lett csomagolva bol­dogult emlékű királynénk berendezése, hol min­denütt Ausztria, császárnéja és Magyarország királynéja teljes czím volt azokon a külde­ményeken, tehát az uralkodóház ezeket a dol­gokat respektálta, míg a konzulátusi hivatal­nokokdaczára annak, hogy állítólag már előbb ki lettek adva, a rendeletek, azokat nem res­pektálták, ós ott van a magyar czímer, a, hol a magyar állameszme kifejezést nem nyert. Kossuth Ferencz: Rómában. Parisban és Londonban is így van. Major Ferencz: Azt hiszem, hogy ezek nagyon fontos és megszívlelendő dolgok, és kell, hogy a parlament foglalkozzék úgy a, külügyi dolgokkal, mint a külképviseletnek mikóp való ellátásának kérdésével is. E tekin­tetben nem lehe^ a, magyar parlamentben egyetlenegy ember sem, a ki máskép gondol­koznék, és én várom azt a választ, a mely a magyar miniszterelnöki székből erre az én in­terpelláeziómra adatik, és meg fogjuk látni, hogy akadhat-e valaki, a ki nem követeli ezen sérelmeknek az orvoslását, akadhat-e valaki a magyar parlamentben, a ki nem követeli, hogy az új konzulátusi vizsgában a magyar nyelv kötelezővé tétessék és a magyar közjog magyarul kérdeztessék és szabad legyen re­ménylenem, hogy olyan lesz a válasz, a melyet egy magyar miniszterelnöktől csak várni lehet, Ezeket voltam bátor a, magyar állameszme és a magyar állam tekintélye szempontjából elmondani, mert kívánatos dolog, hogy egyszer végre odakint ne mindig úgy ismerjenek min­ket, hogy >>Ausztria*, hanem tudják meg, hogy van Magyarország is. a mi eddig épen azért nem történt, mert külképviseletünkben a ma­gyar állameszme sohasem érvényesült, ós ez az oka annak is, hogy nem ismertek minket. Mihelyt úgy a jelvényekben, mint a személy­zetben, mind a szellemijén a magvai' állam­eszme érvényesülést nyer, igenis fogják tudni, hogy van Magyarország ép oly jogokkal és követelésekkel, mint Ausztria. (Elénk helyeslés a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom