Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-653

658. országos ülés 1901 február 6-án, szerdán. iífí társaság, a mely azon van, hogy a betétekért minél kevesebbt adjon, de a kikölcsönzött pénzért minél nagyobb kamatot vegyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha számításokat teszünk, látjuk, hogy a vidéken a kamatláb 8°/o-nál nem alacsonyabb, sőt maga.sabb ; vannak vidéki takarékpénztárak, a, hol a kamatláb 10—12°/o,' (Igát! Ügy van! a szélső baloldalon.) ós hozzá kell vennünk még azokat a nagy összegeket, a melyeket kezelési költségek ezímén a kölcsönhöz hozzá imák. Ezt. t. ház, a mi népünknek a mai viszonyok mellett, midőn jövedelme annyira megfogyatkozott és túl van terhelve, eltűrni teljes lehetetlenség. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez volna a másik ok arra, hogy ehhez a kormány erélyes kézzel hozzá nyúljon és a, mezőgazdasági hitelt a kisgazdák részére erősen szervezze, hogy azok így olcsó, jutányos pénzhez, hosszú lejáratú kölcsönhöz jussanak. (Tetszés a szélső baloldalon.) Evvel lehetne, ha nem is alaposan, segíteni a kisbirtokos-osztály sorsán, bajain. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Vannak ezenkívül még* egyéb jövedelmi ágak is, a melyekből a, kisbirtokos-osztály szép jövedelmet szerezhetne idővel. Itt van például mindjárt a szőlőmívelés; csakhogy érmek egy nagy hátránya: van: nagyon sokba kerül. Mindenesetre nagyon helyeslem, hogy a kormány az agrárbankkal szerződésre lépett, habár ez is nagyon drága, kölcsönöket nyújt azoknak, a kik szőlőjüket felújítják; de mégis nyújt nekik segítséget. Oda kellene törekedni, hogy neesak a, szőlőújítók kapjanak kölcsönt, hanem azok is, a kik a homokterületükön lévő szőlőiket újítják fel, kapnának kölcsönt valamely pénzintézetnél. Az ilyen szőlőre azonban nem adnak semmit. Pedig a homokterületen a szőlőtermelés nagyobb jövővel bir, mint a kötött talajon, mert a kötött talajon amerikai vesszőket kell ültetni, és védekezni is kell, azonkívül a homoktalaj sokkal nagyobb termést is ad, mint a kötött talaj. Ezen kell a réven is lehetne tehát a kisgazdákon segíteni. Itt azonban ismételnem kell azt, a mit előbb említettem, hogy ha itt akármilyen hasznos, könnyen megvalósítható, a megterheltetés nélkül létesíthető javaslat tétetik is, az süket fülekre talál. Én, t. ház, a tavaly is, és a két óv előtti költségvetés alkalmával is felszólaltam itt és a t. miniszter úrnak különös figyelmébe ajánlottam a gyümölcstermelést. Azonban nem látok semmi eredményt, a mely ezen a téren két óv óta eléretett volna. A t. miniszter úr nagy buzgalommal, tudom, kioszt gyümölcsfacsemetéket, ingyen is, a mi pedig igen nagy hiba, mert ismerni kell a mi népünket, A mi népünk az ingyen portékát nem becsüli sokra, (Ugy van! a szélső baloldalon.) azt mondja,: úgy adták; hát csak úgy valahogy eldugja a földbe, de azután nem gondol rá. Utalok például a selyemtermelósi kormánybiztosnak, Bezeródynek jelentésére. A selyemtermelésnél is elkövették azt a nagy hibát, hogy az eperfacsemetéket ingyen osztották ki és meg ma is ingven osztják ki a népnek. Bezerédy kormánybiztos jelentésében is felhozza, milyen nagy baj az, hogy a né]) ezeknek a, kiosztott csemetéknek gondját nem viseli, minek folytán azoknak igen nagy része Ivarba, vész. Épen így vagyunk a, gyümölcscsemetéknek kiosztásával is. Azt nem ingyen, hanem olcsó, kedvezményes árban kellene adni a megrendelőknek. Nem akarom, t. ház. azokat a dolgokat melyeket a, két év előtti költségvetés tárgyalása alkalmával a, gyümölcstermelésről elmondottam, ismételni, csak újból aj áldom azokat a t. miniszter úrnak szíves figyelmébe. Ha a t. miniszter úr azokat oly figyelemre fogja méltatni, a melyet, ez a fontos jövedelmi ág méltán megérdemel, akkor néhány óv alatt hazámban az értékes, nemes gyümölcstermelés — nem pedig az a gyümölcstermelés, a, mely jelenleg űzetik az országban — igen nagy arányokat venne és ebből a nép milliókra, menő bevételekhez juthatna, még pedig a többi művelési ágaknak csorbítása nélkül. Csak egy példát hozok fel. Itt van az ország szivében az óriási kiterjedésű Pestmegye. Mi van ennek a, megyének a közepén ? Gödöllőtől le egészen Bácsmegyóig jobbára eg}~ sivár homokterület. Annak a, nagy területnek népe majdnem éhen hal, jóformán semmije sincs. Milyen nagy eredményivvel lehetne ezen a területen az okszerű gyümölcstermelést űzni! Hiszen ez milliókra menő bevételt biztosítana a népnek. A t. miniszter úr is igen jól tudja, hogy egyes községek, a hol észszerűen űzik a gyümölcstermelést, milyen óriási, bevételekre tesznek szert. Csak két községre hivatkozom. Itt van mindjárt Kecskemét, melyről jól tudja a miniszter úr is, hogy százezreket vesz be gyümölcsből, így vagyunk Nagykőrössel is. Miért ne lehetne tehát ezt a megye többi részén is, a hol a talaj ép olyan alkalmas gyümölcstermelésre, mint Kecskemét vidékén, szintén létesíteni? Még valamit óhajtanék, t. ház, felemlíteni, a mit már a, földművelésügyi tárcza tavalyi költségvetésének tárgyalása alkalmával mint eszmét vetettem fel, tudniillik a csoportos bérleteket. Érdekében állana ez az egyes kisbirtokosoknak, a kiknek van néhány hold földjük, nem a teljesen vagyontalanokat értem, mert a mint a német mondja : aus Nichts.kann Nichts werden, hanem mondom azokat, a kik