Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-653
(558, országos ülés 1901. magyar gyárakból legyen ez a szükséglet fedezve, nagyon fontos közgazdasági kérdés. Ép azért hívom fel a t. ház figyelmét a mezőgazdasági ipar fejlesztésére és kérem a t. miniszter urat is, hogy necsak a kezdeményezést tegye meg, — hisz azt, a mint a költségvetésből kiveszem, bár nagyon kis mórtékben, de megtette, — hanem az egész irányt karolja fel és a mezőgazdasági ipar kardinális programm pontjául vegye fel ós ha ezen a téren kellő eredményeket tud felmutatni, úgy nemcsak nagy hálára kötelezi az egész mezőgazdaságot, ele nagy tőkét ad a mezőgazdák kezébe, a melylyel azon súlyos terheik egy részét le tudják magukról emelni, a melyek alatt ma nyögnek. E czélból elengedhetetlen kötelesség, hogy a szeszadóról és a sörfogyasztásról szóló törvény mielőbb revízió alá vétessék ős lehetővé tétessék, hogy a kistermelők oly kedvezményben részesülj ének, hogy a nagy sörismeg tudjanak élni. és így Magyarországon mindenhol kisebb sörgyárak keletkezhessenek. Lehetetlen, hogy a törvényben fenn maradjon azon intézkedés, a mely a kisüstökre vonatkozik, mert ez óriási csapása a kisembernek, a mennyiben eddig magát jó szeszes itallal saját gazdaságából elláthatta és ezt a mai törvény keretében úgyszólva lehetetlen megtennie, mert annyira körmönfont intézkedések kívántatnak meg. hogy inkább eláll attól,, hogy kis üstben főzzön a saját szükségletére szeszes italt, sem hogy azokat keresztül vigye. Ezeket voltam bátor a mezőgazdasági, ipar fejlesztésére ós felvirágoztatására megemlíteni. Fontos dolog, hogy még arra is gondoljunk, hogy azokon a. nagy terheken, a melyek nyomják a mezőgazdaságot, igyekezzünk egy kissé könnyíteni ós e téren megint azzal a követeléssel állok elő, a melylyel indítvány alakjában az a párt, a melyhez van szerencsém tartozni, már fellépett és a melyet támogatott az egész ellenzék, hogy tudniillik a földadó leszállítása sokáig ne késsók, és hogy az az adóreform, a melytől a mezőgazdaság megkönnyebbülést vár és egyenletes adóelosztás mielőbbmegvalósíttassék, amryivalis inkább, mert örömmel hallottam, hogy Leidenfrost László t. barátom és Bauer Antal képviselő úr, a kormánypárt oldaláról szintén követelték a földadó leszállítását. Mi most nem fogunk indítványnyal előállani, mert daczára annak, hogy a kormánypártról is hallatszanak ilyen hangok, azért biztosra veheti az ellenzék, hogy az ilyen indítvány épúgy, mint a múlt esztendőben, most is leszavaztatnék. Azonban kívánatos, hogy ezen földadóleszállításnak jogos követelése mielőbb programmja legyen a szabadelvűpártnak is, hogy a népnek millióin, a . február (»-án, szerdán. 5]^ mezőgazdák óriási többségén ezáltal segítve legyen. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn a földadó leszállításáról szólok, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem még egy nagyon fontos dologról, a mely szintén kell, hogy állandóan napirenden legyen, s a melyet ezen párt részéről tavaly szintén idítvány alakjában a,dtunk itt elő, tudniillik, hogy bizonyos minimummal biztosítva legyen a kisember vagyonkája és exisztencziája. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor, mikor Magyarországon 1,459,863 törpe gazdaság van, azt hiszem, eléggé fontos, hogy e fölött gondolkozzunk, hogy ezen másfél milliónyi gazdát megmentsük, nemcsak magának és családjának, de megmentsük a hazának, a magyar államnak részére is és ne engedjük azt, hogy ez a nép esetleg furfangos bevonásoknak, esetleg pedig adótartozásokért semmivé tétessék, hogy házi állatkái és felszerelései dobra kerüljenek, vagyonkája pedig szétfolyjon ós azután ebből a száz ós kétszáz kis emberből legyen egy új földes úr, a ki lehet, mondjuk, olyan jó hazafi, mint a kisember, de még sem képes annak a kétszáz embernek és polgárnak hazafiúi erejét pótolni. (Helyeslés balfelöl.) Az az ellenvetés, melyet ón tavaly a t. túloldalról hallottam egy képviselőtársamtól, mely szerint ez reakeziónárius intézkedés, ez nem fér össze a liberális gondolkozással, és hogy ezt elsősorban — a mint méltóztatott megkoczkáztatni — a. kisgazdák elleneznék, (Felkiáltások a baloldalon: Ki volt az ?) a mint Kristóffy József t. képviselőtársam mondta : légből kapott dolog, mert bátran megkérdezhetjük a kisgazdáknak nem százezreit, hanem valamennyit, nem hiszem, hogy találkozni fog közöttük csak egyetlenegy is, a, ki ezt a törvényt ne üdvözölné és örömmel ne látná azt, hogy az meghozatik. Épen azért nagyon fontosnak tartom nemzeti fennállásunk érdekéből, a midőn annyira veszélyeztetve van minden oldalról nemzetiségünk és a magyar állam fennállása, hogy ezt az igazi őserőt, mely a millió kisgazdában van, legalább megmentsük hazánknak, a társadalomnak és a jövő Magyarországnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az elmondottakban részben kimerítve látom mindazokat, a mit a földmívelésügyi tárczánál elmondani kívántam. Most még csak egy kéréssel járulok a t. miniszter úrhoz egy osztály érdekében; a részleteknél is megtehetném ezt, de már most bátorkodom előadni. Az erdészet érdekéről szólanék. Mindnyájan tudjuk mérlegelni az erdészet fontosságát; tudjuk, hogy abban nagy kincse van letéve a magyar államnak, és kívánatos dolog.
