Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-653
46 <i53. országos ülés 1901. február O-án, szerdán. indok van arra, hogy mindazoknak az ellenvetései rombadőljenek, a kik szeretik, a közgazdaságot ós az ipart egymással szembeállítani ós egymással versenyre hivni — hogy még inkább legyünk kiszolgáltatva a kizsákmányolásnak. És valljuk be egészen őszintén, hogy mindaddig kiskorúságban maradunk, míg nem lesz közgazdaságunknak megfelelő iparunk ós kereskedelmünk, pedi kiskorúságban nem bírjuk meg azokat a nagy terheket, a. melyeket a mostani politikai viszonyok az államok alakulása ós megvédése szempontjából szükségessé tesznek, és a melyeknek csak úgy tehetünk eleget, ha igenis teljes erővel hozzálátunk, hogy a,z ipari és kereskedelmi tevékenység mielőbb jöjjön — még pedig hathatósan — a. közgazdaság segítségére. (Helyeslés balfelöl) Ezeket óhajtottam előre bocsátani, mint általános meggyőződésemet, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a közgazda-sági tevékenységeket minden oldalról összegeznünk kell, hogy egészséges közgazdasági politikát köA T etelhessünk és abból az óriási dekandencziából kievezzünk, melyben vagyunk. Ha a költségvetést nézem, melyet a, szakminiszter úr elénk tárt, úgy azt látom, hogy az előirányzat ma. — csak kerek számokat említek — 60,000.000 korona, tehát 2,300.000 koronával több, mint a múlt évi, a bevétel 40,000.000 korona, s igya többlet 700.000 korona. Ha most ezen többletet leszámítjuk a többkiadásból, akkor látjuk, hogy a többlet, a mely lyel a t. szakminiszter úr fokozottabb mérvben akarja tevékenységét a mezőgazdaság terén érvényesíteni, 1,500.000 korona. Ha pedig nézzük azt, hogy milyen nagy az a szám. mely direkte nem térül meg,látjuk,hogy az 15,000.000 korona. Ez az összeg foglalja magában tulaj donkópen azt a tevékenységet, mefy az általános közgazdaság emelésére fordíttatik, ós a mely pénz közvetve térül meg azáltal, hogy a mezőgazdasági tevékenység minden oldalról segélyben részesül. Ha ezen összeget nézzük és evvel szembeállítjuk államunk helyzetét, mely elsősorban földművelő állam, úgy mindenesetre nagyon kis tényezőnek kell jeleznünk ezt az összeget arra, hogy a mezőgazdasági élet az egész országban oly mértékben emeltessék, hogy azok a nagy válságok, melyek mindig közelebb és közelebb jönnek hozzánk, idejekorán elkerülhetők legyenek. Tudom, hogy e tekintetben nem a szakminiszter urat kell okolnom, hanem azt a közgazdasági politikát, mely az egész kormánynak czélja és akarata. Tudom, hogy a t. szakminiszter úr szívesen látná, sőt állásából kifolyólag követeli is a pénzügyminiszter úrtól, hogy nagyobb összeget bocsásson rendelkezésére; azonban daczára annak, hogy a pénzügyminiszter ár mindig azzal áll elő, hogy milliókra menő felesleg van, . . . (Egy hang balfelöl: Hol a felesleg ?) a rendkívüli kiadásokat is ebből fedezi, és ezt úgy tünteti fel, mint a jólétnek óriási eredményét, holott ez nem eredmény; mert ha minden tárczánál azzal találkozunk, a mit láttunk a, kereskedelemügyi tárczánál, hog}- a kereskedelemügyi miniszter úr azzal áll elő, hogy nagyon sok üdvös ideát szeretne megvalósítani, de nem teheti, mert a pénzügyminiszter úr nem bocsáthat pénzt rendelkezésére, és ha ug} r anazt halljuk a földmívelósügyi miniszter úrtól, a közoktatásügye miniszter úrtól és minden minisztertől, akkor ne beszéljünk feleslegről, jó eredményről, hisz a legszükségesebb dolgokra sem vagyunk képesek az államháztartásban valamit juttatni, és mindenhol garasoskodni kell. Tudomásom szerint igenis garasoskodás folyt a pénzügyminisztériumban. Csak egy példát mondok. Az idén az egyetemi tandíjat felemelték, hogy 30.000 forint többletet érjenek el. Az állategészségügy államosítását, melyet részemről nagyon üdvözlök, a t. szakminiszter úr csak úgy tudta kivinni, hogy kierőszakolta- a pénzügyminiszter úrtól, hogy a bélyegeket megduplázhassa. Hogyha ily viszonyokat látunk, ne beszéljünk pénzügyi fölöslegről és kedvező mérlegről, hanem csak mesterséges mérlegről, mely csak úgy áll elő, hogy a legszükségesebb kiadásokat kénytelenek vagyunk elfelejteni ós így a haladásról, melyet kormányzatunk harmincznegyedik évében úgy a közgazdasági, mint a kulturális téren megkívánni föltétlen jogunk volna, le kell mondanunk. T. képviselőtársam közbeszólására óhajtottam ezt megjegyezni, hogy ez tulajdonképen az igazság. (Helyeslés balfelöl.) Polczner Jenő : De a quótára van pénz ! Major Ferencz : Arra van, azt megszavazzák. Ha sorba megyek az egyes dolgokon, melyeket a t. szakminiszter úr ezen silány dotáczió mellett mégis teljesített, úgy konstatálnom kell, hogy körültekintéssel kezeli tárczáját és ig3^ekszik minden termelési ágnál a lehetőségig legalább a fejlődóst megindítani, így a költségvetésből látjuk, hogy, az erdészetnél a kopár területek befásítására 50.000 koronával többet vett fel; a havasi tejgazdaságnál ós állattenyésztésnél pedig körülbelül 600.000 koronával többet, a mi mindenesetre nagyon fontos épen a ruthón kérdés szempontjából. E tekintetben a t. miniszter úr igyekezetét. föltétlen elismeréssel fogadom ós csak
