Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

652. országos ülés 1901. február 5-én, kedden. 43 talán tízszer annyival él, — az elhullást nem is számítva, — mint a mi baromfiaink. Épen abból kiindulva, hogy a, gazdasági tevékenységnek góczpontjai legyenek ezek az iskolák, igen óhajtanám, — és kérném az igen tisztelt .miniszter urat, méltóztassék ezt figyelmére méltatni, — hogy ezeknél az iskoláknál ott, a hol arra elég terrénum van, — mert nem gondolok apróságokra, — faiskolákat állítson fel. Tudjuk, hogy az átöröklési képességtálán sehol sincs a világon oly határozottan kifejezve, mint a növényzeteknél. Ebből következik, — a mint a tapasztalat bizonyítja is mindenki előtt, a ki ily dolgokkal foglalkozik, — hogy a terméketlen fából hiába szaporítunk. — Itt meg kell jegyeznem, hogy az igen tisztelt miniszter úr által kiadott munkák közül egyedül abban, a melyik a fatenyésztésről szól . . . (Zaj jobbf'eMl.) Bartha Miklós: Nem botrány a miről beszól, hanem szakszerű beszéd (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szalay Károly: . . . találni fel ugyanezt a tantótelt, hogy tudniillik nemcsak nemesíteni, nemcsak szaporítani kell a fát, hanem különösen vigyázni kell annak egyéni tulajdonságaira, mert az átöröklődik. Ezt egyes vállalkozókra bizni legalább ma bajos, de hiába is bizzuk rájuk, mert azokat tisztán üzleti szellem vezeti és csak 15—20 esztendő múlva jön rá, hogy bizon}

? rossz fát vett. Azt hiszem tehát, hogy feladata lenne ezeknek az iskoláknak, hogy épen ily irányba terjeszszék ki tevékenységüket. Még csak néhány szót a szőlészetről. Hogy a homoki telepítések sikert Ígérnek, és hogy a tömegbor előállítására képesek: ezt, — gondolom, — a tapasztalat ma már teljesen megállapította. Óhajtandó tehát, hogy a homoki telepítések minél inkább szaporodjanak, már csak abból az egj^ okból is, hogy olcsó bor előállításával, a mennyire lehetséges, zárjuk ki a forgalomból a pálinkát, a. mely — és ez nagyon komoly dolog, igen tisztelt miniszter úr, — népünknek már majdnem megölte &< lelkét; mert abból a borivó, bátor, vitéz emberből alattomos, bujkálkodó pálinkaivó lett. Azonban másként állunk a nemes borok termelésével, a hegyi szőlőkkel. Tudjuk azt, hogy ebben a tekintetben kétféle rekontsrukczió van. Az egyik, hogy a régi szőlőket fentartsuk szénkónegezóssel. Ennek a nehézségére vonatkozólag csak annyit vagyok bátor előadni, hogy a szénkénegezés tisztán csak félmunka. A szónkénegezést pótolni kell nevezetes menynyiségű trágyával, a melyet közönséges viszonyok közt mindig a gazdaságból kell elvonni. E melleit még arra is vagyok bátor figyelmeztetni, hogy a legújabb tapasztalatok szerint még ott is, a hol hathatósan lehet védekezni szénkónegezóssel, ez a qualitás rovására történik. A másik, a mint mindannyian tudjuk, az oltás általi telepítés. Ennek a költségei azonban akkorák, legalább az ón meggyőződésem szemit, hogy a ki a szőlőt tisztán megélhetés szempontjából termeszti, annak az ki nem fizeti magát, mert az kétségtelen dolog, hogy mire szőlője termőre fordul 200—220 forint évi összeg az, a mely azt máris terheli. Hogy pedig rendes viszonyok között átlag ezt egy hold szőlő meg nem termi, vagy hogy ezenfelül még annyi hasznot is hozzon, hogy gazdájának megélhetést nyújtson, ez talán felesleges magyarázni. Van még egy harmadik dolog, a mire fel kell hivnom a t. miniszter urnak figyelmét, kapcsolatban épen az iskolákkal, ós ez a keresztezés útján előállított fajoknak tenyésztése. Nagyon jól tudom, hogy ez a szakértő imáknak sehogysem tetszik. Tudja Isten, hányszor elmondották mái- e mód felett a halálos Ítéletet, pedig nincsen igazuk. Ugj" félig-meddig magam is kertész vagyok. Ismerem a kertészetet alaposan és tudom, hogy a kertészet művészete előtt ma már lehetetlenség nem létezik. Rövid idő kérdése tehát ma már csak az, hogy oly fajokat állítsunk elő, a melyek a filloxeravósznek ellenállának ós még kellő meiuryiségű bort is adjanak. Sőt e tekintetben vannak is már példák úgy az egyik, mint a másik irányban. De ha ez tisztán csak kísérlet volna is, még akkor is megérdemelné, hogy az igen tisztelt miniszter úr ezeknek az iskolaigazgatóknak és kertészeknek ezt feladatává tegye, mert hiszen veszély nem, csupán csak haszon származhatik belőle. A mint bátor voltam beszédem elején előadni, daczára a miniszter úr egyéni tevékenységének, a melylyel nemcsak rokonszenvezek, de a melyet el is ismerek, (Helyeslés.) azon politikai iránynál fogva, a melyet az egész kormány követ és a melyet én károsnak és veszélyesnek tartok, a. költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Lukáts Gyula jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára kérem beszédemnek holnapra halasztását. (Helyeslés.) Elnök: A ház az engedélyt megadja. Javaslom a t. háznak, hogy a holnapi ülés napirendjét a földművelésügyi tárcza 1901. 6*