Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-652

652. országos ülés 1901. kivűl, hogy most már maga nem dolgozik, hanem az országtól kapott gépeket napszámért bérbe adja és azokkal láttatja el a földet. Ehhez még hozzájárul, megengedem, hogy teljesen véletlenül, hogy ez az ember ós családja, nem mondom, hogy a mostani kormánynak, hanem a régebbi kormányoknak hosszú, hosszú éveken át a legerősebb kortese volt. Azt hiszem, hogy sem az illetőnek egyéniségét, sem pedig a birtokot tekintve, nem valami szerencsésen lett megválasztva ez a mintatelep, annál kevósbbó, t. miniszter úr, mert hiszen ez a mintatelep a szentimrei földmíves iskolával közvetlen határos községben fekszik. Kétségtelen, hogy az oktatás nagyban előmozdítja a, fölclmívelés érdekeit és e tekintetben különösen meg kell köszönnöm választóim nevében az igen tisztelt miniszter úrnak azt a kegyes szívességét, a, meljdyel az én kerületemben már két éven át a földniívelési oktatást és az időnkénti felolvasásokat elrendelte. Mondhatom és tanúsíthatom, hogy evvel a nem épen nagy eszközzel ott az értelmet és a munkát nagyban fejlesztette ós előmozdította. Épen Somogy vármegye van azon szerencsés helyzetben, hogy ott is fel lett állítva egy földmívesiskola, tudniillik a szentimrei. Annak idejében, a mikor már szintén szerencsém volt a t. képviselőház tagjának lehetni, ennek az intézetnek felállításakor nekem aggályaim és kifogásaim voltak. Különösen az volt az aggályom, hogy miután azon iskola ozóljaira az a birtok bérbe lett véve, az országnak tetemes beruházásai teljesen és tökéletesen el fognak veszni. Ez azután be is következett. De ezt majd később akarom felemlíteni. Most csak arra akarom felhívni a t. miniszter úr figyelmét és kérem esetleg kegyes intézkedését, hogy tulaj donképen megfelel-e a czélnak a,z ottani nevelés, mert abban az iskolában a helyett, hogy a társadalomnak hasznos egyéneket nevelnének, nevelnek olyanokat, a kik jobb volna, ha nem is volnának. Nem tartom helyesnek t. miniszter úr, hogy mikor az a polgárfiú belekerűi az iskolába, a legelső ténye az iskolai hatóságnak az. hogy abból a ruhából, a melyet a szülői háznál viselt, rögtön kivetkőzteti ós odaadnak neki lengyel nadrágot és felöltőt. Én legalább egytől-egyig mind így láttam őket sétálni. Ennek azután megvan a maga természetes következménye, hogy tudniillik a mint fiú azt a ruhát felvette, és ezt a tapasztalás igazolja nemcsak itt, hanem mindenütt, abban a pillanatban elszakad a családjától, elszakad azoktól a viszonyoktól, a melyben született, a melyekben óhajtandó volna, hogy benn maradjon, hogy tapasztalását, tudását ott értéKtrvn. NAF0. 1896—1901. XXXIH. KÖTET. február 5-én, kedden. 41 kesítse. Mi lesz belőle"? Egy semmi. A semminél rosszabb, a mint Somogymegy ében úgy fejezik ki, hogy urak után való első személy. Sem úr, sem polgár, sem semmi a világon. Lesz terhe annak, a ki őtet felfogadja, lesz terhe annak a vidéknek, a. hova a sors őt veti, ha véletlenül dolgot kap, mert a dologtól teljesen elszokott. Igaz, dicsérendő, hogy a szervezeti szabáryok azt mondják, hogy az ottani nevelés leginkább arra legyen irányítva, hogy a tanuló a munkát megtanulja ós megszokja, mert abba bele kell neki edződni. Ha nézem azt az oktatási rendet, a mi ott divik és nem tartja meg az alapszervezetben előirt szabályokat, akkor azt tapasztalom, hogy ez tökéletesen és teljesen elütő attól, a hogy azt a fiút nevelni kellene. Például mindenki tudja, hogy annak a 16—18 éves fiúnak, ha otthon az apjánál van, különösen a nyári nagy munkaidőben a takarítás idején, 3 órakor fel. kell kelnie ós bizony bekövetkezik az éjjeli 11 óra is, a mikor lefekszik. Ámde ott a t. tanuló uraknál ez nem úgy van. Elég, ha 6 órakor reggel felkel; azután nem sokára odaviszik neki a, tejet és kenyeret, hogy tessék, reggelizni. Ennek megtörténtével, hogy tagjai meg ne merevedjenek 1—2 órára kisétál a mezőre és nézi, hogy milyen gyönyörűen nő a fű. Tíz órakor bejön tanulni. Alig, hogy kipihente magát, elhozzák az elég dús választékú ebédet, a mely délben három tál ételből áll; délután 2 órakor, — a mint szokás és a mint ezt a munkás is megteszi, — egyet alszik, 5 órakor sétál egyet, azután bejön, hallgatja kicsit, a mint a kertész úr egyetmást elmesél; 7 órakor ismét két tál étellel traktálják meg és 1

/-z9 órakor lefekszik. Hasonlítsuk össze már most ezt azzal az életmóddal, a melyet testvére folytat otthon, ki sanyarú munkával van elfoglalva hajnali 3 órától majdnem éjfélig. (Igaz! Úgy vau! a szélső baloldalon.) És ha holdvilág van, legalább 11 óráig dolgozik. Gondoljuk meg, hogy ez a fiú a mezőn fárad, napban-esőben keservesen dolgozik, akármi éri is; e mellett eszik egy kis vöröshagymát és kukoriezakenyeret, vagy ha igen gazdag, főznek neki egy kis krumplilevest és adnak rozskenyeret. Ha ezt meggondoljuk, akkor megérhetjük, hogy az ilyen tanonczfiúból minden lesz a világon, csak nem lesz a^z, a mire őt a. miniszter intencziója szerint nevelni kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez nem csak szóbeszéd, annak.igazolására igen röviden elmondok egy esetet, a melynek valóságáról kezeskedem. (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Egyik barátom — nem mostanában, mert most már ismerik ezeket 6