Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-668
420 <><>S. országos? Ülés 1801, február 20-án, kedden. ezen egyházak minden tekintetben megfeleljenek azon követelményeknek, a mely követelményeknek a többi egyházak is megfelelnek. így, t. ház, hogy a t. kultuszminiszter úrnak is a figyelmét felhívjam, a zsidó egyházak szervezve az országban nincsenek. A hány község, annyi hitközség, a melynek sem felső•sége, sem alárendeltsége nincsen. Egyik hitközség a másiktól teljesen függetlenül intézheti el egyházának ügyeit. Azonkívül vannak neológok és vannak orthodoxok. Az orthodoxok ismét feloszlanak különböző felekezeti szektákra.- Hát kérdem a t. kultuszminiszter úrtól, hogy ezt a 20.000 koronát a zsidó egyházak melyik részének a segélyzósére fordítja? Hogyan osztja fel ezt a segélyt ezen egyházak között, a melyek egyáltalában nincsenek szervezve ? De még egy más körülményre is felhívom a t. miniszter úr figyolmét. A. zsidó egyháznak, merem mondani, legnagyobb része nem mag} r ar honos, a magyar nyelvet nem bíró és nem nemzeti érzületű rabbinusokat alkalmaz egyházában. Hát azt hiszem, t. ház, ezt megtűrni nem lehet ós a mely egyház az államnak segélyezésére tart igényt, azzal szemben a törvény megkövetelheti azt, hogy az az egyház szervezve legyen, magyar honos rabbinusokat alkalmazzon és oly qualifikáczióval bírókat, a kik itt az ország területén nyerték el erre való képesítésüket. (Helyeslés. Úgy van! Uf/y vart! a, bal- és szélső baloldalon.) Midőn a zsidóság reczipiálva lett, velük szemben az a kivétel tétetett, hogy hitágazataik nem mutattattak be. Hát kérdem a t. kultuszminiszter urat, ismeri-e ezen zsidó egyház hitágazait? Azt hiszem, a t. kultuszminiszter úr épúgy nem ismeri, mint én. Nahát, ha a t. kultuszminiszter úr sem ismeri, akkor azt mondom, hogy igenis az államnak oly egyházzal szemben, mely segélyre tart igényt, joga van azt követelnie, hogy^ annak az egyháznak hitágazatait ismertesse meg. Nem gyűlölködésből mondom, hanem meg kell nézni az országot és a napi tapasztalatokat; hol látjuk a zsidóságnál azt a felebaráti szeretetet. mely a keresztények részéről mindenkivel szemben, vallásfelekezeti különbség nélkül érvényesül? Ellenben látjuk azt, hogy midőn a Romániából kiüldözött zsidóság az országon keresztül utazott, akkor a zsidóság részéről nagyobb gyűjtés indíttatott azoknak felsegélyezésére. E tekintetben nekem kifogást tenni egyáltalában nem lehet, hanem azután mikor ismét azt látjuk, hogy minden keresztény társadalmi akcziónak a zsidóság egyenesen a megrontója; mikor azt látjuk, hogy az uzsora által az országnak keresztény népét földönfutóvá, koldussá és hazátlanná teszik: akkor, t. ház, nekem mint képviselőnek, igenis jogom van követelni, hogy az az egyház, a mely állami sególyzésben részesül, mutassa ki vallási tanait, hogy a haza .minden polgára tudja meg, vájjon ez a felekezet át van-e hatva attól a keresztényi szellemtől, a melyet mindenkitől megkövetelhetnek a haza polgárai. T. ház! Mindezek daczára, sem tagadom meg ezt az összeget, pedig épen az imént kifejtett indokaimnál fogva ezt megtehetném ; sőt hogy ebben a tekintetben nem vagyok a zsidóságnak rosszakarója, azt azzal bizonyítanám, hogy más czímen szivesebben megszavaznám azt például a magyarrabbi képzés előmozdításának czóljára. De nem akarok e kérdésnél tovább időzni, csupán ezeket akartam felhozni, hogy a t. kultuszminiszter úr szives figyelmét erre a körülményre felhívjam, mert azt hiszem, hogy a t. miniszter úr is nagy részben hozzájárulhatna a helyzet javításához, a zsidóság hazafias része pedig, —• mert nem vonom kétségbe, van ilyen is — a t. miniszter úr jószándékát teljes támogatásban fogja részesíteni, remélem, hogy ez állapoton, a mely nem csak a zsidóságra nézve, de az országra nézve is fontos, igenis segíteni fog. Még egy tételre akarom a t. miniszter úr figyelmét felhívni. Az 1868 : XLIII. törvény czikk gondolom 4. §-a szerint az örmény katholikus egyház szintén a, bevett vallásfelekezetek sorába, soroztatik. Több, mint harminez évvel ezelőtt az örmény katholikusok felszólaltak itt a képviselőházban és kérték, hogy a törvényhozás ezt a bevett vallásfelekezetet jogos ós móltányos elbánásban részesítse és épúgy mint a többi vallásfelekezetet megfelelő támogatásban részesítse annak idején. Elismerték, hogy az örmény katholikusoknak éhez a támogatáshoz igenis joguk van, a jóakaraton kívül azonban ezideig semmit sem kaptak. Megnehezíti a kérdés rendezését az a körülmény, hogy az örmény katholikusok, bármint önálló felekezet szerepelnek a törvényben, a, gyulafehérvári püspökség fenhatósága, alá vannak ideiglenesen helyezve. Nem teszek ez ellen kifogást, sőt a, mai viszonyok között, a mikor Erdélynek oly hazafias ós kiváló püspöke van, mint gróf Majláth Gusztáv, nem is érzik azt, hogy ők a gyulafehérvári püspökség ideiglenes fenhatósága alá tartoznak. Gróf Majláth Gusztáv époly szeretettel fogja őket körül, mintha azok az ő felekezetéhez tartozó hivők lennének, — de a mennyiben önálló felekezet létükre ideiglenesen a gyulafehérvári püspökség alá vétettek, mégis
