Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.
Ülésnapok - 1896-668
B(>8. országos ülés 1901, vet, hogy a művészeti dolgokban a nemzeti sovinizmus jogosult; a ki utalt a francziák példájára, a kik az idegenek művészetéről úgyszólván tudomást sem vesznek, a kik minden idegen nemzetiségi művészetet úgyszólván invázión* betörésnek neveznék ós az elismerést csak annyiban adják meg az idegennek, a mennyiben azt a nemzet nagyságának fölöslegéből a nemzeti szempont veszélyeztetése nélkül nyújthatják, ós ezt az eljárást — azt mondja, — »nevezhetik elfogultnak, ez mindenek felett nemzeti« — és kijelenti, — »hogy nekik, tudniillik a francziáknak, a kik így vélekednek, van igazuk.« Továbbá hivatkozik a: francziák sovinizmusára,, a mely »kizárja művészi téren teljesen az idegen versenyt, mi — úgymond — épen az ellenkező végletbe estünk, azért nem tudunk talpra állani.« Művészeinknek még most is először hazátlanoknak kell lenniök, hogy őket azután hazájukban is megismerjék. Nagy bűne van ebben a felületes kritikának, mely nem iparkodik kellő tudással, lángoló fajszeretettel nevelni a közönség műizlését kizárólagosan magyar sovinizmussal. Hasábokon keresztül zeng dicsóneket a külföld egy idetévedt művészének, s nem veszi észre az egészséges qualitású magyar művészetet. Utána rohan egy idegen törzsről leszakadt száraz galynak, a melyét esetleg idesodort a szól, s egymásután tapossa le a hazai földből sarjadzó gyenge csirákat. A művásárló közönségben aggasztó mórtékben növekszik a külföldi művek iránt való előszeretet, pedig művészi élete csak annak a nemzetnek lehet, a melyik a magáét mindenek fölé helyezi. Külföldi vásárlások helyett vegyünk magyar művészektől képeket.« (Helyeslés a baloldalon.) Már most, mindez igaz ós helyes lehet, csak azt nem tudom megérteni, hogy az, a ki ezeket az elveket hirdeti, hogyan vállal kozhatik az, épen a maga személyében egy nemzetközi kiállítás rendezésére, ós hogyan igyekezhetik a hangulatcsinálás minden eszközeivel az e nemzetközi kiállításon a művásárlást előmozdítani. Azt hiszem tehát, hogy a t. képviselő úr —- és a t. ház is a felolvasott idézetekből meggyőződhetett arról, — hogy azokat az elveket, azokat a szólamokat, azokat a tanokat, a melyekkel ma egyik-másik részről talán ezt a kiállítást megtámadták, azokat a, képviselő úr maga adta úgyszólván a művészek szájába, és hogy nézetem szerint, a t. képviselő úrnak kétféle meggyőződése ós kétféle igazsága nem lehet. ^V 7 agy igaza volt a t. képviselő úrnak akkor, a mikor e könyvet megírta, ós akkor, bocsánatot kérek, hiányzik az erkölcsi jogofebruáx 2(>-án, kedden. A\h súitsága ennek a kiállításnak rendezésére; va,gy helyes volt ezt a kiállítást rendeznie, és akkor a t. képviselő úrnak hiányzott az erkölcsi jogosultsága arra, hogy e könyvet megírja: és ezeket a tanokat könyvében a művészek elé tárja. (Helyeslés a jobboldalon.) Elismerem, viszont a, magyar művészek hibáztak akkor, (Halljuk.' Halljuk! a jobboldalon.) a mikor elragadtatván a szenvedélytől, az előző sok ingerültségtől, keserűségtől és bizalmatlanságtól, akkor is, a, mikor már a, kiállítás tényén változtatni nem lehetett, a, mikor külföldi művészek kilátásba helyezték idejövetelüket és az ő elfogadásuk czéljáböl tervezett ünnepély rendezésének vezetését oly férfiak vették kezükbe, a kik iránt minden magyar művész nemcsak tisztelettel, de elismeréssel, hálával tartozik: (Igazi Uyy van! a jobboldalon.) hibáztak, a, mikor a dolgok e stádiumában is a merev ellenzés álláspontjára helyezkedtek, habár ez a, merev ellenzés sohasem jelentette azt, hogy a külföldi művészek kiutasítandók, mint néhányan feltüntetni szerették volna; jelentette csupán azt, hogy a magyar művészek a külföldi művészeket külön kívánták ünnepelni. Elismerem, ez hiba volt; elragadtatta, őket erre a megelőző sok keserűség, ingerültség és bizalmatlanság. Pichler Győző: Maga Andrássy mondja, hogy jogosult ingerültség! Berzeviczy Albert: De azt hiszem, ha az összes előzményeket elfogulatlanul veszszük szemügyre, mégis el kell ismerni, hogy a művészek állásfoglalása kezdetben némileg jogosult, megmagyarázható ós természetes veit, és hogy e miatt a sajnos konfliktus miatt nem lehet az összes felelősséget egyszerűen a művészekre, kenni és azt mondani, hogy a másik részen semmi hiba, sem törtónt,. Ezeket óhajtottam — azt gondolom, megtámadhatatlan objektivitással — a t. ház figyelmébe ajánlani, (Általános, élénk helyeslés.) azért, hogy a képet ós tényállást a másik oldalról is megvilágítsam. Egyébiránt nem kívánom, hogy a magyar művészet iránt érdeklődő ós a magvar művészet terén tevékeny elemeknek csak legkisebbje is e miatt a konfliktus miatt a tevékenységtől visszaszoríttassék, elüldöztessék, elkedvetleníttessók; ellenkezőleg, óhajtom és remélem, hogy a, béke helyre fog .állani. Ha ez a kérdés már egyszer itt a ház előtt szóba hozatott, — a mi talán elmaradhatott volná, —- szükséges volt, nézetem szerint, hogy az minden oldalról megvilágíttassék, (Élénk helyeslés.) és quázi a nemzet közvéleményének elbírálása elé bocsáttassék. Óhajtásom, hogy a hivatalos faktorok, törvényhozás, kormány, e kérdés további fej-
