Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

668. országos ülés 1901. február 26-án, kedden. 413 Elfogulatlanul itólve meg a történteket és az előzményeket, konstatálnunk kell azt, hogy a magyar művészeket nem lehet megvádolni általában azzal, hogy ők a ^Nemzeti Szalon* által rendezett nemzetközi művészeti kiállítással szemben azért foglaltak volna el ellenséges magatartást, mert egyáltalán a magyar művészetet az ő anyagi érdekük kedvéért a külföldi művészetnek minden konkurrencziája ellen, quazi kinai fallal, vámvonallal óhajtanák körülvenni, és minden külföldi művészetnek konkurrencziája ellen küzdeni akarnának. Ezt a felfogást, ezt az állítást megczáfolja az a tény, hogy Magyarországon a nemzetközi külföldi tárlatoknak egész sorozata rendeztetett már a múltban, (Úgyvan! Úgy van ! jobbfelöl.) és pedig azok között igen szép ós igen magas színvonalú nemzetközi kiállítások, habár azoknak rendezői talán nem is hirdették azon kiállításokról azt, hogy általuk Budapest egy időre a nyugat európai művészeti érdeklődés központjává vált. (Derültség. Úgy -van ! ügy van! jobbfelöl.) Most is rendezés és előkészítés alatt van az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatiban, a műcsarnokban egy nemzetközi műtárlat. és ennek rendezése, ennek sikere körűi a magyar művészek buzgólkodnak legjobban. Tehát egyáltalában nem lehet az állítani, hogy a magyar művészek mindennemű nemzetközi kiállításokkal szemben ellenséges, gyűlölködő, szűkkeblű és önző magatartást foglalnának el. Ha tehát itt mégis azt tapasztaljuk, hogy ezen kiállítással szemben a magyar művészek túlnyomó nagy része, sőt azoknak egész hivatalos autonóm képviselete ellenséges magatartást foglalt el: akkor ennek a konfliktusnak okát szükségképen más körülményekben kell keresnünk. Egyik oka e konfliktusnak kétségkívül az a czikk, a melyet Pichler Győző t. képviselőtársam tegnap itt e házban nagy részében felolvasott és talán a czikk jelentőségét és fontosságát felülhaladó mértékben is méltatott ismertetésében; a, mely czikk első részében egy jóhiszemű, de félrevezetett embernek a tévedésektől hemzsegő véleménye, a magyar művészeti viszonyokról, ... Pichler Győző: Úgy van! Úgy van! Berzeviczy Albert: ... a melyeket ő nem ismert akkor, nem látott, s a melyekről ő körülbelül úgy beszólt, mint a vak a színekről. Második részében ez a czikk kritikája a párisi világkiállításon megjelent magyar művészeti alkotásoknak; e tekintetben a czikkiró már a legszilárdabb ós kétségbevonhatatlan jog alapján áll, mert mint műbíráló, azon műalkotásokat, a melyeket látott, megítélni jogosítva van. Hogy tetszenek, vagy nem tetszenek-e neki, az az ő dolga, az ő véleményének kérdése. Kétségtelen, hogy ebben a kritikában nagyon sok egyoldalúság és igazságtalanság foglaltatik, (Igaz! Úgy vau! jobbfelöl.) ós hogy ez a kritika oly természetű volt, hogy különösen a művészeti érték és jelentőség összemérése ós viszonyítása szempontjából a magyar művészek egy nagy részének jogosult önérzetét megsérthette; azonban ismétlem: egy ilyen kritikának elvi jogosultságához szó sem fór, valamint semmi kétely nem lehetséges ós semmi kérdés nem foroghat fenn arra nézve, hogy ezen czikk megiróját ennek a czikknek megírása abszolúte nem cliszqualifikálta

; arra nézve. (Éléül: helyeslés a jobboldalon.) hogy ő Magyarországba jővén, itt mint egy művelt, kiváló idegent, mindenki, a kivel érintkezik, szívesen lássa mindaddig, a míg vendége, őt vendégéül szívesen fogadja; sőt igaza van Vészi József t. barátomnak e tekintetben, hogy még örülnünk kell, ha olyan valaki, a ki a magyar művészetről helytelenül ós elfogultan ítélt, itteni viszonyainkat autopsia útján megismervén, ezen nézetét megkorrigálja. (Helyeslés jobb felöl.) Azonban, ha ezt mindnyájunknak el kell ismernünk, egészen másként áll a kérdés, ha úgy állítjuk fél, vájjon ennek a czikknek a megirója, a mely czikk a magyar művészek egy nagy részének jogosult önérzetét megsértette, alkalmas egyéniség, alkalmas orgánum volt-e arra, hogy itt Magyarországon egy művészeti akczió rendezését vezesse? hogy szerencsés, tapintatos választás volt-e ép ő reá bizni ezt ? Méltóztassék kérem a dolgot egyszer megfordítva elképzelni. Méltóztassék elképzelni azt. hogy

7 egy magyar iró egy előkelő párisi lapban, a franczia művészek nagy részéről elitélőleg, korholólag szól; eszébe jutna-e már most egy magyar művészeti társaságnak, vagy a magyar kormánynak ép azt az írót szemelni ki arra a misszióin, hogy a magyar művészek egy kollektív kiállítását Parisba bevezesse ós a kiállítást rendezze'? (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez senkinek eszébe nem jutna. Ha valaki mégis dlyet megtesz, én sajnálni tudom az ilyen rövidlátás ártatlan áldozatát, az illető személyében, — de ha valaki ilyet megtesz, akkor bizonyos tekintetben magára vállalta a felelősségét azért a konfliktusért, a mely az ilyen megbízásból szükségképen közönséges emberi előrelátás .szerint is be kel], hogy következzék. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) A konfliktus második oka az én igen tisztelt barátom ós képviselőtársam Hock János személyében és működésében rejlik, abban