Képviselőházi napló, 1896. XXXIII. kötet • 1901. február 4–február 26.

Ülésnapok - 1896-668

ö(>8. országos ülés 1901 lem, a melylyel egy meg nem bántott védelme ztetik. Én kijelentem, és én itt, e házban, rögtön bebizonyítom, hogy egy szóval sem sértettem . meg Mourey urat; fölötte csak egy ember tört pálczát, s ezt Vészi József úr tette felszólalásában. Mert o kijelenti, hogy Mourey igazságtalanul kritizált olyanokat, a kik nemzetközi hírnevet szereztek műveik által, sőt elismeri, hogy nemcsak negatív igazságtalanságot, hanem pozitív igazságtalanságot is követett el kritikájában. Midőn- tehát ő így beszól egy kritikáról, melynek mindig pártatlanná]-: kell lennie, akkor ő nagyobb vádat emel itt Mourey ellen, mint én emeltem. Annak igazolásául pedig, hogy a vendégszeretet és vendégfogadás iránt vagyok olyan gyengéd érzelemmel és lelkesedéssel, mint Vészi József úr és az ellen nem vétek, legyen szabad röviden hivatkoznom arra, a, mit Mourey úrról mondottam. (Olvassa): »Ez a czikk tele volt támadásokkal és ezekben azok, a kiket eddig nagy művészeknek ismertünk, mert hiszen Hock János messiáskodása előtt is voltak magyar művészek, a kik előtt tisztelettel hajoltunk meg, a, kiket mint világraszóló nagy embereket ismertünk a művészetben, le voltak gyalázva, megbélyegezve a tudatlanság bélyegével ós mégis most ugyanaz az ember, a ki ezt a hallatlan támadást elkövette Magyarország ismert művészei ellenében, eljön ide, hogy őt itt ünnepeljék.« Tovább is folytattam, s az ő közbeszólása folytán hozzátettem (olvassa): »De midőn ezt kijelentem, rögtön kijelentek egyebet is, a mit Vészi József képviselő úr rögtön helyeselni fog, hogy tudniillik a tisztelet igaz érzelmeivel hajlok meg mindezek daczára azon ember előtt, a ki ezt tette, meghajlok pedig azért, mert őt a legjobb intenczió, a, legjobb tervezés ós a legjobb indulat vezette ós azokat éri a történtekért a büntetés, a, kik őt jfélrevezették ós az ő jóindulatát bizonyos irányban kiaknázni iparkodtak. « Hock János: Kik azok, kérem ? Kik azok, a kik félrevezették? Vészi József: Ez nem tartozik a személyes kérdésre! Pichler Győző: T. ház! Köztem és Hock János képviselőtársam közt természetes, hogy ez a közbeszólás felmerült, mert ő ezt magára nézve gyanúsításnak veszi. De ne felejtse el Hock'János t. képviselő úr azt az egyet, hogy a mit ón félrevezetésnek tartok ebben a kritikában, azt ő nem tartja félrevezetésnek, nem tartja annak, mert annak a czikknek a menete megegyezik igen tisztelt képviselőfebruár 20-án, kedden. ,j_^j társam két év előtt tartott képviselőházi beszédének egész menetével, egész tenorjával; példáéi a német és a franczia művészet közötti párhuzam oly szerencsés összhangban van ebben a, folyóiratban azzal, a: mit az igen tisztelt képviselő úr itt mondott, — azzal jóformán szószerint megegyezik, — hogy én ezt félrevezetésnek tartom a kritikussal szemben, de kétségtelenül nem lehet rossz néven venni, ha Hock dános t. képviselő úr nem tartja félrevezetésnek, hisz teljesen úgy ír és úgy beszól ez a kritikus, a hogy Hock János t. képviselő úr itt kifejtette gondolatmenetét a művészet terén. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Én senkit meg nem gyanúsítok és semmiféle gyanúsításban részt nem vettem, gyanúsításhoz eszközt soha nem kerestem. És még csak egyet akarok mondani az igen tisztelt képviselő úrnak. Ne méltóztassék azzal vádolni a magyar művészeket, hogy a. vendégjogot megsértették, mert midőn híre jött, hogy nagy és előkelő franczia művészek érkeznek meg és a magvar művészek bizalmas úton megkapták a bírt, még mielőtt a sajtó megtudta, épen azok a művészek, a kik felett pálczát törnek sokan ma, akkor összegyűltek ós nagyszabású ünnepléssel akarták kifejezni tiszteletüket a. franczia művészet iránt: hanem maguk akarták megcsinálni, maguk, mert azt mondták, ezt mi megcsináljuk fait accompli elé semmiféle idegen és semmiféle laikus ne állítson ! Vészi József: Erkölcsileg lehetetlen feltételekhez kötötték! Pichler Győző: Én igen fontos kérdést intézhetnék a, miniszter úrhoz, de nem akarom tovább folytatni, mert visszaélnék a ház türelmével ós az elnök úr kegyes engedelmével. Hát igen tisztelt képviselő úr. azok a magyar művészek készültek a francziaországi művészeknek szép ós a magvar művészethez méltó fogadására, de nem akarták, hogy ők csak staffáge legyenek ós mások hírét ós dicsőségét vigyék újra a külföldre, a mint hónapok óta ós évek óta a külföldi, különösen a párisi sajtó csak egyes klikkek érdekében dolgozik ós a többi magyar művészekről a legmegvetőbb, a leglealacsonyítóbb hangon beszól. Ezek az okok vezették a magyar művészeket, nem a. magyar vendégszeretet, nem a lelkesedés hiánya, hanem ezek a, körülmények teremtették meg azt a kinos helyzetet, a melynek kinos voltában én teljesen egyetértek Vészi József t. képviselőtársammal, de más okból kiindulva, mint ő. Mourey urat, a franczia írót én sem szóval, sem egyetlen kifejezéssel meg nem sértettem, tisztelettel I hajtottam meg magamat előtte, de egyúttal 52*